Áfaemelést és a vagyoni típusú adók arányának növelését, így például az ingatlanadó bevezetését is tartalmazza – a munkáltatók terheinek csökkentéséért cserébe – az a vitaanyag, amit a Matolcsy György vezette közgazdasági műhely tárt nemrégiben a Fidesz elé. A Növekedéskutató Intézet igazgatója szerint a fenti lépések nem állnak ellentmondásban a dokumentum szerzőinek azon megállapításával, hogy véget kell vetni a megszorításokon alapuló gazdaságpolitikának. A vállalkozások körében végrehajtott adókönnyítést ugyanis – az ország eladósodottsága miatt – csak első lépésben kell más, népszerűtlenebb intézkedésekkel kompenzálni.
A jelenlegi újraelosztó politikát haladéktalanul fel kell váltania a gazdasági növekedést középpontba állító politikának – ez a Matolcsy György vezette műhely új gazdaságpolitikájának lényege. A Megújított szabadelvű és szociális piacgazdaság Magyarországon címmel elkészített vitaanyag hosszabb távon a megszorítások politikáját elveti, mégpedig arra hivatkozva, hogy eddig csak olyan modellek hoztak sikert a nagyvilágban és hazánkban, amelyek az elvonások helyett a gazdaság motorjainak beindítására koncentráltak. Az új modell arra koncentrál, hogyan lehetne sikeresen beindítani a magyar gazdaságot, ezért a fókuszban a versenyképesség és a foglalkoztatás növelése áll. A most javasolt elemek mellett a tavaly közzétett Erős Magyarország program legfontosabb tézisei is szerepelnek az anyagban: a munkaerőpiac élénkítésén kívül a program a hazai kis- és közepes vállalkozások megerősítésére, a kutatás-fejlesztés serkentésére és az átfogó adóreformra helyezi a hangsúlyt annak érdekében, hogy minél több új beruházás és munkahely jöhessen létre.
Be kell indítani a motorokat
A Matolcsy György és Cséfalvay Zoltán által szerkesztett program abból az alaptézisből indul ki, hogy hazánkban egyszerre kell szabadelvű és szociális piacgazdaságot kiépíteni, ám az új modell nem lehet azonos sem az angolszász szabadpiaci modellel, sem pedig az európai szociális piacgazdaság modelljével. Ennek oka, hogy a szabadversenyes piaci modell az állami szabályozás gyengeségei miatt rendre válságokhoz vezet, míg a szociális piacgazdasági modell a túlzott állami szabályozás miatt veszít a versenyképességből. Egyiknél tehát túl kevés, a másiknál viszont éppen túl sok az állami szabályozás. A program szerint az új magyar modell építhet mindkét gazdaságpolitikára, hiszen mindkét modell sikereket ért el, de egyikre sem lehet kizárólagosan támaszkodni, mivel ma mindkettőt megrázza az ázsiai gazdaságpolitikai modell globális versenye.
Hazánk ma elsősorban azért versenyképtelen, mert a magas állami újraelosztás és ennek forrásaként a magas adók visszafogják a gazdaságot, gyengítik a versenyt, és elriasztják a külső befektetőket – állapítja meg a jelentés, amely szerint a jelenlegi helyzetben nem csupán az államháztartás megbomlott egyensúlyának helyreállítására van szükség, hanem egy ennél mélyebb változásra: a jelenlegi újraelosztó politika helyett növekedéspárti gazdaságpolitikára. A gazdasági növekedésre fókuszáló politikában a motorok beindításához a munkát terhelő adók, valamint a bürokrácia csökkentése elengedhetetlen. Minél kisebb ugyanis az állami újraelosztás és ebből fakadóan az adó- és járulékteher, annál több forrás marad a vállalkozóknál, annál több pénzt fordíthatnak fejlesztésre, beruházásra és munkahelyek teremtésére.
Az adócsökkentés lehetőségei jelenleg azonban korlátozottak, a 2002-től folytatott szocialista újraelosztási politika ugyanis eladósította az országot. Az államadósság után fizetendő kamatteher az idén várhatóan meghaladja az 1150 milliárd forintot, ez pedig igencsak szűkíti az adócsökkentés mozgásterét. Ennek ellenére első lépésben már most megtehetők az adórendszeren belüli olyan szerkezeti változások, amelyek elősegítik a gazdasági bővülést – mondta lapunknak a szükséges lépésekkel kapcsolatban Matolcsy, aki szerint ilyen szükséges változtatás az élőmunkát terhelő adók, illetve a jövedelemtípusú adók csökkentése. Ennek alapját a volt gazdasági miniszter szerint a vagyoni és forgalmi típusú adók emelése vagy az adókedvezmények körének szűkítése jelentheti. A cél, hogy minél több új munkahely jöjjön létre, ennek a szempontnak kell tükröződnie az adóreformban is – hangsúlyozta a közgazdász. A Matolcsy-féle adópolitika alapelve: az állam nem vehet el a vállalkozóktól és a lakosságtól jövedelmet akkor, ha azt nem tudja értelmesen visszaforgatni annak, akitől elvette.
Értelmetlen megszorítások
A rendszerváltástól eltelt két évtizedben összesen három sokkterápiát szenvedett el hazánk: 1991–92-ben, 1995–96-ban és 2006–2008-ban, ám a Matolcsy-műhely jelentése szerint mindhárom megszorító program tévesnek bizonyult. A hiba mindegyik esetben ugyanaz volt: a felborult államháztartási egyensúlyt pénzügyi megszorításokkal kezelték, ami növelte a munkanélküliséget, megakadályozta a foglalkoztatás bővülését, csökkentette a fogyasztást, rontotta a hazai vállalkozások helyzetét. A piacgazdasági átmenet sokkja 1991 és 1992 között következett be, ekkor az állami vagyon döntő többsége eltűnt, és megszűnt 1,3 millió munkahely. Az 1995-ben indult második sokkterápia ugyan javította az egyensúlyi helyzetet, de látványosan visszavetette a gazdasági növekedést. A Matolcsy-jelentés szerint a Bokros-program kiindulópontja azért volt téves, mert nem a lakossági fogyasztás elszabadulása állt az egyensúlyi problémák mögött, hanem az első sokkterápia következtében megszűnt 1,3 millió munkahely és a tömeges vállalati csőd. 1997 és 2001 között a növekedés és az egyensúly egyidejű javulása után a 2002-ben bekövetkezett gazdaságpolitikai fordulat először az egyensúlyt, majd a gazdasági növekedést küldte padlóra: a 2002 és 2006 között elkövetett hibák nyomán ismét megugrott az államháztartás hiánya, újra emelkedni kezdett az infláció, és nőtt az államadósság, ám ez nem járt együtt a térségben tapasztalt kimagasló gazdasági növekedéssel. Még súlyosabbak voltak azonban a mulasztások: a 2003-as energiaár-robbanásra elmaradt a válasz, ahogyan a szlovák és a román adóreformokra is, a 2006-ig beérkezett uniós pénzeket pedig nem gazdaságfejlesztésre költötték el. A jelenleg is érvényben lévő konvergenciaprogram szintén téves, mivel gazdasági felzárkózás helyett csak pénzügyi konvergenciát tűzött ki célul, ráadásul az euró bevezetésének céldátuma nélkül.
Dualizmus a gazdaságban
A rendre megismétlődő válságok, az egyensúly és a növekedés egymás kárára bekövetkezett fordulata alapvetően a rendszerváltás módjára vezethető vissza – állapítják meg a kutatók. Nálunk úgy alakult ki a piacgazdaság, hogy a szocializmus tervgazdaságának jellemzői újjászülettek, csak módosult formában. Az állami tulajdon túlsúlya helyett ma a külföldiek túlsúlya a jellemző: a külföldi tulajdonnal működő szektor a foglalkoztatásban 25 százalékos, a GDP-hez való hozzájárulásban 50 százalékos, a tiszta jövedelemből pedig 60-70 százalékos arányban részesedik. További gond, hogy számos területen az állami monopóliumok helyére magántulajdonosi monopóliumok kerültek. Az állami vállalatok túlsúlyát a nemzetközi nagyvállalatok hazai cégeinek túlsúlya váltotta fel, miközben a hazai mikro- és kisvállalkozások gyengék maradtak.
A tervgazdaság és a mai piacgazdaság a pazarlás tekintetében is hasonlóságot mutat. Míg a szocializmusban a piac és a verseny hiányából adódott a pazarlás, most a magas munkanélküliség és az alacsony foglalkoztatás jelzi, hogy a legfontosabb erőforrásunkkal, a munkával bánunk pazarlóan. A magyar aktivitási ráta a második legalacsonyabb a 27 tagú EU-ban. A magyar gazdaság mai problémáinak gyökere az, hogy közel egymillió adózó munkahely hiányzik a gazdaságból, ez pedig a lehetségesnél csak jóval lassabb gazdasági növekedést enged meg. Emiatt a költségvetés elesik a szükséges bevételei jelentős részétől, ami azt eredményezi, hogy hol a növekedés, hol pedig az egyensúly romlik el. Közel egymillió új munkahely megteremtésével a mai magyar GDP legalább hatodával lenne nagyobb, azaz a hazai teljesítmény ötezermilliárd forinttal lehetne több.
Oroszország
Nagy-Britannia csatlakozik az Oroszország elleni szankciókhoz
