Anka tanítani való koncertje

Már a kassza felé menet jött az első jel, hogy telt házas lesz a koncert; a nyolcvanas években a Corvin mozi előtt megismert jegyüzér szólít meg: „Testvérem, van zsugád?” jelszóval. Az üzér pontosabb koncertbarométer, mint bármelyik szervező és szakújságíró, így kedd este telt ház vár a BS-ben.
Paul Anka nem vacakol, a Diana és a You Are My Destiny az első két dal, a legtöbben a ráadásra hagyták volna, de nem úgy a kanadai mester. Kétórás tökéletes koncert, tizenhárom tagú hibátlan zenekar. De a közönséget nem ezzel vágta zsebre Budapesten Paul Anka. Egy pszichiáterkonzílium nem tudna tökéletesebben bánni az emberekkel, a megfelelő pillanatban a közönség közt énekel, a megfelelő pillanatban a családját mutatja kivetítőn: öt felnőtt lányt, egy kisfiút és persze friss feleségét a közönség soraiban, hisz éppen nászúton vannak. A legtöbb hasonló esetben sürgősen a mellékhelyiséget keresném, de most lelkesen tapsolok én is… Profi, méghozzá vérbeli. Bármelyik gigadalnok zsűritag, ha egy kis önértékelése van, sírva fakadna, mert messze van ettől a tökéletes színpadi rutintól, mint ide Bilbao. Először a régi dalok, majd váltás, és mai átdolgozásait a Van Halen-féle Jump nyitja. Felállítja az addig ülő közönséget egy szóval. Az egyik nagy sláger szólal meg a másik után tökéletes szving átiratban. Paul Ankával duettet énekel a technika segítségével Sammy Davis Jr. és Frank Sinatra is. A héttagú fúvósszekció remekül hozza a fergeteges Las Vegas-i show-k hangulatát, néha úgy érzem magam, mintha hatalmas, kerekasztal mögött ülnék szmokingban, kétezer dolláros belépővel a zsebemben. Ilyen erős műsorral arrafelé aratott Elvis, Frankie Boy és Tom Jones is. Paul Anka nem is felejtett el ezekre a barátaira emlékeztetni a pesti közönséget.
A kétórás koncert végén a hatvanhét éves Paul Anka még csak nem is izzad, lazán kiteszi a pontot az i betűre és a közönség tudja, hogy irány haza, mert ez itt a happy end. Akik ott voltunk, nem felejtjük el, aki kihagyta, az bizony bebukta.