Tolna (Tolna-Mözs) városában nevezetes ünnepség volt augusztus 16-án. A valamikori község szülötte, Mözsi Szabó István festőművész gyűjteményes kiállításának teljes anyagát az ünnepi alkalom megrendezésekor átadta a szülőhely önkormányzatának, a város polgármesterének. Jelen voltak az ajándékozottak, a barátok, az ismerősök – annyi ember egyszerre talán soha nem gyűlt össze a kiállítóteremben, az udvaron, de még a művész otthonában is, mint ezen a délutánon, ahol a művész őszinte, meghatott lélekkel ajánlotta föl életműve legféltettebb munkáit városának: „Itt születtem, nőttem, és drága szüleim jóvoltából innen vezetett utam tanulni iskolákba, hogy egyszer visszatérhessek, és tiszteletem-szeretetem bizonyságaként átadjam ezeket az alkotásokat, amelyek életem során születtek.”
Tanítói oklevéllel kezdte a munkát Bogyiszlón, majd folytatta Decsen és a Fóti Gyermekvárosban, ezután került vissza Szekszárd meghívására a megyébe, hogy a népművelés szolgálatát végezze a festőművészet mellett. A Duna-táj földművelő, halászvilágát elevenítette kiállításain szülőföldje népe elé, és Erdélyt járva sorozatot készített a Vigyázó tornyokról, a legszebb, legértékesebb történelmi műemlékeinkről. Bőséges hat évtized tanítói, népművelői eszközeinek gyűjteménye mellett itt teljesedett ebben a korszerű kiállítóteremben azoknak az erdélyi motívumokkal díszített faliszőnyegeknek a sora, amelyeket a szövést felelevenítő asszony és leány szakkör közös alkalmain készítettek.
A nyolcvanadik életévét betöltött művész ezen a találkozón mondott köszönetet a családnak, az alkotó barátoknak és szülőföldjének azzal a megnyugvással: a hagyaték jó kezekbe került.
Robert C. Castel: Zelenszkij változtatott mindenen, kivéve saját magán + videó
