Teljes a zűrzavar adófronton

Az adózással és a járulékokkal kapcsolatban napról napra újabb rémhírek látnak napvilágot. E rémségek közös vonása, hogy nem csupán mi riogatunk vele, hanem előbb-utóbb a legelképesztőbb tervek meg is valósulnak. A legrosszabbul kereső emberek állandó fenyegetettségben érezhetik magukat. A kormány meg a feketegazdaság elleni küzdelemben rendre olyan rendelkezéseket hoz, amelyek az éppen az eddig is adósokat sújtja.
Augusztus 7-i számukban olvastam, hogy a kormány új munkaügyi intézkedéseket tervez. Ennek kapcsán megszüntetik az úgynevezett alkalmi munkavállalói könyvet, amelyet egyébként néhány éve éppen az MSZP-kormány vezetett be. Ez annak idején azért volt rossz ötlet, mert az alkalmi munka már azt megelőzően is megfelelően szabályozott volt, s szerencsére továbbra is lehetett munkát végezni a könyvecske nélkül is. A kormány szándéka már akkor sem a nagyobb cégeknél munkát vállalók, például az KFKV-nél utcát seprők és hóesés esetén havat lapátolók megregulázása volt, hanem a magánszemélyeknél takarítást vagy vidéki öregasszonyoknál a tüzelő felaprítását vállalók megadóztatása volt. S itt jön a fő veszély: a tervek szerint január 1-jétől csak elektronikus úton lehet bejelenteni az alkalmi munkavállalást a központi nyilvántartás számára… Gondoljuk el, hogy egy 80 éves nyugdíjas kétezer forintot ad segítőjének. Ezt csak számítógépen, internetes előfizetéssel teheti meg! Ha a „munkáltatónak” nincs számítógépe, akkor rohanhat ismerőséhez vagy egy idegenhez, aki nyilván csak valami ajándék (pénz) fejében fogja intézni számítógépes ügyeit. Szerintem jogtalan, ha az állam egyre több ügyben számítógépes ügyintézésre kényszeríti állampolgárait. Egyes technikai eszközök már százéves múltra tekintenek vissza, mégsem vagyunk kötelesek gépkocsit, rádiót, tévét, telefont használni.
Augusztus 13-án arról írtak, hogy a nagy adótanácsadó cégek ötleteket adtak a kormánynak. Ők szakemberek, de szerintem egy srófra jár az agyuk. Furcsa gondolataik kapcsán nem szeretik az ellentmondásokat. László Csaba szerint általában azok laknak nagy értékű ingatlanban, akik sokat keresnek. Szerintem vannak olyanok is, akik örökölték a lakást, de havi jövedelmükből soha nem tudnák megvenni. Vannak nyugdíjasok is, akiknek korábban a tanács utalta ki a lakást, vagy korábban volt arra pénzük, hogy ezt jutányos áron megvegyék. Mai jövedelmüknek a korábban megszerzett otthonaikhoz nincs köze.
A „szakértők” szükségesnek látják a tételes egészségügyi hozzájárulás összegének növelését, s a mostani havi 1950 helyett 8000 forint beszedését javasolják. A vállalkozók már régen követelik az egész hozzájárulás eltörlését. Remélem, hogy ők is majd előadják erről észrevételeiket. Emlékeztetnék azonban arra, hogy az adót fizető, de főállással nem rendelkező személyeket már évek óta macerálják Magyarországon, s ez a járulékfizetés anyagi szempontból totálisan megsemmisítheti az ilyen havi 40–60 ezer forintot kereső személyeket. Egy évtizeddel ezelőtt, amikor az ehót kivetették, hangsúlyozták, hogy ezért cserébe nem jár egészségügyi ellátás. Igaz, akkor ezt nem is ellenőrizték.
Ha az adószakértők álma valóra válik, akkor az alkalmi munkásoktól levonnak majd pár százalék járulékot a jövedelem arányában, majd egységesen fizethetnek saját pénzből 8000 forint tételes egészségügyi hozzájárulást, majd hogy ne legyenek „potyautasok”, további 4350 forint egészségbiztosítási szolgáltatói járulékot is! Ez lesz majd az igazságos közteherviselés.
Gyurcsány Ferenc mellesleg a közteherviselés kapcsán gyakran emlegeti a XIX. századi példákat. Szerintem tévesen. Akkor a nemesek adómentességéről volt szó, meg arról, hogy fizessenek hídpénzt a Lánchídon. Bár voltak elszegényedett köznemesek, de az arisztokraták többsége a feltörekvő polgársággal együtt a gazdagabbak közé tartozott. A kérdés lényege akkor nem az volt, hogy a korabeli jobbágyok, kubikosok, szobalányok és takarítónők többet fizessenek…
Éliás András, Budapest