Pelsőc középkori temploma

Ludwig Emil
2008. 08. 11. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Gömör vármegye egykori székhelye, a ma két és fél ezer lakosú Pelsőc (Plesivec) a magyar államhatártól néhány kilométerre, az Aggteleki-karszthegy mögötti lapályon fekszik. Történetéről Ila Bálint 1976-ban megjelent megyemonográfiája számol be. Eszerint a gömöri bányavidék túlnyomó részét az Ákos nemzetség tagjai nyerték adományként IV. Béla királytól azzal a szándékkal, hogy a tatárjárás megtépázta fontos országrészt be-, illetve újratelepítsék. Az 1243. június 5-én a Nyulak-szigetén kelt adománylevél az Ákos nembeli Fülöp és Detre ispánokat – akik „soha nem késlekedtek, nem lankadtak a hűség becses odaadását tanúsítani” – beiktatta az örökös nélkül elhalt Bors ispán birtokaiba, amelyek név szerint Pelsőc és tartozékai, vagyis Csetnek, Taplóca, Somkút, Mirk, Ardó és Lekenye voltak. Az átadott terület határai felnyúltak egészen az Alacsony-Tátráig, a Sajó és a Gölnic forrásvidékéig, s a hosszú adománylevél rendkívül részletesen leírja a hatalmas birtoktest határjeleit, összes javait, megnevezve erdőket, bányákat, malmokat és építményeket. (Szövege a Tatárjárás emlékezete című, 1987-ben kiadott könyvben olvasható.)
Máté fiai, Fülöp és Detre méltó gazdái lettek a vidéknek, egy emberöltő alatt két tucat falut alapítottak, és népesítettek be német földről behívott telepesekkel. Utódaik, a Csetneki és a pelsőci Bebek családok tagjai az 1320-as években már Róbert Károly udvari emberei közé tartoztak, s a középkor végéig nagy szerepet játszottak Felső-Magyarország történetében.
Pelsőc 1328-ban elnyerte Korpona jogait vásártartásra, címerhasználatra és bíráskodásra. A Sajó folyó partján, fontos utak találkozásánál épült városnak sokáig élt a német neve is – Pleissen –, régi lakossága azonban a XVI. századra beolvadt a környék szláv és magyar népességébe. (Magyarok másfél ezren laknak a településen; szintén magas a cigányság aránya, mint mindenütt a környéken.)
Pelsőc még mindig magán viseli középkori szerkezetének jegyeit. Hosszú, széles piacterén könnyen forgolódhattak a szekerek, a házsorban látható az 1716 és 1719 között épült barokk stílusú vármegyeháza. A másik hasonlóan tágas, keresztirányú térség közepén találjuk az egykor Szűz Mária és Szent György tiszteletére felszentelt katolikus, ma református templomot. Tekintélyes méretű, keletelt tengelyű, gótikus épület, egyetlen hajóval és sokszögzáródású, támpilléres szentéllyel. A XIV. század második harmadában készült, a plébánia kegyurai, a Bebekek jóvoltából. Faragott sírköveik ott vannak a szentélyben, amelynek külső, déli falán Szent István és Szent László királyaink koronás-kardos alakjai láthatók egy 2x3 méteres, szintén korabeli freskón. A csúcsíves részleteket 1932-ben fedezték fel, és bontották ki a sok évszázados vakolat alól; a falképek kutatása és restaurálása 1978-ban abbamaradt.
A török időkben éppen a nyílt kereskedőút okozta Pelsőc vesztét: a füleki bég serege 1558 nyarán kifosztotta és felperzselte a várost. Lakossága északra menekült, tönkrement templomát az 1600-as években vette birtokba és renoválta a protestáns lakosság. Átalakították a belső teret, átszabták az ablakokat, de az épület középkori jellege megmaradt, sőt mostani elhanyagolt állapotában egyre jobban látszik. A mellette álló barokk harangtorony az 1700-as években épült, falán Pelsőc háborús halottainak hosszú névsora olvasható.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.