BUCHAREST – ROMANIA
A bukaresti amerikai nagykövetség honlapjának vezetői témái, ugyancsak pártpolitikai üzenetek nélkül: Taubman nagykövet bejelentette, hogy az amerikai kormány segítséget nyújt az árvízkárosultaknak; Taubman nagykövet beszéde a békehadtest felesketése alkalmával; Taubman nagykövet beszéde július 4., az amerikai függetlenség ünnepén; Taubman nagykövet… stb.
ZAGREB – CROATIA
A zágrábi amerikai nagykövetség honlapjának vezető témái: Bradtke nagykövet interjúja a Novi Listben; Bradtke nagykövet július 4-i beszéde; Bradtke nagykövet cikke a Novi Listben; 80 000 dolláros amerikai segítség a gasinci tűzoltólaktanya és játszótér renoválására; Horvátország szigorítja vízumtörvényét, amelynek értelmében az amerikaiak állandó tartózkodási státusa megszerzése is nehezebbé válik…
WARSAW – POLAND
A varsói amerikai nagykövetség honlapjának vezetői témái: Amerikai–lengyel rakétavédelmi tárgyalások; A varsói amerikai nagykövetség a lengyel ünnepnap, Szűz Mária mennybemenetele miatt augusztus 15-én zárva tart; Bush elnök beszéde a grúziai helyzettel kapcsolatban; Michael D. Maples dandártábornok, a Védelmi Hírszerző Hivatal igazgatója Lengyelországban tett látogatást; A nagykövetség egyik dolgozójának bemutatása; Gary Speek dandártábornok, az Európában állomásozó szárazföldi erők parancsnoka idén részt vesz a czestochowai zarándoklaton; Anne Hall krakkói amerikai főkonzul ellátogat a lengyelországi arab telivérek kiállítására és vásárára…
BUDAPEST – MAGYARORSZÁG
Most pedig nézzük a budapesti amerikai nagykövetség honlapján felsorolt témákat: Az amerikai nagykövetség toleranciatábort szervezett Romák és barátaik címmel; Az ügyvivő, Jeffrey D. Levine megemlékezett a roma holokausztról; Foley nagykövet megemlékezett a roma holokausztról; A Yale Egyetem nyári gyakornoki programja baráti kötelékeket hoz létre; A Floridai Légi Nemzeti Gárda Szolnokon dolgozik; A nagykövet a tanulás és a tolerancia fontosságáról beszélt a roma ifjúsági táborban; Foley nagykövet tisztelettel adózott a második világháborúban a magyar zsidók megmentésére szervezett akciónak. A tolerancia témát Magyarországon, mint közismert, azon „toleráns” koalíciós pártok sajátították ki, amelyek azonosítatlan rendőrei ártatlanok szemét lőtték ki, kézfejről ujjat robbantottak le, papokat, országgyűlési képviselőt és külföldieket – köztük amerikai állampolgárokat – vertek véresre 2006. október 23-án. És a romák helyzete? Szlovákiában – mint az az amerikai külügyminisztérium éves országjelentéséből is kitűnik – rosszabb a magyarországinál. De jobb a Csehországban élő romák helyzeténél. Ott őket újabban a Nemzeti Párt félkatonai Nemzeti Gárdája is megfélemlíti. De nem az ő, hanem a Magyar Gárda tagjairól készült felvétel illusztrálja az Egyesült Államok idei, antiszemitizmusról készült globális jelentését. Akik nyilván még az Izraelt a föld színéről való letörléssel fenyegető Ahmadinezsád iráni elnöknél is veszélyesebbek. Azon Magyar Gárdáról van szó, amely, mint a politikailag inkorrekt tények mutatják, cigányokkal együtt dolgozott töltések megerősítésén, amely megrongálódása főként cigányok lakta falvakat is veszélyeztetett.
Romániát illetően az említett amerikai országjelentés az ottani romák súlyos helyzetével kapcsolatban azt is sérelmezi, hogy a rendőrség egy roma tolvaj üldözése közben több romára lőtt gumigolyókkal (amelyek magyarországi kilövését a 2007-es amerikai országjelentés nem tartotta fontosnak megemlíteni). De vajon nem lenne érdemes a bukaresti Taubman nagykövetnek egy ott létesítendő toleranciatábor résztvevőivel azt is megszámoltatnia, hogy keleti szomszédunknál hány utca viseli Szálasi Ferenc romániai megfelelőjének, Antonescunak a nevét? Vagy felhívni e képzeletbeli tábor diákjai figyelmét arra, hogy a magyar kisebbség nyelvi jogait naponta vonszolják végig a sárban? Hasonlóan a szlovákiai magyar kisebbség nyelvi jogaihoz.
Tolerancia terén egyébként – ellentétben a zágrábi nagykövetség honlapjának erről szóló utalásai hiányával – déli szomszédunknál se fenékig tejfel az élet. Azt csupán tekintsük apró véletlennek, hogy Horvátországban a horvát nemzeti lobogó szinte megszólalásig azonos a nemzetiszocialista Usztasa Forradalmi Mozgalom hivatalos zászlajával. De Horvátországban – ahol a zsidó polgárok száma mintegy kétezer – az antiszemitizmus kérdésében sincs minden rendjén: egy pozegai cukorvállalat termékét Adolf Hitler fényképével és a holokausztra vonatkozó, Zuschlag-ízű viccekkel illusztrálta. És, mint az amerikai külügyminisztérium idei emberjogi jelentése megjegyzi, a jelentés év végi lezárásáig a rendőrség még mindig csak a februárban történt eset vizsgálatánál tartott. Szintén az amerikai emberjogi országjelentésből tudható, hogy Zágrábban a tavaly júliusi meleg büszkeség parádéjának néhány résztvevőjét megverték. Közöttük Gianpaolo Silvestri olasz szenátort és több, külföldről érkezett résztvevőt is. Egy csoport fiatal pedig öt vagy hat Molotov-koktélt akart a résztvevőkre dobni.
Ami a lengyeleket illeti: az ottani nagykövetség honlapján a lengyel konzervatív jobboldal javára üzen (amerikai katonai csúcsvezető zarándoklata katolikus kegyhelyre, Mária mennybemenetele). Miközben se szeri, se száma például a hatalmas népszerűségű, ultrakonzervatív Radio Maryja katolikus rádióadó rendszeres antiszemita műsoraival szembeni amerikai eredetű tiltakozásoknak.
Mint a nagykövetségi honlapok üzeneteiből is látható, az amerikai külügyminisztérium a térségben egységes politikát folytat. Magyarország kivételével. A nagykövetségi honlap tematikájából pedig látható, az ellenzék kárára küldözget egyértelmű üzeneteket, ugyanis a nyugati legendárium a Fideszt vádolja rendszeresen a szélsőségekkel való paktálással, rasszizmussal, antiszemitizmussal, cigányellenességgel és intoleranciával.
De a különleges bánásmód nem csak az üzenetek megfogalmazásában merül ki. Az párosul további, az amerikai–magyar nagyságrendi arányokat figyelembe véve ugyancsak nehezen magyarázható jelenséggel, mint például azzal a bizarrnak tűnő, roppant figyelemmel, amelyet Washingtonban fordítanak térségünkből éppen a budapesti amerikai nagykövetség személyi állományának a közvetítendő üzenetek megfelelő kiválasztására. A jelenlegi sajtóattasé, Jan Krc munkaidő után kizárólag a balliberális sajtó munkatársaival jár össze munkaidő után is. E sajtóattasé feladata, hogy információval lássa el a nagykövetet és az amerikai külügyminisztériumban a „magyar desket” is. A saját belátása szerint. Számos egyéb feladata mellett ő tart fenn hivatalos kapcsolatot a szerkesztőségekkel, újságírókkal, illetőleg amerikai költségen utaztatja őket az Egyesült Államokba.
A misszió második embere – a Jeffrey D. Levine-t ismerők szerint – a magyarországi pártok közül szintén nem, hogy úgy mondjuk, a kisgazda szellemiség szimpatizánsa. Netán azoké, akikért egykor a Szabad Európa Rádió szólt és akiket Reagan elnök akart felszabadítani a ma uralkodó kormánytagok kommunista uralma alól. Levine egyébként 1993–94-ben a külügyminisztériumban a „magyar desk” felelőse volt. Abban az időben Washington szintén attól volt hangos, hogy az Antall-kormány Magyarországán tombol az antiszemitizmus.
A kérdés persze felmerül: miért érdemel Magyarország különleges bánásmódot? A választ talán nem nekünk kellene megadni. A magyarországi transzatlantisták válasza erre nyilván az, hogy a további, az eddiginél is gyakoribb és forróbb hűségnyilatkozatok majd egyszer meghozzák a várva várt fordulatot Washingtonban. Az ebben kétkedők pedig úgy gondolják, itt egészen mások az okok, mint amin Magyarországon a jobboldal saját akaratából változtathat. Érdekes, hogy ez is magyar sajátosság: a nálunk jóval kisebb Szlovákia miniszterelnöke például úgy hiszi, hogy kizárólag választói jóindulatára kell építenie. Országa gazdasága szárnyal, népszerűsége az eget ostromolja.
Még szerencse, hogy térségünkben a megközelítések pluralizmusa megengedett. Mindenkinek szabad utat választania.
