Budai Gyula, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségének (Magosz) igazgatója elmondta: az eddig 450-ről 500 fölé emelkedett szerdán a léüzemek közlekedését akadályozó traktorok, teher- és személyautók száma, annak ellenére, hogy az egyik helyszínről, a mátészalkai ESZAT Kft. telephelye elől elvonultak a járművek. Vári György, a mátészalkai térség ifjúsági gazdaköri szervezetének alelnöke közölte, hogy a demonstrálók és az ESZAT Kft. cégvezetőjével megállapodást kötöttek, miszerint a társaság nem vásárol fel almát mindaddig, amíg az árról végleges megállapodás nem születik. A járművek így elvonultak a telephely elől – közölte a gazdaköri vezető –, de az almatermelők megbízottai folyamatosan ellenőrzik az egyezség megtartását, s ha a cég attól eltér, azonnal visszaviszik a traktorokat és a gépkocsikat.
Budai arról is tájékoztatott, hogy szeptember 1-jétől ugyancsak folyamatos, éjjel-nappali demonstrációt szerveznek egy negyedik helyszínre, a Rauch Hungária Kft. nyírmadai telephelye elé, amit már be is jelentettek a rendőrségen.
Mindeközben jövő heti megegyezést vetített előre a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei almatermesztők és a feldolgozók között tegnap Gráf József agrárminiszter, a Magyar Televízió Nap-kelte című műsorában. Ezek alapján úgy tűnik, hogy a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter nem veszítette el optimizmusát. Emlékezetes, hogy éppen a gazdák által most blokád alá vett Agrana-csoporthoz tartozó feldolgozó volt az egyik főszereplője a hazai cukoripar leépítésének. Mindez azért fontos, mert az Európai Unió cukorpiaci reformjának elfogadásakor Gráf József ugyancsak optimista volt, azon vélekedésének adva hangot, hogy az a magyar cukorrépa-termelőket nem fogja komolyabban érinteni. A tény ezzel szemben az, hogy a rendszerváltáskor még működő tizenkét cukorgyárból az unióba való belépésünkkor öt maradt Magyarországon. Ebből a „reform” következtében mindössze egyetlen üzem, a kaposvári maradt talpon.
A mostani almabotrány azért is kezd erősen hasonlítani a cukorpiaci folyamatokra, mert az Agrana-csoport az európai sűrítménygyártás döntő többségét tartja kézben, a hazainak pedig több mint felét. Ehhez fontos megjegyezni, hogy a társaságban továbbra is meghatározó tulajdonnal bírnak az osztrák gazdák, ezért egyértelmű, hogy ha piaci anomáliák keletkeznek valamely üzletáguk esetében, úgy gond nélkül – érthetően saját érdekeiket szem előtt tartva – cserbenhagyják régiós társaikat. Jól jelzi a probléma kiterjedt voltát az is, hogy a lengyel gazdák is az Agrana ottani feldolgozóüzemei ellen léptek fel a napokban, a magyarokhoz hasonlóan a megalázóan alacsony léalmára adott árajánlatukat kifogásolva.
A hazai almatermesztők egyébként tegnap is folytatták demonstrációjukat Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, ahol Anarcson, Mátészalkán és Vásárosnaményban tartanak blokád alatt hétfő óta egy-egy gyümölcsfeldolgozó üzemet, tiltakozva az alacsony felvásárlási ár miatt. A gazdák az ipari almájukért az Agrana által kínált 15–20 forint helyett akarnak kikényszeríteni az ipari almára vonatkozóan 30 forintos kilogrammonkénti felvásárlási árat.
A társaság neve egyáltalán nem ismeretlen a magyar gazdák körében, s eddig a legnegatívabb élményeket a cukorrépa-termelők szerezhették vele szemben. Az Agrana ugyanis az egyik fő haszonélvezője volt a magyar élelmiszer-feldolgozó ipar privatizációjának, amely folyamat átgondolatlanságát a hazai agrárium a mai napig nyögi. Példa erre a már említett cukoripar, amely az állami vagyon elkótyavetyélését és az állami vezetők stratégiai gondolkodásának abszolút hiányát bizonyítja. A még 1995-ben is állami kézben lévő Magyar Cukor Rt., amely öt cukorfeldolgozó üzemmel bírt, egyre rosszabb pénzügyi helyzetbe került, mégpedig a piac szabályozatlansága miatt, melynek szabályozását a mindenkori kormányok elmulasztották megteremteni, miközben úgy Nyugat-Európában, mint a környező országokban a cukoripar tökéletesen leszabályozott keretek között működhetett. Magyarországon, hogyhogy nem, ezt a felelős államfők nem vették figyelembe, a hazai cégek ezért egyre jobban ellehetetlenültek a már a piacon megjelent multinacionális cégek mellett. Végül bekövetkezett a mára szokásosnak mondható forgatókönyv, az állami tulajdonban lévő Magyar Cukor Rt. 1996-ra a csőd szélére sodródott, a kormány széttárta kezét, mondván, ilyen a piac, a társaság üzemeit pedig eladta a multicégeknek, pedig a termelők is jelezték, hogy átvennék az üzemeket. Így lépett színre az osztrák gazdák többségi tulajdonában lévő Agrana, amely átvette az öt üzemet. A cég előbb az ercsi létesítményt zárta be, később az ácsi és sárvári gyárat, mondván, szükséges a piaci koncentráció. A sarkadi és mezőhegyesi telepeket eladta a német Eastern Sugar – amelyben maga is részvényes volt – tulajdonában lévő Kabai Cukorgyár Rt.-nek. Így utóbbi két gyárat a kabai cég záratta be.
Két évvel ezelőtt végül bejelentették a kabai cukorgyár bezárását is – itt már az unió cukorpiaci reformjára hivatkoztak. A multicégek döntése alapján idén pedig lakat került a Magyar Cukor Zrt. petőházi, illetve a Mátra Cukor Zrt. szolnoki és szerencsi gyárának kapujára is. Ezzel már négy cukorgyárbezárást élhettünk meg az európai unióhoz 2004. május elsején történt csatlakozásunk óta, pedig mindegyik szóban forgó üzem a legmagasabb minőségű technológiát alkalmazta. Laikusok számára ezért tűnhet furcsának, hogy ugyanilyen mértékű bezárásoknak a régi tagországokban híre-hamva sincs. Pedig a képlet egyszerű, mivel például az osztrák Agrana cukoripari konszern – amely a Magyar Cukor Zrt. többségi tulajdonosa – nagyrészt az osztrák gazdák kezében van, nyilvánvaló, hogy az unió által diktált cukorpiaci leépítéseket nem osztrák, hanem magyar földön viszik véghez.
Éppen ezért fontos a Magosz mostani lépése, vagyis, hogy ezúttal felvették a kapcsolatot lengyel társaikkal, hiszen ellenkező esetben a társaság kihasználhatná régiós jelenlétét. – Az Agrana a lengyel gazdáknak a magyarokra, itthon pedig a lengyelekre hivatkozott, mikor az elképesztően alacsony árajánlatát akarta elfogadtatni – mondta Jakab István, a Magosz elnöke. A lengyelországi tárgyalásait összegezve rámutatott: kiderült, hogy ugyanazon befektetői kör, azonos módszerekkel próbálta lenyomni a gazdák torkán az elfogadhatatlan árajánlatot, ezért lengyel társaikkal megegyeztek abban, hogy mindaddig blokád alatt tartják a feldolgozót, míg korrekt tárgyalásokat nem folytat, s nem adja meg a léalmáért a minimum 30 forintos összeget.
Suzuki Escudo
Szeptember elején debütál egy új Vitara
