Egervár gótikus temploma

Múlt heti számunkban a somogyi pusztatemplom csonka téglafalának példáján láthattuk, minő pusztítást végzett a török az ország tartósan megszállt részén. A Dél-Dunántúlon százával lerontott falusi egyház, felperzselt és elnéptelenedett X–XVI. századi település sorsától a tengernyi Balaton, a mocsaras Kis-Balaton és a Nagy-Berek megóvta Zala nyugati és északi végeit. Az osztrák tartományok meghódításával próbálkozó szultáni hadak olykor eljutottak a Rába völgyéig is, ám Göcsej és az őrvidékek erdős-dombos tájai megőrizték népességük és épített emlékeik javát.
A Zalaegerszegtől tíz kilométerre északra fekvő Egervár hatalmas gótikus templomának láttán elámul a mai kor embere. Eltöprenghet azon is, micsoda bátorság és önbizalom kellett egy ekkora munkamegbízás elfogadásához, milyen biztos tervezői és szerkesztési tudás, munkaszervező képesség, építő és más kiegészítő mesterségek alapos ismerete, pénzügyi és „logisztikai” jártasság kellett a hozzákezdéséhez és rendben történő befejezéséhez. Több mint ötszáz évvel ezelőtt – tegyük hozzá –, olyan világban, amikor egy statikai hibáért könnyen a fejével fizetett a mester, s ha híja volt az elszámolásnak, aligha hivatkozhatott „körbetartozásra”.
Egervár, az Árpád-korban Vasvár felől a Muravidékig húzódó gyepűvonal mentén keletkezett település első ízben 1281-ben szerepel okiratban a ma is használatos névalakban. Hozzá tartozik Dénesfa (első említése: 1272), és 1991-ig része volt a különvált Lakhegy. Az ezerlelkes község környékén ma is látni égerfaerdőket – amiről Egervár a nevét kapta –, s egy 1288-ban kelt oklevél említi a mocsaras patakvölgyben alighanem égerből készült favárát. A középkorban épült első kő- vagy téglavár helyén 1477 és 1569 között két korszakban emelték a falu keleti szélén ma is látható reneszánsz várkastélyt.
A megcsodált templom Egervár közepén, a vasvári országút szélén emelkedő halmon áll. Keletelt tengelyű hosszúkás hajóból és szentélyből áll, oldalát szabályos ritmusban tagolják támpillérek és csúcsíves ablakok, az apszis a nyolcszög három oldalával záródik. Falai téglából, finom tagozatai: az ablakbélletek és mérművek, a boltozat bordái és gyámjai, a külső faldíszek mind-mind égetett kőből – terrakottából – készültek; az épület minden porcikája a gótika csúcskorszakáról mesél. Magas tornya, amely a szentély északi oldalához csatlakozik, tüstént elárulja, hogy a templom szerzetesek számára épült.
Így is történt. Az 1400-as évek negyedik negyedében a helység földesura, Egervári László ferences barátokat hívott a községbe, s állta a templom építésének költségeit. A Geregye nemzetségből származó Egerváriak neve 1325-ben bukkan fel egy birtoklevélben, a lovagi família tagjai magas udvari és egyházi posztokra jutottak. László 1476-ban kapott engedélyt Mátyás királytól a vár újjáépítésére, 1479-ben kijárta családi fészkének a mezővárosi rangot is. A várkastély elkészülte után, 1489-ben alapította a templomot és kolostort. Hat év alatt készült el a hatalmas téglaépítmény, felszentelése 1495-ben Alexandriai Szent Katalin tiszteletére történt. A templomhoz északra kapcsolódó rendház építése lassabban haladt. Egervári László Ulászló király főtárnokmesterévé lépett elő, a klastrom befejezését azonban nem érte meg. Halála után fia, István, végül Egervári Bereck knini püspök gondoskodásából fejezték be a munkálatokat 1510-ben.
Egervár birtoka a XVI. században a Kanizsai, majd a Nádasdy családra szállt át. Négy sarokbástyás kastélya 1600-tól – Nagykanizsa török kézre jutásától – a végvári rendszer tagja lett, megerősítéséről az országgyűlés több ízben rendelkezett – hiába. Mégsem a török 1664. évi támadása miatt ment tönkre temploma és kolostora, hanem mert a franciskánusok a hódoltságtól jóval északabbra vonultak vissza, hátrahagyva javaikat, a kitűnő építőanyag pedig mindig kapós volt. A templom nyugati homlokzatán látható – az 1960-as években végzett restauráláskor meghagyott – barokk architektúra, valamint a belső berendezés 1679 és 1757 között az újkorban birtokos gróf Széchenyi család jóvoltából készült.