Elmozdulások és képi struktúrák

Gyarmathy Tihamér a XX. század avantgárd és nonfiguratív művészetének egyik legjelentősebb alakja. A Wehinger-gyűjtemény átfogó képet ad a laikus szemlélőnek is a Gyarmathy-életműről, hiszen mindhárom alkotói szakaszából láthatók a méltán fontos művek. Gyarmathy korai munkái bauhausi gyökerekből táplálkoznak, amelyek közül a kiállításon megtalálható az Utcai jelenet, a Lány papagájjal és a Fürdőzők is.
A negyvenes évektől kezdődően Gyarmathy gondolkodásmódját és világlátását a Kállai-féle „bioromantika” határozta meg. Innentől datálhatók a nonfiguratív képei,
sajátos szürrealista ikonográfiába ágyazott munkái, mint például a gyűjtemény anyagában megtalálható 1945-ös Ellentétes mozgásrendszer vagy az 1949-ben készült Dicsőség. Az igazi nagy korszakot az ötvenes évektől számítják a művészettörténészek. Ettől kezdődően Gyarmathy teljesen a természettudományos alapok felé fordult, művészeti világképét a kor technikai újításaira alapozta, és képein keresztül gondolati teret épített. Vibrálás, fény-árnyék játék, formalizáltság, dinamizmus és heves ecsetkezelés jellemző ezekre a képekre. A megfestett mértani elemek organikus egészet alkotva hoznak létre egy mikrokozmoszt, amely a magányos művész bezártságát is szimbolizálja. Ebből a korszakból a tárlaton látható az Ünnepnap az utcán (1964), a Testek a pályájukon (1970) és az Elmozdulások és struktúrák (1979).