„A szégyennel szembe kell nézni”

Sólyom László a szabad, független és demokratikus Magyarország köztársasági elnökeként sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a magyar haderő 1968-ban részt vett a Csehszlovákia elleni katonai akcióban. Az államfő hozzátette: Magyarországnak a szégyennel akkor is szembe kell néznie, ha negyven évvel ezelőtt nem hozhattunk szuverén döntést.

Emlékezni jöttünk, nem ünnepelni. Ünnepelnivalónk ugyanis nincs, szégyellnivalónk viszont van – így kezdte beszédét Sólyom László köztársasági elnök a Terror Háza Múzeum előtt tartott tegnapi megemlékezésen (jobb oldali képünkön). Az esemény apropóját az adta, hogy pontosan negyven évvel ezelőtt, 1968. augusztus 21-én a bolgár, keletnémet, lengyel és természetesen szovjet katonai csapatokkal együtt hazánk hadserege is részt vett a Csehszlovákia ellen irányuló megszálló akcióban. A megemlékezésen Nagy-Britannia és az Egyesült Államok nagykövete mellett részt vett a cseh és a szlovák köztársaság Budapestre delegált külképviseletének vezetője is.
A köztársasági elnök emlékezőbeszédében kiemelte: a négy évtizeddel ezelőtti eseményekben Magyarország nem vehetett részt szuverén és önálló államként, hiszen hazánk területén szovjet csapatok állomásoztak, és politikai mozgásterünket is a szovjet érdekek határozták meg. Mindettől függetlenül – hangoztatta Sólyom – nem háríthatjuk el magunktól az akkori eseményekben való részvételért ránk háruló felelősséget. Arról is beszélt az államfő, hogy az 1956-os események után a Szovjetunió a leghűségesebb csatlósaival karöltve vezetett csapatokat Csehszlovákia ellen; Kádár János pártfőtitkár kezdetben nem támogatta a katonai fellépést, később azonban maga is beleegyezését adta a jogszerűtlen fellépéshez. – Történelmi tudat nélkül nincs nemzet. A szégyenletes eseményeket is fel kell idéznünk – jelentette ki Sólyom. Hozzátette: akkoriban egy sokszereplős politikai játszma zajlott, amelynek világpolitikai hatásai is voltak, hiszen 12 évvel korábban mi magyarok, 12 évvel később, a nyolcvanas évek elején pedig a lengyelek bizonyították be, hogy a szovjet rendszer megreformálhatatlan, az emberarcú szocializmus nem létezik.
Kiemelte: az 1968-ban megszállt csehek és szlovákok leszármazottainak nem nyújt vigaszt az, hogy mi, a megszállók leszármazottai nyilvánvalóan nem tehetünk az akkori eseményekről. Ezért Sólyom szerint csak az őszinte bocsánatkérés jelenthet megoldást. Ennek kapcsán felidézte, hogy a Magyar Népköztársaság vezetése 1988-ban egyszer már annyit kimondott, hogy jogilag elhibázott volt a ’68-as katonai offenzívában való magyar részvétel. Ez azonban Sólyom szerint nem bocsánatkérés. – Mindezért szükségesnek tartom kijelenteni, hogy a szabad és demokratikus Magyar Köztársaság államfőjeként sajnálatomat fejezzem ki a Csehszlovákia elleni katonai fellépésben való részvételünkért – jelentette ki Sólyom László. A legmagasabb szintről érkező bocsánatkérést az emlékünnepségen megjelent diplomaták, köztük a már említett szlovák és cseh nagykövet tapssal fogadta.
A jelenkor aktuálpolitikai helyzetéről szólva a köztársasági elnök kiemelte a közelmúlt kaukázusi eseményeit is. Mindezek kapcsán azt hangoztatta, hogy az orosz csapatoknak ki kell vonulniuk a független és szuverén Grúzia területéről.
A megemlékezés szónokaként Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum igazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy a szocializmus évtizedei az egymással természetes közösségben élő közép-európai népeket is szembefordították, ezért a múltunk tisztázása utáni legfontosabb feladat a térség gazdasági és kulturális lehetőségeinek együttműködésen alapuló kiaknázása.