Álarcok Kocsis Kálmán írása Karadzsics elfogásáról

Kocsis Kálmán hét évet töltött Boszniában, először Magyarország első rezidens szarajevói nagyköveteként, majd a nemzetközi közösség felkérésére ő szervezte meg a többnemzetiségű boszniai titkosszolgálatot.

A Radovan Karadzsics utáni – hol kisebb, hol nagyobb intenzitással folyó – hajszáról tehát első kézből szerezhetett információkat. Ezek közül most olyanokat is megoszt olvasóinkkal, amelyeket eddig senki sem fedett fel a nyilvánosság előtt e felemás hajtóvadászat kulisszatitkairól. „A helyi szemlélőnek úgy tűnt, hogy nem koptatták túl sokat a drága haditechnikát a bűnösök kézre kerítése érdekében” – írja, igaz, ez némileg megváltozott a 2004-es amerikai elnökválasztás közeledtével, amikor is előnyös lett volna felmutatni egy elfogott háborús bűnöst.
Kocsis Kálmán a boszniai szerb politikusoktól szerzett információira hivatkozva arról is ír: többen állították, Richard Holbrooke, a daytoni béke atyja egyezséget kötött Miloseviccsel, hogy futni hagyják Karadzsicsot és Mladicsot. Igaz, nehéz ellenőrizni, hogy ez az állítás mennyiben volt a politikai folklór része.
A magyar hírszerzés (Információs Hivatal) egykori főigazgatójának lapunk hét végi magazinjában közölt írásából az is kiderül, miért égették el a boszniai szerb titkosszolgák a Karadzsics előkerítését esetleg segítő információkat, miért röppent fel időről időre a hír, hogy a háborús bűnök miatt keresett volt boszniai szerb vezető a franciák által ellenőrzött övezetben van, és miért félt Carla del Pontétól még egy olyan harcedzett katona is, mint Paddy Ashdown boszniai főmegbízott, akit „uralkodása” idején egyesek csak maharadzsának becéztek.
Kocsis Kálmán cikke a 25. oldalon