Kivégzés utáni, későn jött kegyelem a bemutatón

A Dream Team, az amerikai profi kosárlabdázás álomcsapata a pekingi olimpiára újra valóság lett. Az amik 1936-tól fél évszázadon át csupán egyszer adták ki a kezükből az aranyérmet – az örökre emlékezetes 1972-es müncheni döntőben a Szovjetunió diadalmaskodott –, majd másodszor 1988-ban Szöulban esett meg velük ez a szégyen. Amit a csupán harmadik hely és a silány produkció miatt már sokkal nehezebben viseltek, úgyhogy 1992-re Barcelonára összehozták a Magic Johnson, Michael Jordan-féle ős-Dream Teamet. Amely később sorszámot is kapott, hisz 1996-ra, Atlantára, hazai pályára létrejött a valamivel haloványabb Dream Team Two, de attól is elmaradt a 2000-es sydneyi alakulat Alonso Mourninggal, Jason Kiddel, Vince Carterrel, Tim Hardawayjel, ám Shaq’ O’Neal, Kobe Bryant, Karl Malone, Scottie Pippen nélkül. Ettől persze még győzött, ám 2004-ben, Athénban a „fakó” már csúfosan leszerepelt. Az egyik éles nyelvű kritikus által „Drink Teamként” aposztrofált társaság elbukta az elődöntőt, és ez ismét elegendő ingert adott ahhoz, hogy Pekingre újabb amerikai álom szálljon.
No meg természetesen promóció is van a világon, úgyhogy ekkora piacra még a legkeresettebb terméket is érdemes kivinni. Az NBA-mintára épült Wukesong csarnok is megfelelő miliőt teremt, az ellenféljelöltek pedig engedelmes áldozatokká minősülnek vissza a Kobe Bryant, Jason Kidd, Lebron James, Carmelo Anthony fémjelezte alakulattal szemben. A sztárok olykor még kegyet is gyakorolnak, a pont nélküli Angolát például csupán 97-76-ra intézték el, a világelitbe tartozó görögök is megúszták 92-69-cel. Mivel a házigazdával és annak nézőivel hiba megutáltatni a játékot, a Kína feletti 101-70 mindenkinek roppantul tetszett, még a vb-címvédő spanyolok kapták a legnagyobb figyelmet, és az ezzel járó, 119-82-es pofont.
Egészen tegnapig, amikor az utolsó csoportmérkőzésre jöhettek a németek. A két NBA-játékossal, Dirk Nowitzkival (Dallas) és Christopher Kamannal (LA Clippers), valamint egy-egy olasz és spanyol légiós mellett Bundesliga-menőkkel felálló európaiak vesztükre ihletett vagy nyűgös pillanatukban fogták ki Bryantéket. Három és fél perc után gyötörték be az első kosarukat, hét perc elteltével 18-3-as, tíz percnél 31-12-es hátrányba kerültek. Az első negyedben tehát megtörtént a kivégzés, így a másodikban későn érkezett a kegyelem. Az 53-29-es félidei állás a folytatásban szemvillanás alatt 62-29-re módosult, a továbbiakban felesleges is rögzíteni a részeredményeket. Annál is inkább, mert amerikai oldalon bejött a cseresor – művészek helyett legfeljebb iparművészek, egy-két iparossal – a 106-57-es végkifejletet nagyrészt már ők hozták. A németeknek munkaeszközük volt a labda, az amerikaiaknak testrészük. Ha kellett, még Nowitzkitől is olyan természetes udvariassággal vették el, mint ruhatáros a vendégtől a kabátot.
Hiába, ilyen erőfölény láttán a kosárlabda olyan hatást kelt, mintha csupán bemutató jelleggel szerepelne az olimpia műsorán, a tengerentúliak gyakorlatilag egyetlen tétmérkőzést sem játszottak még. A tizennyolcezres csarnokban nem szurkolók, hanem rajongók ücsörögnek – bár általában nem töltik meg az arénát, tegnap például háromnegyed ház volt, de Angola ellen ennél is kevesebben jöttek ki –, és a maroknyi német tábornak is volt annyi humorérzéke, öniróniája, hogy az első negyed legcudarabb pillanataiban „Hilfe, Hilfe!” rigmusban tört ki, azaz sajátos „biztatásként” segítségért kiáltott.
De mivel az nem érkezett meg, a már kiesett német válogatott a búcsúestén még nagyon csúnyán belakmározott gombócból. A legjobb nyolc között az Egyesült Államok mellett Athén bajnoka, Argentína, a házigazda Kína, a vb-címvédő Spanyolország, valamint Litvánia, Horvátország, Görögország és Ausztrália folytatja. Hogy a gála a torna valamely fázisában átfordul-e éles meccsé, az még kérdéses. Ám mielőtt bárki is lesajnálná a Pekingben vereségre ítélteket, szelíden emlékeztetnénk rá, hogy a spanyolok az olimpia előtt épp a magyarokkal játszottak felkészülési mérkőzést, és az eredmény 103-45 lett.
Nem ide.