Belgrádi Árpád-sávok

Tényleg, hol is van az Andrássy út? A CNN keddi, Karadzsics kiadatása ellen lezajlott szerb tüntetésről adott tudósítása szerint Belgrádban. Az ottani eseményekről beszámoló anyagukban ugyanis, a szerbiai képsorok mellett, a magyar nézők döbbenten fedezhették fel a budapesti sugárutat: ezek a képek is felfordulásról tanúskodtak, csak éppen az utcára vonulók fölött nem a szerb sasos zászló lengedezett, hanem Árpád-sávos lobogó.
Az első zavarodottság után még a régmúltba visszavágyók is szomorúan állapíthatták meg, hogy nem egy új Hunyadi János nándorfehérvári diadalmenetéről van szó, hanem inkább arról, hogy belgrádi tudósítását a CNN egy korábbi budapesti tüntetésről készült felvételekkel illusztrálta. A szerkesztőnek talán nem állt rendelkezésére megfelelő mennyiségű friss belgrádi képanyag, ezért nyúlt archív felvételekhez. Vesztére, valamit végzetesen elnézett a válogatásnál.
Nem nagy ügy, mondhatnánk. Nemegyszer fordult elő, hogy Nyugaton hazánk fővárosát összekeverték Bukaresttel, és innen nézve tulajdonképpen mindegy, hogy ezúttal Belgrádot nem tudták elhelyezni a térképen a messzi Ámerikából, és így a nézők budapesti képeket láthattak a Balkánról.
Az esetre először a Figyelőnet internetes portál figyelt fel, aminek nyomán aztán az internetes fórumokon ki-ki vérmérséklete szerint kommentálta a különös eljárást. Előkerültek a jól ismert megjegyzések: hogy az amerikaiak annyira hülyék, hogy azt sem tudják, mi hol van Európában, aztán a replikák, hogy miért, talán a magyarok tudják-e, hogy mondjuk mi Észak-Karolina fővárosa, vagy éppen Ugandáé – hogy egy szomszédos kontinensre is elkalandozzunk. És egyébként is, folyt tovább a zsörtölődés, vegye tudomásul mindenki, hogy a CNN nem is tévedett nagyot, hiszen ez jól mutatja, hogy Magyarország a Nyugat szemében már régen Balkán. Erre aztán lett nagy helyeselés, és sűrűn felbukkant, nem éppen a leghízelgőbb szövegkörnyezetben, a jelenleg regnáló magyar kormány fejének neve is. Amire menetrendszerűen érkezett a kontrázás: most fehéren- feketén kiderült, hogy a mi radikálisaink nem sokban különböznek a Karadzsicsot sirató szerb nacionalistáktól, mindössze ezt tette nyilvánvalóvá a kellemetlen incidens a CNN-nél.
Én meg eközben azon gondolkoztam, vajon mennyiben szólnak ezek az észrevételek az amerikai hírcsatorna fakezűségéről, és mennyiben ismét csak a saját kisebbrendűségi érzéseinkről, amelyek rögtön geopolitikai összefüggéseket láttatnak egy súlyos, ám mégis csupán szakmai baki nyomán.
Mert miről is lehetett szó?
Ahogy a világ számos nagy televíziós társasága, a CNN sem tart már fenn kiterjedt tudósítói hálózatot, legalábbis olyat nem, hogy legalább „stringerek”, azaz bedolgozó szabadúszók formájában a világ minden fontosnak ítélt fertályában legyen készenlétben megbízható embere. Ez persze sosem volt maradéktalanul így, de azért érdemes megjegyezni: bámulatos, ahogy a nagy világlapok és a vezető hírtelevíziók az utóbbi tizenöt esztendőben, a költséghatékonyság mámorában, megnyesegették vagy éppen bezárták külföldi irodáikat, megváltak tudósítóiktól, és egyre inkább a balhék nyomán azonnal bevethető újságírói rohamcsapatokra hagyatkoznak. (Ennek okai számosak, elemzésük szétfeszítené jelen írás kereteit.)
Christian Amanpour így hol itt, hol ott bukkan fel a világban, csak éppen a nézőknek nehéz eladni, hogy Bagdadban és Belgrádban éppolyan otthonosan mozog valaki (ez utóbbi két város is B betűvel kezdődik, de még nem sikerült felcserélni őket). Ennek viszont egyenes következménye az, hogy még a legnagyobbak is gyakrabban kénytelenek a vezető hírügynökségek anyagaira hagyatkozni. Ezek a hírügynökségek ugyanis még megengedhetik maguknak, hogy sok helyen ott legyenek, és nemcsak hírekkel, hanem kép- és videoanyaggal is ellátják a szerkesztőségeket, amelyek így bármikor e konzervek után nyúlhatnak, ha saját anyaguk a térségből hibádzik, vagy éppen nem létezik. Ez történhetett most a CNN-nél, amely csatorna az AP felvételeit használta fel, így a hírcsatorna szerkesztője abban hibázott, hogy nem vette észre: az AP rosszul rendszerezte az elküldött képanyagot. (Állítólag erre később felhívta a megrendelők figyelmét.)
Mindenesetre elgondolkodtató látni, hogy az internet korában – amely azt ígérte, hogy sosem látott mértékben gazdagodik majd a világ hírforrásokkal, egyedi szemléletű helyi beszámolókkal – miként monopolizálódik a hírtermelés, és hogy a technika adta lehetőségek olykor nem a sokszínűséget, hanem a hibák és torzítások sokszorosítását segítik elő. Legalábbis ezt sugallja az, hogy – amint ezt az Antagon nevű újságírói szakblog egyik beírója megjegyezte – a hibás képsorok a Deutsche Welle csatornán is futottak a belgrádi események illusztrációjaként.
Mindehhez még egy kis epilógus: én magam nem láttam, de az említett blog képpel is illusztrálta, hogy kedd este a magyar közszolgálati televízió M2-es csatornáján az – egyébként dicséretesen a helyszínen készült – belgrádi tudósítás fölött a következő felirat volt olvasható: Belgrád, Horvátország.
Sosem gondoltam elegánsnak, ha egy újságíró kollégáinak bakijain csámcsog, hiszen mindenhol előfordulhat akaratlan elírás, tévedés. De bevallom, ezen azért valahogy én is fennakadtam.