A weimarizálódás ugyanis Németországban azt jelentette, hogy a hagyományos, polgáriként leírható pártok hiába jutottak kormányra, nem tudták beváltani a hozzájuk fűzött lakossági reményeket, kudarcot vallottak. Ebben a hatalmas társadalmi csalódást okozó helyzetben pedig fel tudott emelkedni egy populista, demagóg, szélsőséges új erő, az Adolf Hitler-féle nemzetiszocialista párt, amely aztán a (részben manipulált) választások nyomán megszerezte a hatalmat, s erőszakos eszközökkel diktatúrát hozott létre. Vagyis nem a kormányon lévő pártok építettek ki diktatúrát, hanem az újonnan megjelenő, gátlástalan eszközökkel operáló náci párt.
Az Aranyosi-féle gondolatmenetnek, hasonlatnak tehát logikusan az lehet az olvasata, hogy ma is van egy új erő, a Tisza Párt, s vannak a kormányon lévő, kvázi „weimarizálódó” pártok, amelyek elégedetlenséget generálnak, s ennek következtében a lakosság szívébe, lelkébe, gondolkodásába „szép lassan bekúszik a fasizmus”, amit az új erő képvisel. Nincs itt szó semmi tévedésről, máshogy egyszerűen nem jön ki a humorista által felvázolt képlet.
Hát erre csak azt tudjuk mondani, hogy
ennél pontosabban, kíméletlenebbül még nem fasisztázták le a hatalomra törő Tisza Pártot, ahogy Herr Aranyosi tette. A valami tévedés folytán humoristának nevezett egyén szimpátiája nyilván az iménti párhuzamok, rokon vonások miatt fordult Magyar Péterék felé, hisz a partizános beszélgetésben hemzsegtek a rasszista, a kisebbségeket szidalmazó elemek.
Érthetetlen is, miért kellene humornak tartani a durva, sértő megfogalmazásokat. A rasszizmus soha nem lehet a humor forrása. Márpedig a tiszás aktivista azzal, hogy letetvesezte az általa dakotának becsmérelt cigányokat, mert elmondása szerint a miskolci mozi első három sorában mindenki elkapta tőlük az élősködőket, tömény fajgyűlöletéről tett tanúbizonyságot.
A történelmi kirekesztő nosztalgiái miatt küldhette Ruszin-Szendi Romulusz tiszás hadügyi tótumfaktumnak, fő ukrajnai kapcsolatépítőnek Aranyosi azt az sms-t:„örülök, hogy a Tisza Pártba bekerült, mert végre valaki tud sortüzet vezényelni”. Holott minden épeszű és ép morális érzékű ember tudja, hogy nálunk vérlázító 1956 után a sortüzeken élcelődni. Jellemző, hogy Magyar Péter had- és ukránügyi mindenese nem talált a jelek szerint semmi kivetnivalót ebben a vérengzésre buzdító és diktatúralájkoló penetráns üzenetben, mivel Aranyosi elvtárs nem tett ilyesmiről említést.
Hithű szélsőbaloldaliként természetesen a terrorcselekményeknek is nagy kedvelője a nevezett gyalázkodási specialista. Azon kesergett a Gulyás Mártonnal folytatott diskurzus folyamán, hogy az édesanyja nem hordott robbanómellényt, amikor egyszer találkozott Orbán Viktor miniszterelnökkel. Úgy fogalmazott: „Mutter, szoktam mondani, hogy most nem volt rajtad a robbanós mellényed. Mennyivel jobb lenne az országnak!”
Ezt sem lehet elintézni azzal, hogy vicc. Öngyilkos merénylettel nem lehet viccelődni. De épeszű ember a saját édesanyja halálával sem tréfálkozik. Akinek viszont beteg a lelke és az erkölcsi érzéke zéró, az beszél ilyeneket.
Úgy tűnik, az interjú készítőjének, a Partizán vezetőjének a fasizmusérzékelője nemigen működött, mert végig biztató mosollyal hallgatta a gyalázkodó specialistát és egyetlen szóval, gesztussal, arcizomrándulással sem érzékeltette, hogy bármi probléma lenne az elhangzott rasszista, terrorpárti kirohanásokkal. Sőt, a baráti traccsparti végén jelezte, hogy tetszett neki a szöveg, s még hívta is vissza ezt a vállalhatatlan figurát. Talán azért, mert osztja a tiszás műhumorista szélsőségesen rasszista, fasisztoid nézeteit. Mondani sem kell,
a rasszizmussegítő balos sajtóban sem vert negatív visszhangot, s egyetlen kritikai szót sem a felháborító eset. Úgy tettek, mintha nem is lett volna semmilyen figyelemre méltó műsor a Partizánban.
Nem váltott ki egyetlen bíráló szót, elhatárolódó reakciót a Tisza vezetőiből, például Magyar Péterből sem a botrány. Nyilvánvalóan amiatt, mert Aranyosi testvér minden szavával egyetért az ügynökpárt vezérürüje, mivel a párt szócsöveként szolgál. Mindez a gazemberség azonban vissza fog hullani a legvisszataszítóbb történelmi korszakokat felkaroló és folytató tiszás nemzetvezető fejére. Az ilyen durván kirekesztő gyűlölködéseket, szidalmakat azok vetik be tehetetlen dühükben, akik titkon érzik, hogy valójában esélytelenek.
