Szeptember 27-én lesz Vak Bottyán János, Rákóczi Ferenc legendás tábornoka halálának a háromszázadik évfordulója. A kuruc generális tarnaörsi táborában múlt ki, s bár halálának pontos okát nem tudjuk, valószínűleg agyvelőgyulladás – hacsak nem pestis – végzett az idős, csaknem hetvenéves katonával. Halálával kapcsolatban nem sok kétség merülhet fel, annál több a homály a tábornok temetése körül.
A rendelkezésre álló adatok szerint 1709 szeptemberében fényes külsőségek között, ágyúdörgés közepette, gyászlobogók erdejében özvegy Forgách Júlia grófnő kívánságára a gyöngyösi ferencesek altemplomában helyezték örök nyugalomra Vak Bottyán földi maradványait. Lelke üdvéért engesztelő szentmisét mondtak Egerben is, Gyöngyösön is. A végtisztesség külsőségeiről a ráfordított összegből is következtethetünk: Forgách Júlia 1900 forintot, egy nagyobb birtok árát költötte a temetésre. Gyöngyösön a barátok 240 forintot kaptak a temetőhelyre, gyertyákra, misékre; Egerben 60 forintot a misére – valószínűleg misealapítványra. A katonai temetési parádét a Bokros-ezred alezredese, Gellért Imre vezette, s jelen volt Niczky Pál gróf, Bercsényi Miklós szárnysegéde, aki az öreg generális végrendeletét hozta magával. A feljegyzések szerint a koporsóba csak egy török bársonyvánkost tettek, a generális feje alá, azonban legfőbb hadi jelvényét, az „ezüstes baltát” (Bottyán fejszéje), úgy tetszik, különös módon, talán értéke vagy szimbolikus jelentősége miatt, nem temették vele.
Mindez egyértelmű, és nem is lenne semmi kétség a temetéssel kapcsolatban, ha ismernénk Bottyán sírjának pontos helyét, vagy legalább több forrásból is tudnánk az esetről. Csak épp annak ellenére, hogy a temetés minden bizonnyal igen jelentős esemény volt mind a város, mind a kolostor életében, az adatok elsősorban Forgách Júliának a rokonokkal folytatott örökösödési peréből ismeretesek. Tehát azokból az iratokból, amelyek az özvegy azon szándékából születtek, amellyel bizonyítani akarta: az örökség nem olyan nagy, mint gondolnák, hiszen a temetésre hatalmas összeget költött. A rendház iratai között azonban, a háztörténetben, az egyébként gondosan vezetett misealapítványoknál, a protocollumban vagy egyéb történeti feljegyzések között nincs említés Bottyán Jánosról.
És sajnos a sír pontos helye is ismeretlen. Thaly Kálmán kezdeményezésére 1907. október 13-án ugyan felszenteltek a templom szentélyében egy hatalmas márványtáblát „régi sírkövének, gyászzászlajának helyére”, ám a sírfelderítő kutatások addig nem jártak eredménnyel. 1905-től több alkalommal is Gyöngyösre utazott Thaly Kálmán Ipolyi Arnolddal és Gyalus László építésszel, sírokat nyittattak fel az altemplomban, próbafúrásokat végeztek, mindhiába, nem találtak semmit. A gyászlobogók a század elejére már elvesztek, de nem volt meg az epitáfium sem, a halotti címergyűjtemény csak az 1771-es évvel kezdődött. A templom sírboltjába temetett világiak jegyzőkönyve is csak az 1729. évvel kezdődik.
Sem sír, sem kézzelfogható, írásos adat. Thaly Kálmán, aki a kassai kuruc panteon létrehozása ügyében serénykedett, végül kénytelen volt beérni a szóbeszéddel. Egyetlen, talán megbízható, talán kétes bizonyosságú forrás gyanánt az „oral history” maradt. Ez egy közelebbről meg nem nevezett idős szerzetes szóbeli közlése volt, aki régi elbeszélésekre hivatkozva elmesélte, hogy Bottyán sírja a szentélyben volt, az oltár előtt, nem az altemplomban, hanem csak a földben, és feliratos, címeres kőlap fedte. Ám II. József rendelete után, amely megtiltotta a templomban való temetkezést, a sírboltokat szétrombolták, az emlékköveket beépítették a zárda falába, s a csontokat a templom oldala felől épített osszáriumban helyezték el. Sajnos azóta sem tudni, hogy hol vannak beépítve a falban sírkövek, és bizonytalanságot jelent, hogy 1780 után nagy építkezés már nem volt a rendházban. A közelmúltban végzett szondázó falkutatás sem talált olyan helyet az épületben, ahol sírkövek lennének beépítve. A templom északi szárnya alatt csakugyan van egy osszárium, de ez semmit sem jelent.
Sajnos nem zárható ki, hogy két különböző esemény mosódott egybe az ismeretlen szerzetes emlékezetében. Az egyik Bánffy Dorottya sírjának a megszüntetése, a másik Bottyán sírjának eltűnése. A nagy adományt tevő úrnő nyughelye bizonyíthatóan a templom szentélyében, a földben volt, Bottyán sírjáról ezt nem tudjuk. Igaz viszont, hogy Bánffy Dorottya ökörfejcímeres sírkövét nem építették be sehová, hanem néhány évtizedig járólapnak használták. És az is igaz, nem sok adat van arra vonatkozóan, hogy a középkori templom alatt kripta volt. A mostani kriptákat Bottyán halála után sok-sok évvel építették, és ha nem volt altemplom, nem is temethették máshová a generálist, mint a földbe. Ha pedig így van, földi maradványai már csak a feltámadáskor kerülnek elő. Sírköve azonban, amely szintén bizonyító erejű lenne, még előbukkanhat.
tűz
Tűz ütött ki egy tihanyi szállodában
