Jánossy Lajos és eredményei

Lőcsei Gabriella közöl cikket a Magyar Nemzet 2008. június 28-i számának 33. oldalán Egérlyukak címmel a kádári idők tudománypolitikájáról. Ebben azt írja Jánossy Lay fizikus, akadémikusról, hogy „nem tudományos eredményeinek, hanem nevelőapja, az 1957-ben Romániában fogva tartott Lukács György kapcsolatainak köszönhette akadémiai tagságát…”
Ez a megállapítás nem helytálló.
Jánossy berlini tanulmányok után a háború alatt Manchesterben érte el jelentős eredményeit a kozmikus sugárzások kutatásában, amelynek köszönhetően a háború után fiatalon professzori kinevezést kapott Dublinban, és előbb lett az Ír Tudományos Akadémia tagja, mint a Magyar Tudományos Akadémiáé. 1950-ben hívták haza, és kezdettől a Központi Fizikai Kutatóintézet egyik vezető kutatója, majd sokáig igazgatója volt, miközben az ELTE-n is tanított. Itthon magával ragadta a kor szelleme: tagadhatatlanul részévé vált a sztálinista–kádárista rendszernek, sokáig az MSZMP Központi Bizottságának is tagja volt. Nevelőapjának hullámzó megítélése „a Párt” köreiben azonban nem lehetett nagy hatással töretlen pályafutására, hiszen Lukács kegyvesztett volt mind Jánossy hazahívása, mind a cikkben felidézett 1957-es események idején.
Jánossy a marxista ortodoxia hatása alatt szállt szembe a XX. század nagy fizikai elméleteinek, a relativitáselméletnek és a kvantummechanikának a fizikusok túlnyomó többsége által elfogadott értelmezésével. Gondolatait a klasszikus fizikában szerzett hatalmas tudására és a modern kísérleti fizikában szerzett vitathatatlanul nagy tapasztalatára alapozta. Így a legnagyobbak (például Heisenberg) vitapartnerévé vált. Érveit mindenki komolyan vette, de igen kevesen fogadták el – a magyar fizikusok többsége sem, Novobátzky Károllyal az élen. Elméleteinek utóéletére nézve érdemes megjegyezni, hogy a relativitáselmélet átértelmezése ma már nem divat, a kvantummechanika elfogadott értelmezése azonban máig is nyugtalanítja a fizikusokat.
A kvantummechanika mélyén nyugvó egyik aggasztó paradoxon a részecskehullám-kettősség. Az elfogadott (koppenhágai) értelmezés szerint a kvantummechanika minden egyes részecskére külön-külön alkalmazandó. Ha viszont a hullám nem egyedileg jellemezné a részecskéket, hanem csupán sok részecskét együtt, az Jánossy Lajos számára klasszikusan is értelmezhetőnek tűnt. Ezért 1954-ben munkatársaival rendkívül nehéz kísérletbe fogott az egyedi részecske hullámtermészetének cáfolatára. A kísérlet azonban azt mutatta, hogy az egyedi részecske is hullámszerűen viselkedik. (Önmagával interferál.) Ezzel szándéka ellenére nagyban növelte a kvantummechanika és a koppenhágai értelmezés hitelét. A tudós személyes tragédiája, ha előítéletei félreviszik, de ha igazán jelentős, akkor még így is előbbre viszi a tudományt.
Lovas Rezső
fizikus, akadémikus