(kit sért a turul )

Én nem tudom, csak sejtem, hogy a pszeudoliberalizmus élharcosainak és kaszkadőreinek tulajdonképpen mi bajuk van a turullal. Engem sem érzelmileg, sem értelmileg nem érint mélyen e jelképnek tekinthető szép madár hányatott és legendás sorsa, azt gondolom, képes vagyok elfogulatlanul vélekedni például arról a férfiról, aki a budapesti XII. kerültben álló turulszobrot azzal a „szlogennel” rohamozta meg, hogy ő egy megalázott magyar zsidó, s kijelentette: „az emlékmű sérti a zsidóságot, mivel a dögkeselyű a nyilaskeresztes mozgalmak jelképe volt”. Nos, ez az úr magamutogató magyar zsidónak is nevezhetné magát, ha meg nem sértem és irredenta, antiszemita hírbe nem keverem magam. Mindenesetre merész tette hírértéknek bizonyult, olyannyira, hogy az én érdeklődésemet is felkeltette a turul iránt.
Nos, utánanéztem, s meggyőződésemmé vált, hogy itt nem nyilaskeresztes és irredenta jelképről, hanem elsősorban egy ősi eredetmítoszról van szó, mondhatni egy pogány totemállatról, amely Kézai Simon szerint a kereszténység kezdetéig a magyarság hadi jelvénye volt. Róma alapítóit, Romulust és Remust farkas szoptatta, az ősmagyarság első vezérét, Álmost a turul nemzette, Ugek vezér hitvesének, Emesének álmában. Az eredeti latin szövegben a turul sas. A török turbul szó madársólymot jelent, de ez a legendás madár esetleg azonosítható az altáji havasi sólyommal vagy kerecsensólyommal is, de semmiképpen sem dögkeselyű, ahogy szobrának szidalmazója nevezi. Talán megalázott magyarnak is érezhetném magam, ha népemet, nemzetemet, sőt köztársaságomat egy dögkeselyűtől kellene eredeztetnem. Vegyük itt tudomásul, hogy minden nép, népcsoport, nemzetség megteremti eredetének mítoszát, s szívesebben tekint egy farkasra, oroszlánra, sasra, napistenre, mint mondjuk egy dögevőre. Hogy később ki mit kezd egy jelképpel, miként sajátítja ki, s mit művel égisze alatt, ez természetesen egészen más kérdés, de az bizonyos, hogy például a keresztre nem hozott gyalázatot a horogkereszt. Aligha véletlen, hogy egy eredetit és önállóságot kereső és megtalálni vélt nemzet a távoli múltba nyúl vissza szimbólumokért, miként ezt a millenniumot ünneplő Magyarország is tette, amikor 1896-ban hét helyen állított fel turulszobrot, egyet-egyet Pannonhalmán és Pusztaszeren, a többit az állam határain. (Magát a turul szót Arany János írta le először magyarul Keveháza című művében.) Nézzük hát, mi lett a hajdani határainkon álló turulszobrok sorsa. Kiknek volt bajuk ezzel a magyarság védelmezőjét jelképező madárral? 1918-ban három turulszobrot semmisítettek meg a kisantant által elfoglalt területeken. A zombori emlékoszlopot, amelyen 1896 óta négy turulszobor állt, 1921-ben rombolták le cseh légionáriusok. A munkácsi vár bástyáján lévő szobrot 1924 decemberében a csehek lebontották, majd 1945-ben szovjet parancsra beolvasztották, s a bronz alapanyagból vörös csillagokat öntöttek. Micsoda bájos szimbólumcsere! 2008 tavaszától új turulszobor áll az eredeti helyén. Ám, ilyesmire is képes a demokrácia.
Amikor „megalázott” zsidó honfitársunk szürke nejlonlepellel borította le a budapesti turulszobrot – egy fénykép tanúsága szerint – arcán a jól végzett munka öröme fénylett. Hát igen: célja volt és azt elérte. Az vesse rá az első követ, aki nem szereti a sajtónyilvánosságot. De nem csak ő! Tiltás tiltást, bontási határozat határozatot követ. Miféle szimbolika lesz itt a nyertes? Hogy némelyeknek fáj, némelyekben pedig gyűlöletet ébreszt ez a huzavona és tiltakozás? Hogy ez a „megalázott” saját érzelmeivel esetleg mások érzelmeibe gázol? Ez felfogás, világnézet s talán politikai pártállás kérdése. A római farkas nyugodtan szoptatja Romulust és Remust, ha valaki megpróbálná sakálnak vagy hiénának nevezni, minden bizonnyal ráfizetne. Az a kérdésünk, hogy a szándékosan keltett hisztéria kinek fizetődik ki. Persze itt nálunk nem csupán az ősi pogány szimbólumokkal van némi baj. Néha a keresztény jelkép, a krisztusi kereszt is botrányt okoz. Számomra nehezen fogható fel, mi a közös a turulban és a keresztben.
Hogy az önmagát liberálisnak tekintő embercsoport mikor fogja fel végre, hogy az érzelmi szabadság is csak addig terjedhet, amíg nem sérti mások érdekeit, én nem tudom…