Jelek, az idő üzenetei

Lelet – ezt a címet adta egyik vegyes technikával készült grafikájának Kelemen Kata, akinek munkái az Újlipótvárosi Klubgalériában tekinthetők meg. Kissé elmosódott, kékes árnyalatokban kirajzolódó formák jelennek meg a lapon, írásjelek, amelyeket mintha az évszakok szüntelen váltakozása, a nap és a fagy, a szél és az eső koptatott volna meg annyira, hogy már csak annyit tudjunk, hogy fontos üzenet fogalmazódott meg a felületen, de azt már ne, hogy pontosan ki üzent, mit és kinek. Ez azonban valójában nem is annyira fontos, hiszen nem archeológus, hanem művész interpretálja régi korok üzenetét, ezért a mű lényegéhez tartozik a sejtetés, amelynek révén hosszú asszociációsort indíthat el a nézőben a tér és az idő végtelenségével, a történelem, a kultúra egymásra rakódó rétegeivel, ahogyan az egyik falitextil címe mondja, a Kultúrák találkozásával kapcsolatban.
Az írás, az íráskép kapja a főszerepet a Magyar Iparművészeti Főiskola textil szakán, a nyomott anyag szakcsoportban diplomázott művész kiállításán, ahogyan az alkotások egy részének a címe (Titkosírás I–XVIII., Rúna, Iniciálé) jelzi, az íráson keresztül pedig láthatóan a különböző kultúrákban megjelenő általános emberi értékek megragadására, értelmezésére, újrafogalmazására törekszik. Ahogyan egyik nagyméretű textiljének a címe mondja, sajátos Jel-Képtárat hoz létre a különböző írásképekre utaló motívumokból, amennyire utal azonban az így létrehozott együttes a történelem előtti vagy éppen törzsi kultúrát létrehozó népek természet közeli életére, annyira személyes vallomás életről, művészetről, s mint a nemrégiben elhunyt művésztársnak, Kőmíves Istvánnak szóló ajánlás mutatja, emberi kapcsolatokról. Egyben pedig kiváló példája annak, hogy a különböző műfajokban megszületett alkotások milyen szerves módon kapcsolódhatnak egymáshoz, hiszen a nagyméretű textilek előkészítő fázisának is tekinthető grafikák önmagukban is teljes értékű kompozíciók, autonóm munkák. Kevés színnel dolgozik Kelemen Kata, grafikáit, textiljeit mégis a festői hatás, alapállás jellemzi, épp a visszafogottság miatt kap különös jelentőséget egy-egy jól elhelyezett színfolt. Kiállításának másik nagy értéke műveinek anyagszerűsége, a különböző textilanyagok, -technikák, a batikolás és a kollázs ötvözése, a síkban, illetve térben megjelenő textilben rejlő kifejezési lehetőségek gazdagságának megmutatása. A fentiekből következően a vállalás és a teljesítés igazi összhangja jellemzi az egyes műveket és együttesüket, ami az archeológusi és művészi munkánál egyformán hőn óhajtott, de sajnos igen ritkán elért eredmény.