A Postabank egykori vezérigazgatóját, Princz Gábort – mint emlékezetes – tízévi eljárás után nemrégiben 3,5 millió forint pénzbüntetésre ítélte a Legfelsőbb Bíróság. A bankvezető a döntés szerint gondatlanul bánt a rá bízott vagyonnal, s ezzel elkövette a hanyag kezelés vétségét.
Nem sokkal a büntetőeljárás 1998. évi megindítása után felvetődött, hogy nem csak a hitelintézet vezetőjének és helyetteseinek felelősségét kell megvizsgálni. Tisztázandó az is: megtett-e minden elvárható intézkedést a Postabank könyvvizsgálója. Kezdettől nyilvánvaló volt, hogy az adatokat kozmetikázták: a hitelintézet éves beszámolói, mérlegei nem a tényeket mutatták be. Egyes tranzakciókról, s így a végeredményről is a valóságosnál kedvezőbb kimutatás készült. A mérleget köztudomásúan a cégek vezetői készítik elő és terjesztik a tulajdonosok, a részvényesek elé. A könyvvizsgáló arra hivatott, hogy ellenőrizze: a kimutatás megfelel a számviteli szabályoknak, a szakma nemzetközi követelményeinek és természetesen a tényeknek.
A hazai joggyakorlatban eleddig ismeretlen kártérítési pert nemzetközi minták alapján 2000-ben, az Orbán-kormány idején indította meg a magyar állam a Postabank három könyvvizsgáló cége ellen. Az államot mint felperest a Pénzügyminisztérium képviselte és képviseli máig is. Az alperes a Deloitte Könyvvizsgáló és Tanácsadó Kft., az Arthur Andersen Kft. és a Prudentia Kft. lett. Mindhárman úgy nyilatkoztak, hogy szabályszerűen végezték a feladatukat.
A meginduló polgári peres eljárás elvi alapja az volt, hogy a Postabank részvényeit az állam tulajdonolta, s az 1997-es bankpánik után a kormány mentette meg a bankot. Tízmilliárdos tételben már a Horn-kormány is tőkeemelést hajtott végre az összeomlás határán lévő pénzintézetben, az Orbán-kormány pedig két alkalommal mintegy 150 milliárd forinttal konszolidálta az intézményt. Így tudta elkerülni, hogy a betétesek elveszítsék pénzüket. A talpra állított Postabankot később a balliberális kormány eladta. A bevétel bizonyos mértékig kompenzálta a rossz gazdálkodás által okozott veszteségeket.
A Fővárosi Bíróság 2005. május 31-én csupán a Deloitte Kft. felelősségét állapította meg. Pontosabban úgy vélekedett, hogy a magyar állam, vagyis a felperes felerészben maga okozta a kárt, hiszen az általa megbízott menedzsment szabálytalanul tevékenykedett. Nem valósult meg a prudens gazdálkodás. A hiba – az ítélet szerint – 50 százalékban tulajdonítható a könyvvizsgálónak. Ezt a döntést a Fővárosi Ítélőtábla 2007. március 2-án megváltoztatta: az ítéletet hatályon kívül helyezte és új eljárást rendelt el. Szerinte a Fővárosi Bíróság nem vizsgálta meg kellőképpen a bizonyítékokat. Nem egyértelmű ugyanis, jogellenes és felróható volt-e a könyvvizsgáló magatartása, s kimutatható-e az okozati összefüggés a cég tevékenysége és a kár között. A magyar állam és a Deloitte felülvizsgálati kérelme nyomán a Legfelsőbb Bíróság (LB) 2008. január 15-én kihirdetett határozatában egyetértett azzal, hogy új eljárást kell lefolytatni. Az LB rögzítette: az államot megilleti az a jog, hogy a konszolidációra fordított 150 milliárd forint kapcsán pert indítson a könyvvizsgálók ellen.
Már itt felvetődött, hogy az állam nevében pereskedő Pénzügyminisztérium mulasztott a felülvizsgálat kapcsán.
Szokatlan és meglehetősen különös, amit az új eljárás befejezésekor, 2008. október 31-én a Fővárosi Bíróság megállapított. Természetesen nem azért, mert a magyar állam keresetét a Deloitte Kft.-vel szemben elutasította, hiszen a dolgok rendes menete szerint a felperes vagy nyer, vagy veszít. Ha megalapozatlan a kérelme, eltanácsolják. Ebben az eljárásban nem ez történt.
Az FB nem volt abban a helyzetben, hogy megítélje: jogos-e az állam nevében perlő Pénzügyminisztérium igénye. A tárca ugyanis nem terjesztette elő a bizonyítékokat. A bíróság felhívta a PM figyelmét: a polgári perrendtartás szerint ez a felperes kötelessége. A minisztérium csupán egy magánszakvéleményt nyújtott be, ez nem minősül igazságügyi szakvéleménynek.
A Veres János által irányított tárca nem javasolta igazságügyi szakértő kirendelését. Felvetődött az is, hogy a minisztérium által megbízott jogászok csak saját korábbi állításaikat nyújtották be átírt, átszerkesztett formában. Ezeket semmivel sem igazolták. Volt, aki olvasónapló-szerű szövegnek nevezte a magyar állam előterjesztéseit.
A Fővárosi Bíróság az állam kártérítési követelését elutasító ítéletében úgy vélte, az igazságszolgáltatásnak nincs módja rá, hogy hivatalból, vagyis saját elhatározásból folytassa a bizonyítási eljárást. Csupán az a feladata, hogy lehetővé tegye a jóhiszemű pervitelt: a bizonyítékok előterjesztését, s erre felhívja a résztvevőket. A Pénzügyminisztérium ráadásul nemcsak hogy nem bizonyította állításait, de a bizonyítékok előterjesztésére megszabott három hónapos határidő leteltét követő napon a határidő meghosszabbítását kérelmezte. A jelek szerint ezzel betelt a pohár: a jóhiszeműnek nem nevezhető felperesi magatartás láttán a bíróság elutasító ítéletet hozott. A magyar állam első fokon teljes egészében pervesztes lett.
Szerettük volna megtudni, miként vélekedik az esetről a pénzügyi tárca: megtett-e mindent a minisztérium, hogy a bíróság elbírálhassa az állam kártérítési követelését. A sajtóosztálytól azt az információt kaptuk: folyamatban lévő ügyben nem nyilatkoznak. Csak az eljárás jogerős befejezése után közlik álláspontjukat.
A Fővárosi Ítélőtábla a megismételt eljárásban április 24-én bírálja el másodfokon a pert. Ekkor dönt arról, megalapozott-e a résztvevők fellebbezése. Kiderül tehát, helytálló-e az a következtetés, amely az FB ítéletéből levonható, vagyis, hogy a kormányzat ugyan nem vonta vissza követelését, de 2002 után nem is tett semmit, hogy az igazságszolgáltatás azt érdemben elbírálhassa. Választ kaphatunk arra is, vajon a könyvvizsgáló ebben a formában mentesülhet-e a felelősség alól.
origo.hu
Újabb helyszínről dobatta ki Magyar Péter a testőreivel a HírTV stábját
