Angyalok és démonok: célkeresztben a Vatikán

Szabó László Zoltán
2009. 05. 28. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Három éve került a mozikba Ron Howard filmje, A Da Vinci-kód, amely nézősikere mellett felháborodást váltott ki a katolikus világban. A film egy angol író, Dan Brown könyve alapján készült, aki írói pályáját a Vatikán és a katolikus egyház körüli állítólagos titkok, rejtélyek (és természetesen kódok) megfejtésének szentelte. A könyv és a film többek között Jézus és bűnbánó Magdolna kapcsolatából indult ki, akik állítólag nemcsak vadházasságban éltek, de közös gyermekük is született. A Vatikán akkor élesen elítélte a filmet, és a hívőket bojkottra szólította fel. Az azóta eltelt három év, úgy tűnik, nem bátortalanította el sem az írót, sem pedig a rendezőt, és Dan Brown megalkotott egy új könyvet, ami, ha úgy tetszik, akár A Da Vinci-kód folytatásának is tekinthető Angyalok és démonok címmel, amit aztán a rendező Ron Howard röptében filmre vitt, és a bravúrosan gyors forgalmazásnak köszönhetően már Magyarországon is bemutatták. A filmben az előző rész főszereplője, Tom Hanks is visszatér, aki most is, a már jól bevált recept alapján, egy amerikai ateista professzort alakít, aki (ismét) megmenti a Vatikánt a gonosz erőitől. A gonosz erői ezúttal egy kultikus szervezetet, az Illuminátusokat (a Megvilágosodottakat) képviselik, akik azért törnek négy vatikáni bíboros, majd a pápa életére, mert már Galilei óta – akiről tudjuk, hogy az egyháztól való félelmében visszavonta tanait – úgy vélték, hogy a vak hit mindig az útjában állt a tudománynak. Természetesen az előbbit a katolikus egyház, az utóbbit az Illuminátusok képviselték.
A film (és a könyv) alapjában véve egy olyan provokáció, amely nem a stílusával, hanem a témaválasztásával kellemetlenkedik elsősorban. A posztmodern társadalmakban, az információ és a tudástársadalmak világában egy olyan tradicionális hierarchia, mint a Vatikán, amely tikokat rejt és titkokra épül, nem tolerálható. A transzcendentális világkép elavult, hiszen a ránk zúduló információáradat birtokában metafizikai erők nem szükségeltetnek. Ez a sommás konklúzió hatványozottan érvényes a katolikus egyházra, amely történelmének része az inkvizíció és a kitagadás. A film ezt a negatívumot veszi alapul, és többi csak hollywoodi hab a tortán. A történet a nevetségesség határán imbolyog, mert a máglyahaláltól az élve temetésig bezárólag inkább egy közepesen rossz horrorfilmre emlékeztet. Ilyen értelemben a film ideológiai üzenete is messze elmarad A Da Vinci szenzációjától, és a végén kapunk egy szirupos és jól előrelátható befejezést.
Az Angyalok és démonok a maga álszent módján végső soron a hit és a tudás viszonyát próbálja boncolgatni, tegyük hozzá, elképesztően kevés sikerrel. Az egyházi dogma a hit erejét hirdeti, de nem a tudás fölött, és összemosni ezt a viszonyt, igazi rendezői tudatlanságra vall. A filmtörténet során voltak olyan alkotások, amelyek az Istenbe vetett racionális hitről szóltak, és ezek a filmek általában azért voltak jók, mert a végső választ – ha volt egyáltalán – nem egy titkos kód megfejtése adta meg. Ilyen volt például a svéd rendező, Ingmar Bergman filmje, A hetedik pecsét (1957), amely egy középkori lovag halállal való viaskodásáról szól, vagy a francia filmrendező, Alain Resnais alkotása, a Halálos szerelem (1984), amely a feltámadás ígéretét hordozza. Az igazi veszély azonban, amit Ron Howard filmje jelent, az, hogy olyan egyházi túlkapásokat pécéz ki a sztori érdekében, amelyek már rég meghaladottak, ugyanakkor elutasítja azokat a pozitív értékeket, amelyek erkölcsre, a jó betartására és tisztességre nevelték emberek milliárdjait a történelem során. Egy olyan világban, ahol generációk nőnek fel értéknihilista, szélsőségesen szabadossá tett társadalmakban, ismét hihetetlenül fontos lehet az egyház szerepe, ám ennek nemhogy a beismerése, de az abszolút tagadása, ami a film alapideológiájaként értelmezhető.
Különös módon a film bemutatása után a Vatikán most nem tiltakozott, mint ahogy azt A Da Vinci-kód esetében tette. A Vatikán hivatalos lapja ezúttal csak annyit jegyzett meg, hogy a film nem veszélyes, és a maga nemében csupán egy ártalmatlan és szórakoztató alkotás. Ez a megállapítás azt is jelentheti, hogy a katolikus egyház ismét olyan feladatokra készül, amelyeknek súlya mellett messze eltörpülnek a hollywoodi fricskák.

A szerző politológus

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.