Radovan Karadzsics 1945-ben született Montenegróban egy cipész fiaként. 15 évesen került Szarajevóba, ahol az egyetem orvosi karán szerzett diplomát. Több évig pszichiáterként és terapeutaként dolgozott, de orvosi munkája mellett írói és zeneszerzői ambícióinak is hódolt.
Karadzsics Jugoszlávia szétesésének idején kezdett politikával foglalkozni, 1990-ben megalapította a bosznia-hercegovinai Szerb Demokrata Pártot, amelynek 1996 derekáig elnöke volt. 1991-ben még a szerb, muzulmán és horvát állam konföderációjából álló Bosznia-Hercegovina mellett kardoskodott, de nemsokára a szélsőséges nacionalistákhoz csatlakozott. Politikai célja ettől kezdve a „Nagy-Szerbia” megteremtése volt. Karadzsics kezdetben Szlobodan Milosevics pártfogoltjának és lelkes hívének számított, az akkori szerb elnök támogatásával lett az 1992. január 5-én egyoldalúan kikiáltott paléi Szerb Köztársaság elnöke. Karadzsics 1993 májusában szembekerült patrónusával, majd Belgrád 1994 nyarán vonta meg tőle feltétlen támogatását, amikor a boszniai szerb vezetés elutasította a nemzetközi béketervet. Karadzsics a daytoni békemegállapodás 1995. decemberi aláírása után háttérbe szorult, majd 1996 júliusában bejelentette visszavonulását a politikai szerepléstől.
A háborús bűnöket vizsgáló hágai Nemzetközi Törvényszék 1995. július 25-én letartóztatási parancsot adott, majd november 16-án vádat emelt Karadzsics ellen az emberiesség elleni és háborús bűntettek, valamint népirtás miatt. A Karadzsics elfogatására tett kísérletek mindeddig eredménytelenek maradtak, hiába tűztek ki fejére ötmillió dolláros vérdíjat. Közben irodalmi szenvedélyének is hódolt: 2002-ben Szerbiában kiadták Sitovacija című könyvét, egy színművet, valamint egy verseskötetét.
Magyar Péter
Magyar Péter nem képviseli a választókat, csak ripacskodik a Tiszán
