Vereség, ami nem fáj

Az U19-es magyar labdarúgó-válogatott az elődöntőben vereséget szenvedve bronzérmes lett a csehországi Európa-bajnokságon. Az eredmény dicséretes, de nem a puszta tény, hanem a benne rejlő üzenet és ígéret fontos igazán. Sisa Tibor szövetségi edző állítja, ebből a csapatból többen felnőttkorba érve is a válogatott erősségei lehetnek.

A magyar labdarúgás elmúlt két évtizedes vergődése menthetetlenül kudarckerülővé formálta a benne élőket. Amikor a szerda esti, plzeni elődöntőben Forestieri megszerezte a vezetést az olaszoknak, kollégáim többségével együtt nem az az érzés kerített hatalmába: semmi gond, gyerünk tovább, megfordítjuk az eredményt, hanem egyből azt latolgattam, a vereség vajon milyen újabb görcsöket szül.
Mert már-már sorsszerű volt, ahogy kikaptunk. Adott egy valóban tehetséges játékosokból álló, szerethető csapat, amely bejutott az Eb elődöntőjébe. A sikerre kiéhezett szurkolók egyből megszimatolták, hogy szép élményben lehet részük. Ezúttal a többnyire rossz döntést rossz döntéssel tetéző MLSZ is helyesen az események élére állt, így minden együtt volt ahhoz, hogy végre ünneplésben legyen részünk. Csak az olaszok nem tudtak erről. Ám a félelmek alaptalanok voltak. Bár természetesen jobban örült volna a győzelemnek, a vereség nem frusztrálta a talán a kétezres létszámot is meghaladó magyar tábort. 1-0-ra kikapott a csapat, a szurkolók mégis megtapsolták, s továbbra is a bizakodás jellemezte a hangulatot.
Nem alaptalanul. Ez a torna megmutatta, hogy valódi tehetségek alkotják az U19-es válogatott. Ugyanakkor azt is, hogy még van mit fejlődni. Gulácsi Péter a spanyoloknak kivédte a szemét, de ha kicsit rutinosabb, megfejti Forestieri szándékát, s gyorsabban elvetődik a pöccintésére; Koman Vladimir Lisztes Krisztiánt idéző, technikás játékos, de még nem bír végig egy meccset; Németh Krisztián pedig az a típusú csatár, aki a legkisebb lehetőségre lecsap, gyors, jól lő, de tizennyolc évesen valamivel talán többet kellene vállalnia.
S most csak a három legnagyobb ígéretet említettük név szerint. Sisa Tiborhoz azzal a kérdéssel fordultunk, szerinte ők hárman felnőtt szinten is meghatározó játékosai lehetnek-e majd a válogatottnak. „Nemcsak ők, bárki más a csapatból. Ma még nehéz lenne pontosan megmondani, hogy az elkövetkező években ki fejlődik a legtöbbet közülük. Az elmúlt két évben is változott a keret, eztán is lehet csere benne. Abban azonban biztos vagyok, hogy három–négy év múlva ezen srácok közül néhányat biztosan viszont látunk a nagy válogatottban” – összegzett az edző.
Ha elérkezik az ideje, a szaván fogjuk.