Sigmund Freud éve volt Ausztriában 2006. Ehhez kapcsolódva tanulmányozta és gyűjtötte össze az osztrák anyag kurátora, Angelica Bäumer művészeti író a mentálisan sérült alkotók műveit. Az anyag legreprezentatívabb darabjai 2007 nyarán Bécsben, a múzeumi negyedben kerültek közönség elé. A tárlat ezt követően indult világ körüli utazásra, és az első állomások egyikeként most a Magyar Nemzeti Galériában mutatják be. A címben foglalt kifejezés Jean Dubuffet francia festőművésztől származik, aki a negyvenes években a társadalom perifériáján élők műveinek sokaságát gyűjtötte össze. A művekre ő alkalmazta az art brut (brutális művészet) elnevezést. Az art brut azóta is erjesztő hatást gyakorol a kortárs képzőművészetre, de a műfaj jó néhány képviselője maga is nemzetközi hírű alkotóvá vált.
Természetesen már jóval Dubuffet előtt érdeklődtek az elmebetegek bizarr látomásai, ősi gyökerekből táplálkozó archaikus világa iránt. A dadaista, az expresszionista és a szürrealista művészek nemcsak újabb és újabb inspirációt merítettek az addig csak szakemberek számára érdekes művekből, hanem – az alkotófolyamat hasonlóságát hangsúlyozva – szerepeltették is őket kiállításaikon. Az avantgárd egyik legfontosabb inspirációs forrása a heidelbergi klinika kollekciója volt, amely többek között Ernst Ludwig Kirchnert, Oskar Schlemmert, Alfréd Kubint, André Bretont, Paul Kleet, Max Ernstet és Pablo Picassót is megihlette.
Dubuffet vezetésével 1948-ban megalakult az Art Brut Társaság, amelynek tagja volt többek között André Breton szürrealista művész, Michel Tapié festő, Max Müller svájci pszichiáter és a későbbi francia kultuszminiszter, André Malraux művészeti író is. Dubuffet art brut kollekciója az 1960-as évekre már ötezer művet számlált. A gyűjtemény a művész ajándékaként Lausanne-ba került, ahol 1976-ban nyílt meg múzeumként és kutatási központként, Collection de l’Art Brut néven. Napjainkban a kortárs művészeti jelenségek között egyre inkább helyet kap a tág értelemben vett art brut; világszerte számos alkotóműhely, galéria, gyűjtemény és művészeti vásár bizonyítja e művek létjogosultságát. Ezért különösen izgalmas az az öszszeállítás, amely Ausztriából érkezett, benne Európa egyik legjelentősebb art brut központja, a guggingi Haus der Künstler alkotóinak műveivel.
A Magyar Nemzeti Galéria és az Osztrák Kulturális Fórum közös kiállítására, amely három egység, három gyűjteményi anyag köré rendeződik, az osztrák művészetterápiás és pszichoszociális műhelyekből száztíz, változatos technikával készült alkotás érkezett. E kortárs ausztriai válogatáshoz a Selig Árpád lipótmezei elmeorvos által 1910-ben alapított budapesti Pszichiátriai Múzeum ötven rajza társul, amelyek bemutatásának szomorú aktualitást ad, hogy az otthonukul szolgáló Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetet 2007 végén bezárták. A védett, muzeális értékű kollekció sorsa napjainkban még bizonytalan, figyelmeztet Plesznivy Edit, a gyűjtemény egykori kurátora, a galériában kiállított anyag összeállítója.
A kiállítás harmadik részét gróf Teleki Ernő 1953 és 1970 között készített, ma a Magyar Nemzeti Galéria adattárában őrzött rajzsorozata jelenti. Az arisztokrata, akit az ötvenes években a Duna-deltába deportáltak, túlélési stratégiának a képzőművészeti alkotást választotta. Harminc év alatt több száz rajzot készített, amelyek azután egyfajta „vizuális naplóvá” álltak össze. Fantázialényei, szörnyalakjai és történelmi víziói egyediségük mellett érdekes analógiát mutatnak az art brut alkotásokkal. Teleki Ernő naplói a Teleki család ajándékaként az 1990-es években kerültek a Magyar Nemzeti Galéria adattárának gyűjteményébe.
(Belső utak képei, Magyar Nemzeti Galéria, C épület, földszint, 2008. szeptember 18.–november 9.)
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
