A weimarizálódás ugyanis Németországban azt jelentette, hogy a hagyományos, polgáriként leírható pártok hiába jutottak kormányra, nem tudták beváltani a hozzájuk fűzött lakossági reményeket, kudarcot vallottak. Ebben a hatalmas társadalmi csalódást okozó helyzetben pedig fel tudott emelkedni egy populista, demagóg, szélsőséges új erő, az Adolf Hitler-féle nemzetiszocialista párt, amely aztán a (részben manipulált) választások nyomán megszerezte a hatalmat, s erőszakos eszközökkel diktatúrát hozott létre. Vagyis nem a kormányon lévő pártok építettek ki diktatúrát, hanem az újonnan megjelenő, gátlástalan eszközökkel operáló náci párt.
Az Aranyosi-féle gondolatmenetnek, hasonlatnak tehát logikusan az lehet az olvasata, hogy ma is van egy új erő, a Tisza Párt, s vannak a kormányon lévő, kvázi „weimarizálódó” pártok, amelyek elégedetlenséget generálnak, s ennek következtében a lakosság szívébe, lelkébe, gondolkodásába „szép lassan bekúszik a fasizmus”, amit az új erő képvisel. Nincs itt szó semmi tévedésről, máshogy egyszerűen nem jön ki a humorista által felvázolt képlet.





























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!