Három éve került a mozikba Ron Howard filmje, A Da Vinci-kód, amely nézősikere mellett felháborodást váltott ki a katolikus világban. A film egy angol író, Dan Brown könyve alapján készült, aki írói pályáját a Vatikán és a katolikus egyház körüli állítólagos titkok, rejtélyek (és természetesen kódok) megfejtésének szentelte. A könyv és a film többek között Jézus és bűnbánó Magdolna kapcsolatából indult ki, akik állítólag nemcsak vadházasságban éltek, de közös gyermekük is született. A Vatikán akkor élesen elítélte a filmet, és a hívőket bojkottra szólította fel. Az azóta eltelt három év, úgy tűnik, nem bátortalanította el sem az írót, sem pedig a rendezőt, és Dan Brown megalkotott egy új könyvet, ami, ha úgy tetszik, akár A Da Vinci-kód folytatásának is tekinthető Angyalok és démonok címmel, amit aztán a rendező Ron Howard röptében filmre vitt, és a bravúrosan gyors forgalmazásnak köszönhetően már Magyarországon is bemutatták. A filmben az előző rész főszereplője, Tom Hanks is visszatér, aki most is, a már jól bevált recept alapján, egy amerikai ateista professzort alakít, aki (ismét) megmenti a Vatikánt a gonosz erőitől. A gonosz erői ezúttal egy kultikus szervezetet, az Illuminátusokat (a Megvilágosodottakat) képviselik, akik azért törnek négy vatikáni bíboros, majd a pápa életére, mert már Galilei óta – akiről tudjuk, hogy az egyháztól való félelmében visszavonta tanait – úgy vélték, hogy a vak hit mindig az útjában állt a tudománynak. Természetesen az előbbit a katolikus egyház, az utóbbit az Illuminátusok képviselték.
A film (és a könyv) alapjában véve egy olyan provokáció, amely nem a stílusával, hanem a témaválasztásával kellemetlenkedik elsősorban. A posztmodern társadalmakban, az információ és a tudástársadalmak világában egy olyan tradicionális hierarchia, mint a Vatikán, amely tikokat rejt és titkokra épül, nem tolerálható. A transzcendentális világkép elavult, hiszen a ránk zúduló információáradat birtokában metafizikai erők nem szükségeltetnek. Ez a sommás konklúzió hatványozottan érvényes a katolikus egyházra, amely történelmének része az inkvizíció és a kitagadás. A film ezt a negatívumot veszi alapul, és többi csak hollywoodi hab a tortán. A történet a nevetségesség határán imbolyog, mert a máglyahaláltól az élve temetésig bezárólag inkább egy közepesen rossz horrorfilmre emlékeztet. Ilyen értelemben a film ideológiai üzenete is messze elmarad A Da Vinci szenzációjától, és a végén kapunk egy szirupos és jól előrelátható befejezést.
Az Angyalok és démonok a maga álszent módján végső soron a hit és a tudás viszonyát próbálja boncolgatni, tegyük hozzá, elképesztően kevés sikerrel. Az egyházi dogma a hit erejét hirdeti, de nem a tudás fölött, és összemosni ezt a viszonyt, igazi rendezői tudatlanságra vall. A filmtörténet során voltak olyan alkotások, amelyek az Istenbe vetett racionális hitről szóltak, és ezek a filmek általában azért voltak jók, mert a végső választ – ha volt egyáltalán – nem egy titkos kód megfejtése adta meg. Ilyen volt például a svéd rendező, Ingmar Bergman filmje, A hetedik pecsét (1957), amely egy középkori lovag halállal való viaskodásáról szól, vagy a francia filmrendező, Alain Resnais alkotása, a Halálos szerelem (1984), amely a feltámadás ígéretét hordozza. Az igazi veszély azonban, amit Ron Howard filmje jelent, az, hogy olyan egyházi túlkapásokat pécéz ki a sztori érdekében, amelyek már rég meghaladottak, ugyanakkor elutasítja azokat a pozitív értékeket, amelyek erkölcsre, a jó betartására és tisztességre nevelték emberek milliárdjait a történelem során. Egy olyan világban, ahol generációk nőnek fel értéknihilista, szélsőségesen szabadossá tett társadalmakban, ismét hihetetlenül fontos lehet az egyház szerepe, ám ennek nemhogy a beismerése, de az abszolút tagadása, ami a film alapideológiájaként értelmezhető.
Különös módon a film bemutatása után a Vatikán most nem tiltakozott, mint ahogy azt A Da Vinci-kód esetében tette. A Vatikán hivatalos lapja ezúttal csak annyit jegyzett meg, hogy a film nem veszélyes, és a maga nemében csupán egy ártalmatlan és szórakoztató alkotás. Ez a megállapítás azt is jelentheti, hogy a katolikus egyház ismét olyan feladatokra készül, amelyeknek súlya mellett messze eltörpülnek a hollywoodi fricskák.
A szerző politológus
origo.hu
Komoly anyagi segítséget kapnak a nyugdíjasok
