időjárás °C Mária 2022. december 8.
logo

A kormány 95 százalékos extraprofitadót vetett ki a Molra

Mi a magyar?

MN
2009.05.25. 22:00

A társadalmi érintkezés a mainál szertartásosabb volt. Az ifjak nagy tisztelettel viseltettek az öregek iránt. A nagyon magas rangúaknak kezet is csókoltak. A nőknek sem volt meg a mai szabadságuk, uruk távollétében még a közeli rokonokhoz sem illett nekik mulatságba menni.
Az egyenlő rangú emberek a társalgásban nem czímezték nagyon egymást. A férfiak „uram”-nak szólították egymást és „kegyelmed”-nek, a nők ugyanígy és „szerelmes asszonyom”-nak.
A férj feleségét tegezte, az asszony viszont magázta őt és „uram”-nak nevezte. A gyermekek mély tisztelettel szólíthatták szüleiket, amint leveleikből látszik. Az idősebb fiú fivéreit és nővéreit tegezte, azok őt magázták. A leányok fivéreiket bátyám- és öcsémuramnak czímezik, fiatalabb nővéreiket ők is tegezik, de azok viszont őket nem.
A szülők menyüket és vejüket magázták és utóbbit „fiamuram”-nak szólították.
Általánosságban a beszélő a nálánál nagyobb urat „nagyságod”-nak czímezte.
A levelezésekből látjuk, hogy a czímezés, megszólítás, aláírás, minden sokkal szertartásosabb, mint a szóbeli érintkezés.
Leveleztek a férfiak politikai dolgokról, magánügyeikről, a jó barátok, a családtagok és mátkások.
A leveleket akármilyen papírdarabra írták s néha a papír kicsinysége miatt nemcsak a belső oldalra, hanem a külsőre is, melyen máskor csak a czímezés volt. Legtöbbször azonban mégis ívpapirost használtak.
Leggyakrabban, különösen bizalmas természetű ügyekben saját kezűleg leveleztek, de az is előfordul, különösen az asszonyoknál, hogy nem tudnak írni, vagy csak a nevüket.
A levél czíméből, mely sokszor a magyar leveleken is latinul van, meg tudjuk állapítani az író és czímzett viszonyát. Mert rendszerint így írnak: „Ezen levél adassék az Ngs. Forgách Imre uramnak, énnekem szerelmes, szivem lelkem én édes uramnak”, vagy az „én szerelmes leányomnak, Istvánffy Évának adassék ezen levél”.
A levelet írója az ő „élteig” vagy „holtáig” való szolgálata ajánlásával és jó egészség kívánással kezdi.
Azután elmondja közlendőit s miután mindent megírt, ismét jó egészséget kíván és Isten oltalmába ajánlja a czímzettet és egész családját.
Az üdvözlés után következik a dátum, a magyar leveleken is legtöbbször latinul és az aláírás.
A leveleket szolgákkal küldözgették egymásnak; néha az is előfordult, hogy ismerőseiket kérték meg a továbbításra, mert a „postával elkésve vitték meg” őket. De azért volt rendes posta is, mert sok helyen találjuk megemlítve.
A rokonok és barátok nemcsak levelekkel keresték föl egymást, hanem általános szokás volt az ajándékküldés is.
A sokszor távol lévő férj a levélváltáson kívül ezáltal bizonyíthatta legjobban feleségének azt, hogy nem felejtkezett el róla. Pálffy Miklós olyan ajándékokat küldött feleségének, hogy ennek anyja elismerte, hogy ilyenekre még nem szerzett érdemeket. Thurzó György szeretetének bizonyságaként gyémántgyűrűcskét küld a magáénak, máskor a „kótyavetyén” vett neki „szép marhát”, 2 török kalánt, süveget, aprólékot, vagy pénzt, melyen ruhát vegyen, legtöbbször azonban valami gyümölcsöt. Urának figyelmét Thurzóné kalácscsal, hallal, gyümölcscsel, virággal viszonozza, egy alkalommal pedig saját kezűleg varrott keszkenővel, melyet Thurzó György azért visel, hogy „mindketten élhessünk Isten szent akaratjáig, szent neve dicséretire, egymásnak segítségére és örömére”. De nemcsak a házastársak küldenek egymásnak ajándékot, hanem a többi családtagok, sőt ismerősök, barátok is; lovat, tőrt, botot, kalendáriumot, könyvet. Thurzónénak egyszer keztyűt küld a főherczeg, melyet a szabó fog neki megkisebbíteni; Zrinyi György pedig egy szép rubintgyűrűt, amit ő keszkenővel viszonoz.
Már akkor is szokás volt egymásnak ünnepekre, de különösen újévkor gratulálni. Ez nincsen bizonyos időhöz kötve, mert Koronthaly Ákos decz. 26-án kezdi levelét újévi szerencsekívánatokkal, míg mások januártól egészen február közepéig kívánnak egymásnak boldog új évet. Úgy látszik, mindenki akkor tolmácsolta jókívánságait, mikor az év elején először írt az illetőnek. Néha újévi ajándékot is küldtek.
(Schustler Emilia: Magyar társadalmi és családi élet 1570–1600-ig, 1912)

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.