Egy új honvédelmi koncepció jellemzői

Az érintett szakmai körökben, de mind általánosabban is ismert és elfogadott sajnálatos tény a Magyar Honvédség immár négyéves leépülési folyamata, és annak szomorú következménye: haderőnk képességeinek elégtelensége hazánk területi védelmére és a távolabbi térségekben folytatandó expedíciós feladatok ellátására. Ennek sokat elemzett okait röviden összefoglalhatjuk: a korábban tervezett honvédelmi kiadások mintegy 40 százalékos visszafogása, a harcoló alakulatok szervezeteinek és létszámának megfelezése, a páncélos- és tüzércsapatok felszámolása és a tervezett haditechnikai korszerűsítési programok eliminálása. A haderőnk fejlesztésére 2004-ben meghozott parlamenti határozatok a tervezett költségvetési támogatás hiányában érvényüket vesztették, ugyanakkor évek óta késik a nemzeti és szövetségi érdekeknek, valamint a reális adottságoknak megfelelő katonai doktrína kidolgozása.
Országunk biztonsága és nemzetközi elfogadottsága egy hatékonyabb honvédelmi koncepció mielőbbi kidolgozását, és annak alapján folytatandó haderőépítést szükségeltet. Ennek során meszszemenően teljesíteni kell az alkotmányunkban és a washingtoni szerződésben a haza védelmére és a nemzetközi katonai együttműködésre előírt követelményeket, valamint a NATO tagországai által követett haderő-fejlesztési gyakorlatot, figyelembe véve haderőnk jelenlegi adottságait, nemzetgazdaságunk védelmi célú terhelhetőségét, társadalmunk honvédelmi ismereteit és érzületeit.
Célkitűzésként elvárandó, hogy az új koncepció biztosítsa a hozzánk hasonló adottságú szövetséges országok védelmi képességeinek elérését, ezen belül legalább egy irány hatékony védelmét a beérkező szövetségi támogatásig. E követelményeknek megfelelő főbb harci képességek a következőkben összegezhetők.
A szárazföldi haderő háborús szervezetében a – csak a háborús veszély esetén feltöltendő – főerőt egy gépesített lövészhadtest képezné, állományában négy gépesített lövészdandárral, dandáronként egy-egy harckocsi-zászlóaljjal, tábori tüzér-, valamint páncéltörő tüzérosztállyal megerősítve. A hadosztály védelmi harcát a hadsereg parancsnokság közvetlen alárendeltségében egy-egy harckocsizó, tábori és légvédelmi tüzérezred, illetve páncélvadász-zászlóalj, valamint – a béke időszakban is teljes feltöltöttséggel – alapvetően a nemzetközi feladatokra felkészített, gyors telepítésű könnyű- lövész-zászlóalj támogathatja. Légterünk védelmére egy, minimum a fővárost és Paks térségét biztosító légvédelmirakéta-dandár, a hatékony működéséhez szükséges rádiótechnikai eszközökkel. A meglevő többcélú szuperszonikus repülőeszközök mellett a csapatok harcát támogatni hivatott, a szonikus határ alatt tevékenykedő csatarepülő és továbbá egy harcihelikopter-ezred szervezendő. A jelzett haderő, a bemutatott táblázat alapján a Military Balance 2007. évi kiadásából történt kiemelésekkel összevetve, megfelelne a hasonló adottságú tagországok és részben szomszédaink haderejének.
A vázolt haderő lényegében a 2005. évi hadrend méreteihez közelítően, mintegy kétszerese a szárazföldi (10 ezer fő) és légvédelmi (6 ezer fő) haderő jelenlegi létszámának, több mint tízszerese a rendszerben megtartott 15 darab harckocsinak, és jelentős bővítést igényelne a tüzér, páncélvadász és csatarepülő, valamint a minden magasságon hatékony légvédelmi rakéta és a hozzá szükséges lokátortechnikában. Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy nemzetgazdaságunk jelen és közeljövőbeni helyzetében ekkora haderő kiépítése és fenntartása rendelkezik-e reális feltételekkel? Az igenlő válasz lehetőségét a következő érvek igazolhatják.
Létszámot illetően meghatározó, hogy a nemzetközi feladatvállalásra felkészített könnyűlövész- zászlóalj kivételével valamennyi felsorolt szárazföldi alakulat – köztük a NATO állományába kijelöltek is – békében csak minimális feltöltöttséggel működő keret, vagy csak mozgósításkor felállítandó „M” szervezetben alakulna meg. Ez magával vonja az egyéb kiszolgáló és biztosító katonai szervezet, valamint a központi hivatalok békeidőszaki szűkíthetőségét is. Így a szárazföldi haderő létszáma a jelenleginek mintegy harmadával csökkenne, és a légvédelmi és repülőerők létszámnövelése ellenére a Magyar Honvédség összlétszáma, valamint a tárcalétszám egésze mintegy negyedével, összességben 5-6 ezer fővel csökkenthető a béke időszakában. A mozgósítási szükséglet biztosítása önkéntes – természetesen anyagilag kompenzált – tartalékosokkal történhet, amelyek dotálása, a rendszeres továbbképzéséhez szükséges kiadások jelentős részével egyetemben, a békeidőszakban felszabaduló létszám kiadásmegtakarításából, valamint a nemzetközi feladatvállalás erőnknek megfelelő visszafogásából fedezhető.
A haditechnikai szükséglet meghatározó része – harckocsik, páncélozott szállító-harcjárművek, tüzérségi eszközök – jelenleg a raktárakban még rendelkezésre áll. Ezek korszerűségi szintje nem marad el a környező országok harceszközeitől, így célszerű azok ideiglenes rendszerben tartása. Lecserélésük, illetve a koncepcióban foglalt további beszerzési igények a haditechnikai fejlesztésre biztosítható pénzeszközök rendelkezésre állásának ütemében tervezhetők. A fejlesztés pénzügyi fedezetét – a működési kiadások közel szinten tartása mellett – a GDP növekedéséből történő arányos részesedés (becslés szerint évi 30-50 milliárd forint növekmény) biztosíthatja, célul tűzve a NATO két- százalékos GDP-részesedési elvárásának lehetőség szerinti teljesítését.
A vázolt koncepció fő kérdését a nagyszámú tartalékostiszti- és sorállomány folyamatos képzésének és gyors mozgósításának biztosítása jelenti. E vonatkozásban követendők a svájci és az izraeli tapasztalatok, ahol a katonai fenyegetettség alakulásának megfelelő rugalmassággal, ha szükséges, órákban meghatározható gyorsasággal teljesíthető a haderő részleges vagy teljes mozgósítása. Ez a hadkiegészítési rendszerünk újjászervezését elkerülhetetlenné, a megszüntetett kiképzőbázisok visszaállítását pedig célszerűvé teszi.
Az új honvédelmi koncepció főbb jellemzői a következőkben összegezhetők. Haderőnk visszanyeri összfegyvernemi képességeit, területvédelmi felkészültségét, ugyanakkor erőnknek megfelelő század méretben, a jövőben is kész csapaterős nemzetközi feladatvállalásra. A haderő továbbra is megtartja önkéntes jellegét. A nagyszámú tartalékosok elősegítik a honvédelem társadalmi beágyazottságának növelését. A hadsereg keret jellege – a béke és háborús időszaki hadrend feltöltöttségének jelentős különbsége – ugyanakkor lehetővé teszi a békeidőszaki létszámcsökkentését. A haderő korszerűsítésének megfelelő időtávban történő tervezése elkerülhetővé teszi a gazdaság fokozottabb terhelését, mindezek mellett méreteit, képességeit tekintve a jövőben a szövetségi elvárásokkal arányos haderő garantálhatja hazánk katonai biztonságát. A haderő új koncepció szerinti megújulásának első feltétele a még meglévő nehéztechnika szétbontásának, eladásának, elajándékozásának azonnali leállítása, valamint a kiképzési célú ingatlanok értékesítésének szelektív letiltása. Következő feltétel társadalmunk megnyerése. A haderőnk fejlesztése csak társadalmi konszenzus alapján hajtható végre. Ennek megfelelően reális és meggyőző propagandát kell folytatni a honvédelem nemzeti értékként történő megítélése, a haza védelme jelentőségének és feladatainak társadalmi elfogadtatása érdekében. Nemzetközi szinten pedig a haderőfejlesztéssel is igazolni kell, hogy országunk megbízható szövetséges, szavatartóan teljesíti az azzal járó, képességeinkkel arányos katonai feladatvállalást.

A szerző nyugállományú ezredes, védelemgazdasági szakértő