Argentin gólok és stadionostrom

Először az olimpia során, kedden késő este felbomlott Pekingben a rend, és átmenetileg káosz fenyegetett. Igaz, nem akármi-akárki kellett hozzá, hanem argentin–brazil labdarúgó -elődöntő, az egyik oldalon Messivel és Riquelmével, a másikon Ronaldinhóval és Patóval. Bár a sárga-kékeknél e két sztár mellett újabbakat már aligha tudnánk felsorolni, míg odaát egy egyéniségekben is gazdagabb, csapatként is jobban funkcionáló alakulat állt. Ennek a különbségnek az első félidőben még vajmi kevés nyoma mutatkozott meg, a másodikban azonban Argentína három góllal (Agüero 52. és 58. perc, Riquelme 76. perc, tizenegyesből), Brazília ellenben csak két piros lappal (Lucas 81., Thiago Neves 84. perc) járult hozzá a meccskrónikához. Messi egy-egy futam és cselsorozat erejéig brillírozott, Ronaldinho szabadrúgásból eltrafálta a kapufát, de különben jóval kisebb feltűnést keltett, mint az olimpiai faluban tett látogatásakor, Pato pedig csupán a 61. percben szállt be. Argentína tehát simán bejutott a szombati döntőbe, ahol Nigéria lesz az ellenfele.
Az olimpiának a futball persze csupán járulékos eleme, mi sem vesztegetnénk túl sok szót még a dél-amerikai szuperrangadó kissé halovány mására sem, ha nem sejlett volna fel a veszélye a pánik és a botrány kitörésének.
A baj azzal kezdődött, hogy a szervezők nem kértek a sajtóakkreditációk mellett külön jegyet a mérkőzésre, és ezzel elszámították magukat. A tribün ugyanis már jóval a kezdés előtt csurig telt – ekkor kettős élő kordont vontak a médialelátóra vezető lépcső aljába, csakhogy nem marcona katonákból, hanem riadt tekintetű, esdeklően mosolygó, de egymásba kétségbeesetten kapaszkodó tizenévesekből. A késve érkező európaiak (mi is közéjük tartoztunk Szellő Imre 10-2-re elveszített ökölvívó-negyeddöntője miatt, ezért örökre hálásak leszünk neki) előbb szép szóval, aztán fenyegetéssel, ordítozással kísérelték meg jobb belátásra bírni a rendezőket, és miután semmi sem segített, az egyik kolléga rohamra indult. „Dolgoznom kell!” csatakiáltással, hátizsákját előre tartva, lendületből nekifutott a kölyköknek, azok vagy meghátráltak, vagy felborultak, az így keletkezett résbe pedig többen is benyomultak. Most már igazi és zord tekintetű rendőrök érkeztek erősítésként, arcukon a nyilvánvaló dilemmával: hasonló hazai rendbontás esetén jön az ütleg, az oszlatás, a bilincs és az elzárás, de az olimpia idején bizonyára azt a parancsot kapták, hogy a vendégekhez egyetlen ujjal sem nyúlhatnak. Ezért nagy nehezen úrrá lettek indulataikon, és a lépcső aljától a tetejéig hátráltak, egy fémkorlát fedezékébe. A mellettem küzdő, spanyol anyanyelvű hölgy ekkor már hisztérikusan rikoltozott, hivatalos panaszoslevéllel és azonnali kirúgatással riogatva a sajtóközpontból kirendelt vezetőt, aki csuromvizesen, a félelemtől szederjes arccal bizonygatta, hogy képernyőn is kiválóan követhető a mérkőzés. Egy hórihorgas brit nagy lendületet vett, átugrott a korláton, és megindult a szektor bejárata felé. Fél szakasz rendőr szaladt utána, de ahogy a közvetlen közelébe értek, tanácstalanul megálltak. Rádöbbentek, hogy nincsenek eszközeik. Emberünk lazán továbbsétált, a helyieken pedig olyan végletes érzelmek tükröződtek, hogy ha azok elszabadulnak, jaj nekünk.
Jobbra tekintettem, és bármily hihetetlennek tűnt abban a helyzetben, megpillantottam magam mellett Gianni de Magistrist, minden idők egyik leghíresebb olasz vízilabdázóját, a Faragó-, Szívós-féle aranycsapat nemes ellenfelét. Semmi kétség, hiszen többször találkoztunk már személyesen, ő is visszamosolygott, aztán gondterheltre váltva azt mondta: „Öt olimpián voltam, mindenféle helyzetbe kerültem már, ezért javaslom, hogy menjünk innen, amíg lehet, mert érzem, óriási balhé lesz.”
Én azonban úgy döntöttem, szünetben teszek még egy kísérletet a behatolásra, és a részletek ismertetése nélkül maradjunk annyiban, sikerrel jártam. Láttam a három gólt és a két kiállítást, de a Workers Stadion ostromával töltött első félidő emlékezetesebb marad a lelátón, angyali nyugalomban átélt másodiknál.

Kassai vezeti a döntőt. Kassai Viktor vezeti a pekingi olimpia férfi labdarúgótornájának szombati döntőjét, az Argentína–Nigéria összecsapást. A magyar sípmester – aki a tornán a csoportküzdelmek során az argentin–ausztrál (1-0) találkozót dirigálta – segítői Erős Gábor és Vámos Tibor lesznek.