Működik a monoki modell

Szinte mindenütt sikerrel működik a segélyért munka kezdeményezés, ahol a monoki modellt vagy annak valamilyen változatát bevezették. Az érintett településvezetők kendőzetlen őszinteséggel beszéltek lapunknak az utóbbi hetek tapasztalatairól, többen azt nyilatkozták, hogy bár nem ment zökkenőmentesen a rendeletek bevezetése, egy idő után a többség megértette: a segélyért is meg kell dolgozni.

Munkatársainktól
2008. 08. 17. 18:54
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Teljes sikert aratott helyben az a rendelet, amellyel munkához kötöttük a szociális segélyek folyósítását – jelentette ki tegnap lapunknak Szepessy Zsolt, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Monok polgármestere. Elmondása szerint akit eddig a segélyezettek közül behívtak munkára, az bement dolgozni, nem kellett senkivel szemben szankciót alkalmazniuk. – A rendszer hatékony, segít az önkormányzatnak, az emberek pedig bejöttek, mert megértették, hogy a segélyért dolgozni kell – fejtette ki. Megjegyezte azt is, hogy a kezdetektől óriási szimpátia kísérte kezdeményezésüket. Eddig húsz-harminc embert hívtak be dolgozni.
– Nekünk is lökést adott Monok, mert addig majdnem belerokkantunk a segélyek fizetésébe, ám mi próbáltunk törvényes utat találni – mondta Mali Zoltán, Drávapiski polgármestere, akit azért zárt ki korábban az SZDSZ a soraiból, mert a március 9-i népszavazás előtt a három igen mellett érvelt. Elmondta, eleinte fölzúdulást tapasztalt a segélyezettek körében, de egyenként felkeresett minden érintettet, és megbeszélte velük a kialakult helyzetet. – Szerencsémre a közeli Beremenden nyílt egy cementgyár – tette hozzá –, és ott több embert is sikerült elhelyeznem, a többieknek pedig a harkányi kórházban vagy a helyi temetkezési vállalkozónál találtam legális munkát – mondta Mali Zoltán. Kérdésünkre, hogy addig miért nem választották ezt az utat, azt felelte, hogy az Ormánságban nehéz munkát találni, „még rendes útjuk sincs”, de egy pályázatnak köszönhetően a közelmúltban sikerült részletre venniük egy használt, nyolcszemélyes kisbuszt, amelyet a munkások szállítására is befognak. Így mára hat idősebb cigány nő kivételével nincs segélyezett a faluban, számukra pedig faluszépítési, takarítási, fűnyírási munkát ad az önkormányzat.
Kerepesen július elsejével vezették be a segélyért munkát rendeletet. Összesen mintegy ötven embernek folyósítanak rendszeres szociális segélyt, közülük hetente 10-11 főt hívnak be. Ebből a csaknem tucatnyi létszámból átlagosan heten jönnek be, a többiek így vagy úgy orvosi papírral igazolják, hogy betegség miatt nem tudnak dolgozni. A segélyezettek döntő többsége megérti és elfogadja a helyzetet. – Az sem igaz, hogy ez roma kérdés, hiszen a segélyezettek egyharmada nem cigány – jegyezte meg Franka Tibor polgármester, aki kitért arra, hogy roma polgárjogi aktivisták ezzel szemben már „megtalálták”. Azt közölték vele, hogy ha később nem legalizálják a helyzetet, akkor a most elvégeztetett munkát kifizettetik, mert a segély alanyi jogon jár, és azért nem kell dolgozni. – Egyébként a helyi romák jelentős része is támogat minket – fűzte hozzá.
Sárospatak önkormányzata korábban részben csatlakozott a monoki modellhez, részben a saját útját járta. – A rendszeres gyermekvédelmi támogatást mi is a gyermekek iskolába és óvodába járatásához kötöttük. A regionális közigazgatási hivatal azt kérte, hogy ezt a rendeletet vonjuk vissza, de mi nem tettük – jegyezte meg Aros János alpolgármester, aki elmondta, ennek két oka van: egyrészt nincsenek róla meggyőződve, hogy a lépés alkotmányellenes lenne, másrészt a kormány sokszor a saját döntéseivel kapcsolatos alkotmánybírósági állásfoglalásokat sem veszi figyelembe, akkor tőlük miért várják el, hogy azt megtegyék. – A másik változás a szociális segélyezettek megszűrése volt.
– A monoki modelltől eltérően mi helyben felajánlottuk a közcélú vagy közhasznú munkának a lehetőségét. Aki elfogadta, az fizetést kapott, aki nem, azt kizártuk a segélyezettek köréből, kivétel, ha valaki az egészségi állapota miatt nem tud dolgozni. A nagyobbik részük elvállalta a munkát, és csak egy szűk kisebbség utasította azt vissza. Sárospatakon most pénzre várnak, mert július végére kimerült a közcélú és közhasznú munkára fordítható keret.
Sülysápon a segélyre szorulók többsége zokszó nélkül vette tudomásul az önkormányzat határozatát, bár ahogy Horinka László (Fidesz–KDNP–PMTE) polgármester megjegyezte, a településen amúgy sem sokan részesülnek szociális támogatásban. – Voltak, akik nem akarták elfogadni az egyelőre még kötelező önkormányzati rendeletet, hivatkozva a kormány és a regionális közigazgatási hivatal tiltására, a többiek azonban rendesen elvégezték a szemétszedési, ároktisztítási munkákat – mondta az ellenzéki politikus. Hozzátette, nem hatódtak meg a közigazgatási hivatal levelétől, mivel maga a regionális hivatal intézménye sem jogszerű. Emlékezetes, hogy az Alkotmánybíróság korábban alkotmányellenesnek találta, és 2008. június 30-i hatállyal megsemmisítette azt a törvényt, amely a fővárosi, illetve a megyei közigazgatási hivatalokat regionális szintűvé alakította. – Ebből az aspektusból szemlélve a helyzetet érdekes, hogy egy illegitim szervezet fogalmaz meg számunkra kifogásokat – tette hozzá Horinka László –, ettől függetlenül testületünk tántoríthatatlan az ügyben.
Dunaföldváron június 30-án fogadta el a képviselő-testület a segélyért közmunkaprogramot azzal a kitétellel, hogy november 30-ig kivárnak, remélve, addig a kormány kidolgoz egy új rendszert, mert nem szeretnének törvénytelen eszközhöz nyúlni. Nagy Gáborné független polgármester azonban hangsúlyozta: az önkormányzatok kezében van törvényes eszköz is, amint azt Mosonmagyaróvár példája is bizonyítja, ezért, követve e példát, a jövőben Dunaföldváron kilencven napot kell dolgozni (amiért munkabér jár), hogy valaki jogosult legyen a segélyezésre. – Ezután, akik feketén máshol dolgoznak, majd eldöntik, hogy melyik a fontosabb, a segély, vagy a be nem jelentett munka után kapott jövedelem – világított rá a polgármester. Az iskolakerülés esetében azonban Dunaföldváron nem várnak ősz végéig, a szeptemberi iskolakezdést követően az önkormányzat vasszigorral lép fel azokkal a szülőkkel szemben, akik nem járatják iskolába gyermekeiket.
Dombóváron más módszerhez folyamodtak, szintén a törvényes eszközöknél maradva. A városban korábban rengetegen éltek kukázásból, ezt megelégelve a testület hozott egy helyi rendeletet, amely szerint szabálysértést követ el, aki a konténerekben turkál. A szabálysértési törvény szerint a pénzbírság (ami jelen esetben harmincezer forintig terjedhet) átváltható közmunkára, tudtuk meg Farkas Szabó Andrástól, Dombóvár jegyzőjétől. – A kukázók között rémhírként terjedt a közmunka lehetősége, ezért áttették „működési idejüket” kora reggelre és kora estére – mondta lapunknak Kóner János, a városi közterület-felügyelő csoport vezetője.
– Azóta egy kolléga mindig csúsztatott munkarendben dolgozik, s a rendelet következtében a nagy bandák eltűntek a városból, így a közmunkára váltást sem kellett igénybe vennünk eddig – tette hozzá.
Ivády Gábor, a Heves megyei Ivád település polgármestere úgy véli, a rendeletalkotás jelentősége nem magában a jogszabályban van, hanem a figyelemfelkeltésben. – Ez az önkormányzati rendelet betarthatatlan, és személy szerint is úgy gondolom, hogy jogszabályellenes volt – jegyezte meg a független településvezető, aki hozzátette, ők egyébként is halasztó hatállyal fogadták el a rendeletet, amely novemberben lépne életbe, így helyben kézzelfogható eredményekről egyelőre nem lehet beszélni. Rámutatott arra, hogy a rendelet egyébként azért betarthatatlan, mert a rendszeres szociális segély megítélése jegyzői hatáskör, így egy-egy polgármesternek nincs joga arra, hogy utasításba adja, a jegyző kinek ítélje meg és kitől vonja el azt. Ivády Gábor szerint a történet lényege, hogy elkészült egy vitaanyag, egy törvénymódosítási javaslat, amelyet az összes magyarországi polgármester, országgyűlési képviselő és kormánytag megkapott. – Széles körű társadalmi vita folyik most erről, több mint százan válaszoltak már a kezdeményezésre, és számos érdemi javaslat érkezett a módosítással kapcsolatban – fogalmazott Ivády Gábor, hozzátéve, hogy az ötleteket beépítik és a végleges törvénymódosítási javaslat egy többlépcsős egyeztetés után alakul majd ki. A végső tervezetet pedig majd annak az országgyűlési képviselőnek vagy frakciónak adják át, aki hajlandó az ügyet felvállalni.
Mosonmagyaróváron törvényesen már februárban nekiláttak a segélyezés szabályozásának, miután azt tapasztalták, hogy a segélyben részesülők közül többen a közeli Ausztriában dolgoznak feketén. Így a Fidesz–MDF vezetésű város képviselő-testülete egyhangúlag fogadta el, hogy a segélyek kifizetését évente legalább harmincnapnyi közmunka teljesítéséhez kötik. A gyakorlatban a segélyezettek elvégzett munkájuk után rendes munkabért (minimálbér összegének megfelelő) kapnak, és az erről szóló igazolás ellenében folyósítják csak számukra a segélyt. A regionális közigazgatási hivatal törvényesnek ítélte a mosonmagyaróvári programot, amelyben az évszakoknak megfelelően, négy turnusra osztva, összesen 240-en vesznek részt. A térségben a munkanélküliség 3-3,5 százalékosra tehető.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.