Európai körök szerint váltani kell

Felteszem, Orbán Viktor kormányra kerülését kevéssé támogatja, így adódik a kérdés: Gyurcsány vagy Bokros?
– Hogy a Bokros-kérdés napirendre kerüljön, azt a parlament elé kéne vinni. Mindenesetre én ezt máshogyan közelíteném meg, nevezetesen, hogy mit nyújt az egyik, másik vagy netán egy harmadik lehetőség. A jelenlegi parlamenti felállás elvileg 2010 tavaszáig aktuális, és ha csak hatalomtechnikai szempontból szemléljük az elmúlt hónapok fejleményeit, akkor azt kell mondanom: a miniszterelnök meglehetősen jól manőverezik. Ez viszont olyan tekintetben hátrány, hogy a manőverezés közepette óhatatlanul bizonyos kompromisszumokat kell kötni. Mivel a kormány egypárti, ezért, hogy a szükséges többség meglegyen, tartalmi kérdésekben a szocialistáknak másokkal rendre egyezséget kell kötniük, ami viszont kizár egy markáns politikai irányvonalat. Az SZDSZ politikája neoliberális, az MDF-é pedig neokonzervatív, így az MSZP-nek nagyon sok mindent le kell nyelnie éppen gazdaságpolitikai tekintetben. Utoljára talán a Horn-kormányban volt a szocialistáknak önálló gazdaságpolitikájuk, azóta ezt társbérletben intéztük. Az MSZP persze tévesen évek óta éppen a neoliberális körből próbálja összegereblyézni a saját értelmiségi bázisát. Ugyanakkor az elmúlt hónapokban nem kevesebb történt, mint hogy a harminc éve uralkodó neoliberális–neokonzervatív irányvonal látványosan megbukott. Most adódik az ország szempontjából sorsdöntően nagy kérdés, hogy merre tovább. A szocialisták számára kézenfekvőnek tűnik, hogy törjünk ki balra; én erre tettem is kísérletet a nemrégiben publikált, Balra, magyar! című dolgozatomban.
– Lehet még merőben újat mondani a baloldalon?
– Egyértelműen igen. Úgy látom ugyanakkor, hogy a kormányfő még mindig nagyon erős neoliberális szorításban van, balra igazából nem tud kitörni. Ugyanakkor a Balra, magyar!-ra tényleges tartalmát illetően a fenntartható fejlődés szemlélete a jellemző. Márpedig a fenntarthatóság sem jobb-, sem baloldali, sem liberális vonalvezetést nem kíván. Én azt mondom, létezik viszont egy olyan lehetőség, hogy a jobb- és a baloldali tüskéket levágjuk, lesimítjuk a terepasztalt, és megnézzük, hogy a fenntarthatóság mit jelenthet a társadalom túlnyomó része számára. Úgy érzékelem egyébként, hogy ezt a problémát a Fidesz is látja. A mostani válságnak ugyanis vannak olyan tanulságai, amelyek egyértelműek, például az, hogy a természeti erőforrások végesek, az ember viszont maradt, sőt egyre többen vagyunk ezen a bolygón. Örülök, hogy hozzám hasonlóan Orbán Viktornak is eszébe jutott az emberi innováció fontossága.
– Több baloldali lapban azt is boncolgatták, hogy Orbán átemelt gondolatokat az ön Balra, magyar! dolgozatából. Azért, ugye, erre nem venne mérget?
– De bizony, sőt azt is mondom: Isten hozta őt is a fenntarthatóság fedélzetén! Nagyon örülök annak, ha jobb- és baloldaliak között a fenntartható fejlődés ügyében közeledés tapasztalható. Annál inkább, mert minden egyes lépésünket először abból a szempontból kell megvizsgálnunk, hogy mi az ország hosszú távú érdeke. Ennek meghatározásában a higgadt magyar értelmiségre számítok, függetlenül attól, ki milyen politikai szimpátiával bír.
– Ha megengedi, nem vonnék le következtetéseket a különböző szekértáborok egyes képviselőinek esetlegesnek tetsző közeledéséből, de úgy érzem, kihagyja a számításaiból a neoliberálisokat. Tényleg, Bokros Lajost közéjük sorolja?
– A korábbi írásait, intézkedéseit látva annak mondható, közgazdászként azt a vonalat erősíti. Ám ahogy belépett a politikai erőtérbe, nagyon sokat módosított a maga nézetrendszerén. Így teljesen mindegy, hogy kinek tetszik vagy sem az a világkép, amelyet a volt pénzügyminiszter most posztmodern igénnyel előadott, azt azért szeretném elmondani, hogy koherens programmá látszanak összeállni Bokros Lajos elképzelései.
– És mindez életszerű a magyar viszonyokra nézvést?
– Nincs benne olyan elem, ami miatt az egészre vonatkoztatva azt tudnám mondani, hogy lehetetlen megvalósítani. Ugyanakkor nekem nem rokonszenvesek a bokrosi programpontok, ezt azért szeretném elmondani.
– Miért nem?
– Ez nem érzelmi kérdés, ugyanis a meglátásai elfogadhatók; az viszont más lapra tartozik, hogy jelenleg nulla a támogatottsága ezeknek a magyar parlamentben.
– A bokrosi vagy a gyurcsányi javaslatok tűnnek az ön számára koherensebbnek?
– A kormány még nem jött elő a teljes nézetrendszerével, most éppen amolyan adagolás folyik. Amit eddig „beadott” a kabinet, az a 23 százalékos áfa és a személyi jövedelemadónál egy kis sávtologatás, miközben egy csomó már létező jogszabályt részben módosítani igyekszik. Jelen pillanatban nehéz átlátni a kormány különböző tervezett rendelkezéseit, így nem tudom, mi lapul még Gyurcsány Ferenc puttonyában.
– Ha még a szocialista frakció közgazdász végzettségű tagjai sem látnak át minden tervezett intézkedést, akkor nem lehet igaz az a számos mérvadó helyen megfogalmazott vád, miszerint a kormány a válságkezelést hol késlekedve, hol kapkodva próbálja gyakorolni?
– A magyar társadalom- és gazdaságpolitikát az európai főáramba be kell illeszteni a válságtól függetlenül is. A válságkezelés egy külön téma, de bizonyos eszközökhöz csak akkor tudunk hozzányúlni, ha előtte egy kicsit rendet raktunk a „fészerben”. Olyan értelemben tényleg tetten érhető a késlekedés, hogy ötödik hónapja a parlamenti eszköztárat kevéssé alkalmazza a kormány, igaz, a saját hatáskörében számos hasznos intézkedést elkönyvelhet a kabinet, még ha azok volumene nem is olyan túl nagy, és nem is mindig teljesen megfelelő a válság tekintetében. Azt például a kormány a mai napig nem tudta elérni, hogy a bankok finanszírozzanak, márpedig ez kulcskérdés. Igaz, ez nyugaton sem sikerült egészen mostanáig – most azért beindult valami –, de ott a cégek helyzete megannyi szempontból merőben más.
– A Reformszövetség javaslatait a korábbi ellenkezések dacára mégiscsak engedik a szocialisták az Országgyűlésben megtárgyalni, a két kis párt nyomására. Talán csak nem azért, mert a Gyurcsány-csomaghoz nincsen meg a parlamenti többség az SZDSZ vagy az MDF nélkül?
– Biztosan van egy udvariassági gesztus abban, hogy megtárgyaljuk az ominózus javaslatokat, mivel mereven nem kívánunk elzárkózni ezektől sem, de ha a kormány tevékenységét belső cselekvésnek fogjuk fel, akkor viszont két „importtermékkel” is számolhatunk: Bokros Lajos és a Reformszövetség programjaival. Bokrosé szerintem annyiban előremutatóbb, hogy az társadalmi és gazdasági hatásaiban egyaránt koherensnek, többé-kevésbé átláthatónak tűnik, miközben a Reformszövetség javaslatai rendkívül egyoldalúak.
– Ezt hogy érti?
– A kidolgozói még csak ki sem tértek arra, hogy mely javaslatuknak milyen társadalmi hatása van. Nagyjából arról szól az egész, hogy a munkaadók hogyan látnák a saját életüket szépnek. Ez a tőke hangja.
– És az elemzői hangokról mi a véleménye? Ugyanis azok egy ideje sem nyugaton, sem idehaza nem kímélik már a budapesti kormányt.
– Azt gondolom, az lenne a szerencsés, ha az elemzők néhány hónapig elhallgatnának úgy az egész világban. Ugyanis ez a világgazdasági kudarc rendkívül nagy mértékben az ő lelkükön szárad. A bankárok, brókerek az „elkövetők”, de a „felbujtók” egyrészt bizonyos politikusok, másrészt a nagynevű elemzőcégek. Ilyen cég a Reformszövetségben is helyet kapott, pedig nem csupán a jó tanácsairól ismert. Egy szó, mint száz: az elemzők elképesztő sugallataikkal, jóslataikkal rendkívül rossz irányba vitték a világot. Ma inkább a makroközgazdászokat kellene meghallgatni Magyarországon is, ugyanis ők rendre az igazságot mondják ki.
– Önnek Simor Andrással, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnökével nem kis szóbeli konfliktusa akadt a minap.
– Hadd hívjak segítségül egy korábbi jegybankelnököt, Surányi Györgyöt, aki ezen a héten azt találta mondani, hogy az MNB, illetve vezetője összevissza beszél, és ellentmondásos módon cselekszik. Ez a baj.
– Surányi a kormányt sem dicsérte finoman szólva.
– Nem látok bele a kormány és a jegybank kapcsolatába, de azt tudom, ha az utóbbi egyik legfontosabb feladata a forint stabilitásának a biztosítása, akkor ezt nem sikerült ellátnia. Egy független jegybankelnöknek pedig se Cipruson, se Magyarországon ne legyen pénzügyi cége.
– A miniszterelnök egyes megszólalásai is jelentősen gyengíthették a forintot.
– Azt már párszor indítványoztam a kormányfőnek, hogy jobb lenne, ha kevesebbet nyilatkozna. Ezt most is így gondolom. Tudom, hogy ezt egy politikusnak igen nehéz megállni, de minél kevesebb a megszólalás, annál kevesebb a kockázat.
– És ön miért fogalmaz meg újra meg újra az áfával kapcsolatban úgymond különutas javaslatokat?
– Borzasztó kockázatosnak tartom az áfa 20-ról 23 százalékra növelését. Ha már viszont kinyitjuk az áfatörvényt, akkor azt kéne csinálni, hogy figyelembe vesszük azt az új uniós direktívát, amely szerint a minimális és az általános áfakulcs közé be lehet építeni egy úgynevezett kedvezményes kulcsot. Ez Magyarországon az 5 és a 23 százalék közé eshetne.
– Mi tartozna ide?
– Az EU szerint egyrészt a nagy élőmunka-igényű szolgáltatások, amelyek a kis- és középvállalkozói szektorra élénkítőleg hatnak, másrészt a megújuló energiaforrások és a távhő, harmadrészt az alapvető élelmiszerek.
– A kormányfő a minap a parlamentben arról beszélt, hogy az áfa tekintetében nehéz lenne különbséget tenni például a kacsa- és a libazsír között.
– Aki azt mondja, hogy nem tudjuk, mi tartozik az alapvető élelmiszerek közé, annak rossz hírem van. Az EU ugyanis ezeknek a listáját írásba foglalta. Az olaszok még azt is megszabták, az alapvető élelmiszereket legfeljebb mennyiért lehet eladni; például a liszt egy luxus-élelmiszerboltban sem lehet egy adott szintnél drágább.
– Ezt itthon is kívánatos volna!?
– Nekem rokonszenves lenne.
– Említette a távhő áfája csökkentésnek a szükségességét is. Ha már gázról, illetve az attól való függőségünk esetleges csökkentéséről szólhatunk: Izland után hazánkban van a legnagyobb geotermikusenergia-kincs, ám úgy tűnik, rendkívül kevés uniós fejlesztési forrást rendeltek egyelőre emellé. Jól látom?
– Sajnos igen. Cammogva haladunk ez ügyben.
– Mi ennek az oka a fenntartható fejlődés fő baloldali szószólója szerint? Csak nem az, hogy a különböző pártokban, hovatovább a kormányban túl erős a gázlobbi?
– Egyáltalán nem zárom ki ezt. A gázlobbi valami irgalmatlan ellenállást tanúsít, úgyhogy ez oka lehet annak, hogy például a geotermikusenergia-kincsünket nem tudjuk méltó és ésszerű módon kihasználni. Mivel majdnem mindenütt jelen van ez a lobbi, így szinte fojtogatja Magyarországot.
– Nyugat-Európában azért lehetne zöldvonalon szövetségeseket találni, persze az sem mindegy, hogy kik jutnak ki Brüsszelbe. Hány MSZP-s képviselői helyre számít a júniusi EP-választások nyomán?
– A huszonkettőből hét helyet reálisan megszerezhetőnek tartok. Ahogyan azt is várom, hogy Szili Katalin pécsi polgármesterré választásával megtartsunk egy fontos szocialista bástyát.
– Roma származású képviselő viszont nem került fel befutó helyre a szocialista EP-listára. Pedig a válság mellett a cigánykérdés az egyik legtöbbet tárgyalt téma mostanság Magyarországon. Az MSZP mennyire tud az ultraliberális dogmák szorításából szabadulni ez ügyben?
– Nem könnyen, pedig jó lenne. Szerintem a megoldás az lehet, hogy a cigányságnak esélyt kell biztosítani, hogy saját maga tudjon kijönni a gödörből. Mindenféleképpen ösztönözni kellene a cigány szövetkezetek kialakítását, gondolok itt munka-, szociális, települési, lakószövetkezetek létrehozásának a segítésére. Ha ezeknek jogi preferenciáit biztosítanánk, akkor az célzottan hatna.
– Mondana egy ön szerint működőképesnek gondolt példát?
– Állami tulajdonban lévő, teljesen kihasználatlan MÁV-területeket lehetne biztosítani a számukra, lak- és telephely céljából. Üzemeket lehetne így beindítani. Ha pedig valaki a kisebb-nagyobb közösségeknek kárt okoz, a magán- vagy köztulajdonban kárt tesz, azt komolyan szankcionálni kell. Amennyiben ezt a közösség nem teszi meg, akkor akár el is eshet jelentős forrásoktól. Mindenesetre nagyon komoly autonómiát adnék a cigány közösségeknek is a saját belső életük megszervezéséhez.
– Azért a társadalmi együttélési normákat minden egyénnek és közösségnek tiszteletben kellene tartania, nem?
– Igen, de hadd kérdezzek vissza! A többségi magyarság mit tud a cigányságról?
– Nagyon keveset, hasonlóan, mint a határon túli magyarokról, ami az egész politikai elit bűne, gondoljunk csak a nemzeti alaptantervekre. A jövő hét végi MSZP-kongresszus várhatóan viszont nem indítja el a részleges elitváltást a baloldalon, hiszen a pártelnök majdnem biztosan Gyurcsány Ferenc marad, mert a szocialista tagság körében még mindig elfogadott. De mi a helyzet a nyugati támogatottságával?
– Vannak európai körök, amelyek mostanában többször is üzennek, hogy kormányzati posztokon, sőt a legfelsőbb polcon is váltásra lenne szükség. Bokros Lajos szerintem belső hevületből vagy pusztán belpolitikai indíttatásból nem vállalta volna, hogy Dávid Ibolya bedobja őt a köztudatba mint esetleges miniszterelnök-jelöltet. Egyes európai körök alternatívaállítási szándéka szerintem több mint valószínű.
– Mennyire lehetnek ezek a körök eredményesek?
– Bokros Lajos szerintem a „lassú víz partot mos” filozófia jegyében indult el. Persze a legrövidebb távon mindenkinek nyugodt ünneplést kívánok!