Megmerevedett frontok

A világháborúig magyarul Georgiaként ismert – Grúziaként csak azóta, orosz hatásra emlegetett – kaukázusi ország a magyar államalapítás idején egységesült, de előzményei jóval korábbra nyúlnak vissza. A mai hazájában nagyon régen honos georgiai nép őseinek állama volt a Kr. e. a VIII. század végén kialakult Kolhisz (a III. század végétől Lazika), még inkább az volt Ibéria, sőt részben még Albánia is. (Nincs közük a hasonló nevű európai területekhez.) Idővel más georgiai államok is keletkeztek. Georgia történetét ismételten átszőtték az idegen hódítás, illetve függőségbe kerülés időszakai. A terület hol Médiától védte magát, hol achaimenida perzsa kézen volt, hol Pontusz kebelezte be, hol Róma majd Bizánc vetekedett birtoklásáért a perzsa Szasszanida Birodalommal, hol az arab kalifátus kerítette hatalmába, máskor – a szomszédos örmények és abházok behatolásain kívül – különféle török, majd mongol népek és államok tűntek föl hódítóiként, hogy azután sokáig részben az Oszmán–Török Birodalom, részben a perzsa Szafavida Birodalom függőségébe kerüljön. Mindez nem jelenti azt, hogy a teljes függetlenség – egységben vagy megosztottságban – kivételes állapot lett volna Georgia történetében. Az ókori előzmények után az egység megteremtése körüli évszázadban volt mentes Georgia nagy része az idegen befolyástól, majd pár évtizedes megszakítás után egy újabb évszázadban. Ekkor, a XIII. század elején állt az ország hatalma tetőpontján. A mainál jóval nagyobb területét tőle függő hűbéres államok is övezték. Az ezt követő mongol hódítás és befolyás időszaka után zavartalan függetlenséget csak mintegy fél évszázadig élvezett, de hamarosan megint talpra állt, és bár idővel részekre esve, a georgiaiak ismét teljesen önállóak tudtak maradni a földjük fölötti befolyást 1555-ben megosztó perzsa–török szerződésig. Államaik ekkor is csak alárendelt viszonyba kerültek. Helyzetük az ez idő tájt szintén megosztott, hasonlóan idegen hatalmak befolyása alá került magyarokéra emlékeztet. Amíg azonban Magyarország egyik részét ellenőrző szomszédja keresztény volt, a IV. század óta keresztény georgiaiak körül zajló fokozatos mohamedán előretörés miatt a georgiai államok esetében az önállóságukat korlátozó mindkét hatalom civilizációja idegen volt, mohamedán. Ez vezette az akkortájt legfontosabb (Perzsiától függő) georgiai állam, Kartlia–Kahétia királyait arra, hogy a térség közelében a XVI. században hódítóként föltűnt – hozzájuk hasonlóan görögkeleti – keresztény Oroszország segítségét keresse a XVII. század során. Segítség ugyan sem akkor, sem az 1783-as, Kartlia–Kahétiát orosz védnökség alá helyező szerződés után sem érkezett, de egy újabb kétségbeesett georgiai közeledés módot kínált az orosz cárnak 1801-ben a királyság – jogtalan – bekebelezésére. A XIX. század elején azután a többi georgiai állam is a terjeszkedő orosz birodalomba olvadt. Hiába hozta az életkörülmények javulását a békés viszonyok beköszönte a nemzeti szempontból katasztrofális helyzetben, az elnyomott nép az első, egy évszázad múltán kínálkozó alkalommal, vagyis a bolsevik hatalomátvételt követő oroszországi polgárháború és a központi hatalmak előrenyomulása idején, 1918 májusában újra kimondta hazája függetlenségét. Ezt a szovjet-orosz kormány 1920-ban elismerte, csapatait – ebben jelentős szerepe volt a georgiai születésű, de áruló Sztálinnak – a következő évben mégis Georgia lerohanására küldte. A meghódított ország népének az 1930-as évekig ismétlődő felkeléseit ezúttal is rendre leverték. 1922-ben, a Szovjetunió megalakításakor Georgiát szovjet szocialista köztársaságként egy transzkaukázusi föderáció részévé tették. Saját jogán ennek feloszlatásakor, 1936-tól lett a Szovjetunió tagállama. Ez tette lehetővé, hogy e szövetségi államnak álcázott kommunista birodalom szétesésekor, 1991-ben, helyreálljon függetlensége.
Georgia soknemzetiségű ország. A nagy többségben lévő georgiaiak mellett oszétok, örmények, oroszok, görögök, abházok, azerbajdzsánok lakják, de két, a csecsenekkel közeli rokon kis nép is él területén, a kiszt és a bat. A népesség túlnyomó része keresztény, csak az utóbbi négy mohamedán, bár Adzsáriában a georgiaiak egy része is az, hasonlóan a határon túl élő, georgiainak tekinthető, de törökösödőben lévő lázokhoz.
Georgiai településszigetek Örményország kivételével Georgia minden szomszédjában vannak, sőt Iránban is, a XVII. századi perzsa népirtás, széttelepítés óta.
Nemzetiségi ellentétek már a függetlenség helyreállítása előtt is jelentkeztek, elsősorban az abházok és oszétok törekvései miatt, akik a Szovjetunión belül az autonómia különböző fokaival rendelkeztek. Mindkettő nagy múltú nép, az utóbbiakhoz közünk is van. Egy csoportjuk a XIII. században hazánkba költözött, és idővel a magyarságba olvadt. Ők a jászok. Az alánokként is ismert oszétok keresztény állama a mongol hódításig tartott. Korábbi településterületük leszűkült. Csak e terület déli része van Georgiában, az oszét népesség többsége az Orosz Föderáció Északoszét–Alán Köztársaságában él. A Georgiában élők hozzájuk szerettek volna csatlakozni, amikor, még a Szovjetunión belül, 1990-ben kimondták kétharmad részben oszétlakta területük kiválását Georgiából. Ezt Georgia nem ismerte el, sőt az autonómiát is megvonta. Harcok folytak, amelyekben az oszétok Oroszországból – északoszét részről – 1992-ben fegyveres segítséget kaptak. Az ebben az évben kötött fegyverszünet ellenére az összecsapások 2004-ben átmenetileg kiújultak, a helyzet rendezetlen.
Az abházok a VIII. század végén jutottak jelentős szerephez, amikor uralkodójuk egész Lazikára kiterjesztette hatalmát, majd függetlenedett Bizánctól. Noha történetük általában szorosan összefonódott Georgiáéval, különállásuk valamilyen formában megmaradt. Bár a Szovjetunión belül Abháziát
Georgiához csatolták, ennek természete 1931-ig nem volt világos. Azután Georgia autonóm köztársaságnak számított, ahol az abházok aránya – tömeges georgiai bevándorlás folytán – 30-ról 18 százalékra süllyedt a szovjet uralom alatt. Ennek megingásakor az ellentétek a felszínre törtek. 1989-től állandók voltak a zavargások, majd amikor 1992-ben az oroszok által bátorított Abházia kimondta szuverenitását, georgiai csapatok érkeztek. Az abházok később orosz támogatást kaptak, és ellentámadásba lendültek. 1993 szeptemberére már ők ellenőrizték a terület nagy részét. Több mint 200 ezer georgiai menekülni kényszerült. A tárgyalásokat további harcok követték 1994-ben, majd amikor ezek 1998-ban ismét kiújultak, újabb 35 ezer georgiai menekült el. 1999-ben Abházia formálisan is kimondta függetlenségét. Ezzel azonban semmi sem oldódott meg. Georgia autonómiát kínál, ám az abházok, ha elfogadnák is a konföderációt Georgiával, elszakadásra törekszenek.
A frontok, átvitt értelemben is, megmerevedtek.
Az abház keménység hátterében orosz befolyás sejthető. Georgia és Oroszország között sokáig, különösen az első, a nép által elkergetett georgiai elnököt, Zviad Gamszahurdiát 1992-ben követő Sevardnadze idején nem volt rossz a viszony. 1993 őszén a zviadisták elleni harcokban a Georgiát a FÁK-ba beléptető Sevardnadze orosz segítséget is kapott. Putyin 1999-es színre lépését követően ez megváltozott. Georgia távol tartotta magát a csecsen önállóság fölszámolására indított orosz háborútól, de Csecsnia egyetlen Oroszországon kívüli szomszédjaként és a határ közeli georgiai csecsen rokonság szálán bizonyos hátországot mégiscsak jelentett a csecsenek számára. Feszültségek az ez okból támasztott orosz követelések miatt is keletkeztek, de az sem segített, hogy Oroszország megszüntette a határellenőrzést Abházia felé, sőt az abházoknak és oszétoknak orosz útlevelet adott, 2001-től viszont más georgiaiak számára vízumkényszert léptetett életbe. Úgy látszik, Oroszország nem hagy ki alkalmat, hogy ha közvetlen befolyáshoz nem is tud jutni, legalább az autonóm területeken igyekezzen teret nyerni Georgiában. Mindettől nem független, hogy ott már Sevardnadze idején megnőtt az amerikai befolyás. Ez, mióta Sevardnadzét a 2003-as választási csalásokon fölháborodott nép megmozdulása lemondásra kényszerítette, utódja, Szaakasvili alatt sem változott. Az incidensek nem ritkák a két ország között: tévesnek nyilvánított bombázások, lelőtt kémrepülőgépek szerepelnek a hírekben. Oroszország a feszültség fenntartásával annak is igyekszik elejét venni, hogy Georgia a NATO tagja legyen.