A szlovák igazságszolgáltatás csődje

Két teljes esztendő sem volt elég a szlovák igazságszolgáltatásnak, hogy nevében hordott célját teljesítse, azaz kiderítse, kik támadták és verték meg 2006. augusztus 25-én a nyitrai Konstantin Egyetem hallgatóját, a csallóközi magyar diáklányt, Malina Hedviget, és a törvény teljes szigorát alkalmazva megbüntesse a brutális és embertelen cselekedetet.

Vaknak és süketnek bizonyult a két esztendő alatt a szlovák igazságszolgáltatás, hiszen ahelyett, hogy megvédte volna az állampolgárát a nacionalista agreszszorokkal szemben, megalázta, hazugnak nevezte, a nevetség tárgyává tette, majd megvádolta a sértettet hamis tanúzással. Az talán sosem derül ki, hogy a politikának mekkora szerepe van az igazságszolgáltatás csődjében. Ne feledjük, az önálló Szlovákia rövidke történelmébe belefért az államfő fia, ifjabb Michal Kovác elrablása is, ezzel összefüggésben pedig egy koronatanú, Robert Remias autójának a felrobbantása és meggyilkolása, amit immár tíz éve könyvel el a szlovákiai nyilvánosság úgy, mint a titkosszolgálatok által végrehajtott állami terror megnyilvánulását.
„Már nem bízom abban, hogy kiderüljön, a megtámadásommal kapcsolatban igazat mondtam, egy szó hazugság sem hagyta el a számat, de azért reménykedem. A bizalomhoz kézzelfogható eredmények kellenének, amelyek azt jeleznék, hogy komolyan gondolják a vizsgálódást. Ezért maradt már csak a hit, s a közhely, miszerint az igazság mindig győz” – mondta lapunknak Malina Hedvig megtámadásának második évfordulóján. Az egykori diáklány közben sikeresen befejezte tanulmányait az egyetemen, és kiemelt eredményekkel lett magyar–német szakos tanár – mert a szlovák kormányfő és belügyminiszter állításával szemben sosem félt a vizsgáitól, emiatt sosem kellett hazudnia, tanárai szerint mindig is szorgalmas, figyelmes, jó tanuló volt. A lány közben Zákné Malina Hedvig lett, és ennél is sokkal több: Zák Emma Rozina édesanyja. „A sors keze, hogy kislányom június 24-én születetett, vagyis egy nappal 25-e előtt. Nyitrai megtámadásom óta a sok kiváló szakember és családom segítsége ellenére minden hónapforduló egy újabb és újabb pokoljárás volt, a hónapok 25. napjához közeledve görcsbe rándult olykor a gyomrom és félve ébredtem, nem ismétlődik-e meg az a kegyetlen nap. Két hónapja ez az érzés is elmúlt, hiszen a lányomra gondolhatok, a legközelebbi 25-e előtt ő már három hónapos lesz” – mondja Malina Hedvig, aki, mint lapunknak egy évvel ezelőtt bevallotta, kislány korában tündér szeretett volna lenni, két éven keresztül azonban a poklokat járta meg. „De most, a lányomat karjaimban tartva, a tündérkert előszobájában érzem magam” – fogalmaz.
A bizalom és a hit között a tanárnővé lett diáklány szerint különbség van: a bizalomhoz kell kézzel fogható kapaszkodó, a hit ennél absztraktabb. Mégis van alapja a hitnek is, ez esetben mindenképpen. 2006 szeptemberében, amikor a belügyminiszter és a kormányfő jelenlétében azt jelentette Ján Packa országos rendőrfőkapitány a nyitrai támadással kapcsolatban, hogy „az eset nem történt meg” egy ország és annak minden sajtóterméke szajkózta a belügyminiszter – ugyanazon a sajtótájékoztatón elhangzott – „következtetését”, hogy „Malina Hedvig kitalálta a támadást”, hozzátéve a kormányfő ugyanitt elmondott véleményét is, mely szerint „a diáklány nem riadt vissza attól, hogy lejárassa hazáját csak azért, mert félt a vizsgájától”. Ehhze képest ma ott tart az ügy, hogy a sajtó nyomására és számtalan szakértő véleménye alapján a szlovák főügyész mégis kivette az ügyet a nyitrai járási rendőrség és ügyészség kezéből, s mert maga is belátta, hogy „a nyomozás során számtalan szakmai hiba történt, amelyek megakadályozták az eset felderítését”, „speciális, ötfős nyomozó csoportot” hozott létre, „amely megpróbálja tisztázni a korábbi nyomozás során felületesen vizsgált szempontokat”. Igaz, nehézkesen, szinte már végeláthatatlannak tűnik e „teljhatalmú” különleges csoport nyomozása, hiszen idestova egy éve hallgat a vizsgálódás részeredményeiről, az ügy végleges lezárásának augusztus végéig megadott határidejét pedig éppen a napokban hosszabbították meg közelebb meg sem határozott időre, mégis volt, van hatása az eseménysor ilyetén alakulásának. Ján Packa rendőrfőkapitány szinte sokkolta a kormányfő és a belügyminiszter mindenre elkötelezett híveit, amikor bejelentette, „a rendőrség sosem állította, hogy az eset nem történt meg, mi csak azt mondtuk, az eset nem úgy történt meg, ahogy azt a sértett elmondta”. Az, hogy Ján Packa első bejelentését, amely szerint „az eset nem történt meg” legalább húsz kamera és negyven mikrofon rögzítette, s egy sem azt, hogy „másként” történt valami, legyen a rendőrfőkapitány lelkiismeretének a dolga. Már csak azért is, mert a hazudozások kellős közepén megszólalt Szlovákia egyik legismertebb pszichiátere, Jozef Hasto professzor, aki szakmai csoportjával csaknem negyvenórás foglalkozáson kezelte a támadást követően lelki sérült magyar diáklányt, s azt nyilatkozta a Tyzden című szlovák hetilapnak, hogy „Malina Hedvig nem hazudik”. Tudományos alapon mondta ki, hogy a diáklány az ilyen esethez mért részletességgel emlékszik a történésekre, s akkor is igazat mondott, amikor leírta támadóit, meg akkor is, amikor azt állította, azért verték meg, mert magyarul beszélt.
Roman Kvasnica, Malina Hedvig ügyvédje, aki most már rendszeresen kap meghívást azokra a kihallgatásokra, amelyeken a főügyészség speciális nyomozói próbálják tisztázni a két évvel ezelőtt történt esemény körülményeit, azt állítja, védence esetében „már nem az a kérdés, mi az igazság, s nem is az, hogy ebből mit sikerül bizonyítani, hanem az, mikor és hogyan találják meg az utat a hatalmasságok, amelyen hitelvesztés és következmények nélkül vonulhatnának vissza”. Egyelőre többet nem mond, mert köti a titoktartás kötelezettsége.