Program a programtalanságban

Meghalt a király, de ne éljen az új! Mert kisstílű. Mert nem szimpi. Jó, ezt a bokszmeccset (mint a demokrácia kovácsi metaforáját) kiütéssel megnyerte, de a mi finynyás ízlésünk szerint akkor is szörnyűbb ellenzék, mint a meciari vagy a haideri. Hogy miért? Csak. Mert mi mondjuk. Meg „a piacok”.

Midőn e sorokat írom, percről percre változik a helyzet. Gyurcsány már takarodott, gyalog mászkál fel-alá az ellene tüntetők között a pártszékház környékén, hátha valaki leköpi, hogy rokonszenvet vagy legalább szánalmat kelthessen maga iránt. Állítólag csak távolabb tudott leparkolni, ami azt jelzi, hogy nemcsak a testőrsége állt át lélekben, de a székház kezelőszemélyzete is. A fáma szerint kizárólag az örök puccsoló Lendvai Ildikó helyzete a stabil a frakcióvezetői pozícióban, ami megnyugtató: ő az arkhimédeszi pont a szocialista világegyetemben, aki a mindenkori munkásmozgalmi győztes oldalán áll. Bokros Lajos megsértődött az MSZP-re, mert nem akarja miniszterelnöknek, illetve az SZDSZ-re, mert akarja. Mintha nem emlékeznénk arra, hányszor jelentkezett már be magától a népsanyargatásra. Talán azt reméli: ebből is kidumálhatja magát, mint a szoci párttagságból. A „hírnevét” emlegeti, amit besároznak – hát persze, voltaképpen Vlad Tepes vajdának is volt hírneve. Ellentmondásos hírek érkeznek a pszeudoellenzéki „szabad, demokraták” háza tájáról, elfogadják-e „konstruktív bizalmatlan” kormányosnak a csirkés Bajnai Gordont; de azt mégiscsak fontosabbnak tartják, hogy a királycsinálás helyett húsz évvel ezelőtti antikommunista önmagukat ünnepeljék. A megemlékezés helyszíne szimbolikus: a Gödörben vannak. Az interneten kiszivárogtatások jelennek meg a népboldogító Bajnai-csomag részleteiről – mit mondjak: ha a nagy nemzeti fejlesztő nyélbe üti a dolgot, nemcsak annyian dobják el az életüket e hazában, mint a roppant sikeres baromfi-tenyésztési válságkezelést követően. A Fidesz a biztos pártválasztók között kétharmadon áll. A cselédsajtó kínjában azzal rágalmazza, hogy nincs neki programja, s jobb híján Bokros Lajos agymenését fogja megvalósítani, csak még titkolja. Nagyítóval keresik az új Matolcsy-könyvben az adócsökkentést, s hisztérikusan felkacagnak, ha tételesen nem találják. Az Élet és Irodalomban a hovatovább bekattant Kovács Zoltán főszerkesztő (szembesülve azzal, hogy elapadhat a bokrosi apanázs) a gyurcsányi kormányzás sikertelenségét elsősorban abban leli fel, hogy „rettenetes töménységben kapta Kelet-Közép-Európa legszörnyűbb, legkisstílűbb ellenzékétől az ütéseket, de a legtöbb jó, ami elmondható, hogy ezeket férfi módjára állta”. Aha. Gyurcsány, aki annyit konyított a kormányzáshoz, akár szamár az ábécéhez, amint férfimód szenved. Meghalt a király, de ne éljen az új! Mert kisstílű. Mert nem szimpi. Jó, ezt a bokszmeccset (mint a demokrácia kovácsi metaforáját) kiütéssel megnyerte, de a mi finnyás ízlésünk szerint akkor is szörnyűbb ellenzék, mint a meciari vagy a haideri. Hogy miért? Csak. Mert mi mondjuk. Meg „a piacok”. Kovács egy internetes felmérésre hivatkozik, amely szerint „a piacok” szemében a kenyéradó gazda, Bokros a favorit, míg „a legnagyobb politikai támogatottsága annak az Orbán Viktornak van, aki a hitelesség meg a szakértelem szempontjából a legeslegalsó régióban van”. S a piacvallás papja, Kovács megvetően még azt is hozzáteszi: „Ez a magyar politikai valóság.”
Bizony, ez. Az istenadta nép nem akarja, hogy a háború utáni legnagyobb válságot azok kezelgessék, akik méltóztattak előállítani. Még akkor sem, hogyha „a piacok” úgy tekintenek magukra, mint valamiféle Alkotmánybíróságra, akik ítélhetnek a demokrácia intézménye fölött is. Mintha nem „a piacok” zabolátlansága és felelőtlensége okozta volna a krízist, amit mindenütt az államok próbálnak orvosolni. Másutt lehetséges piackorlátozó alternatíva, nálunk az ördögtől való. Főleg, ha az egyetlen kormányzóképes politikai erő venné kezébe a kormányrudat. Ezért szajkózzák minden hullámhosszon, hogy a Fidesznek nincs programja.
Tegyünk hát egy kísérletet! Nézzük meg egy megyei jogú város modelljén, hol tarthatna az ország, ha nincs a „hét bő esztendő”. Tegyük a mikroszkóp tárgylemezére a fideszes vezetésű Esztergomot: miféle programot valósít meg. Nos, Meggyes Tamás polgármester korántsem szélcsendben vezetheti a patinás települést. A minap kapott bocsánatkérő levelet a börtönből attól az illetőtől, aki felgyújtotta a politikus házát. A felbujtó utáni nyomozás félúton elakadt. A városban a nevezetes hídavatás óta nemcsak a Széchenyi tér éledt újjá, nemcsak a Finta József-féle élményfürdő épült meg, de több szállodaberuházást is előkészítettek az idegenforgalom fellendítésére. A válság Esztergomot sem kíméli, ám a Suzukitól és máshonnan elbocsátott munkavállalóknak legalább egy részét igyekszik a város foglalkoztatni. Például március 15-én megkezdte munkáját a városőrség. Kéttucatnyi városőr segíti a bűnmegelőzést: mindnyájan olyan városlakók, akik a helyi ipari park cégeinél veszítették el munkájukat a válság miatt. A népjóléti intézkedések közül kiemelkedik a Szent Miklós program az esztergomi gyermekekért. Minden esztergomi újszülöttet félmillió forinttal indítanak el az életbe, évente ötvenezer forintjuk halmozódik az alapban, s 21 éves korukra 3,5 millió forintjuk gyűlik össze az önálló esztergomi otthon megteremtésére vagy felsőfokú tanulmányaik finanszírozására. Nem old meg mindent, de program. A Szent Miklós programban olyan elemek szerepelnek, mint a nagycsaládosok szemétdíjkedvezménye, engedmény a parkolási tarifákból, a helyi járatokon való utazás támogatása, üdülési és étkezési hozzájárulás, ingyenes úszásoktatás, Aquasziget-kedvezmények, ingyenes Esztergom-helytörténeti tankönyv, tanulmányi kirándulások támogatása a határon túli történelmi országrészekbe, gyermekvédelmi támogatások vásárlási utalvány formájában, pelenkázók a mélygarázsokban, humán papilómavírus elleni oltás, játszótér-építési program. A gazdaságélénkítést a munkahelyteremtő programmal gondolják véghezvinni, mert a helyi iparűzési adó egy-két százalékos mérséklése csak látszatintézkedés volna. Olyan ötletek valósulnak meg, mint az energetikai célra hasznosítható erdők ültetése és gondozása, vagy a város által finanszírozott régészeti program a tervezett fejlesztési területeken. Meggyes Tamás a parlamentben a családot eltartók munkahelyét védő törvényjavaslatot terjesztett elő, máskor meg az önkormányzatok víziközmű-tulajdonhoz való jutását szorgalmazta. De van program a roma közösség integrációjáért is. Az önkormányzati intézményekben és a város tulajdonában álló cégeknél roma munkavállalókat alkalmaznak, a magasabb képzettség elérésére meg tanulmányi szerződéses konstrukcióval ösztönzik őket, sőt szolgálati lakásokhoz is juthatnak. A program 53,5 millió forintos költségvetéssel indul, és a helyi roma közösség képviselőivel egyeztetve készült. Válság ide, válság oda, februártól harminc esztergomi roma jutott ilyen módon munkához tizenkilenc intézményben, négy cégnél és egy hivatalnál. A felvett roma munkavállalók bérköltségeit az önkormányzat biztosítja az intézményeknek, 43,8 millió forintos bérköltséggel. A roma tanulmányi ösztöndíj havonta tizenötezer forint, a tankönyvtámogatás húszezer, a képzési keret 8,2 millió forint. Az esztergomi polgár azáltal is magáénak érezheti a várost, hogy tulajdonrészt kap az önkormányzati cégekben. S próbálják megértetni vele azt is, miért volna jó neki, ha a túlterhelt Budapest helyett itt vezethetne keresztül az észak–déli kontinentális összekötő út, a „helsinki folyosó”.
Tudom, unalmas dolgok ezek: nem olyan izgalmasak, mint a kamarillapolitika a pártszékházak lefüggönyözött termeiben. Viszont program a programtalanságban. Ideje országos szinten is hozzáfogni. Húzzunk bele, barátaim!