Visszanézni a csillagra

Katalógussal, kiadványokkal dokumentált, tárlatvezetésekkel, előadásokkal, az alkotókkal való beszélgetésekkel kísért tárlatokat ígér, a művészetbarátok találkozóhelyévé szeretne válni a közelmúltban megnyílt 20’21 Galéria. Legújabb kiállítása, a Swierkiewicz Róbert korai műveiből rendezett tárlat igazi csemege mindazok számára, akik figyelemmel kísérik, hogyan születnek meg a kortárs magyar művészet jelentős teljesítményei.

Éppen azokban a napokban kaptam meg képeslapját Indonéziából, amikor a nyomdába megérkezhetett bevezető-visszaemlékező szövege a 20’21 Galéria kiállítását kísérő katalógushoz. Mindkettőt Yogyakartából küldte, Indonézia egyik városából, amelynek neve lehetne kitalált is, akár- csak Gulácsy Lajos Nakonxipánja, azokra a sok mindenben a jógagyakorlatokra emlékeztető „dolgos meditációkra” utalva, amelyeket az 1981-ben megalakult Xertox csoport tagjaként végzett kiállításmegnyitó performanszain. Ez az asszociáció majd harminc
évvel röpíti vissza az időben az emlékező, személyes élményeit felidéző látogatót, a képeslap pedig, amely egy sok évszázados indonéziai épületet-emlékművet ábrázol, mégpedig egy XIX. századi fotográfia alapján, mintegy kiemeli a tér és az idő koordinátái közül, s a lét egyetemességét, a művészet örökkévalóságát juttatja eszébe.
A kettő – a kortárs művészet elmúlt néhány évtizede és az időtlenség – között pedig? Nos, a kettő között közvetítőként ott állnak az „elszánt magányos munkák”, ahogyan a katalógusban a művész fogalmaz, aki „egyetlen utat jár, ez más, mint az eddigiek és más, mint a művészettörténeti fiókokban tárolt tapasztalati út. Amint megyek a világmindenség által kijelölt utamon és szemlélődhetem a teremtésben, boldogságtudat tölt el; ezt regisztrálom és igyekszem visszaadni abban a tudatban, hogy ez valahol egy filozófiai ékké válva hatni tud más világokban.” Éppen olyan költőien szép ez a szöveg, mint az volt, amelyet az egyik, ugyancsak 1981-es Swierkiewicz-művön lehetett olvasni a kép közepén látható férfialak körül: Csillag néz és visszanézek.
S éppen olyan igaz is. Swierkiewicznek ugyanis sikerült az, ami eddig csak igen keveseknek a kortárs, de általában is a magyar művészetben: összeegyeztetni a tradíciót és a kortárs értékeket, a legszemélyesebb mondandót és a lét örök igazságait. Nem filozofál, művei mégis filozófiai mélységűek, sokszor a véletlent hívja alkotótársul, a munkák láthatólag mégis a művészet belső logikája szerint formálódnak, s az olykor váratlannak tűnő irányváltásokról hamarosan kiderül, hogy az adott pillanatban a lehető leglogikusabb lépések voltak. Ahogyan Rózsa T. Endre hozza a példát a katalógusban: nem véletlenül írta egyik korai művére a művész: Varjak, szent madarak – röptüket követve vezetett útja India felé, ahol az utóbbi évtizedben egyre többször dolgozik, s ahol az indiai varjút mind a mai napig isteneknek kijáró tiszteletben részesítik.
A korai művek a kiteljesedő életmű felől nézve kapják meg jelentőségüket – de az is igaz, hogy a Swierkiewicz-életmű értékeinek, összefüggéseinek megismerése szempontjából kulcsfontosságú alkotások maguk is. Így hát példamutatónak mondható a 20’21 Galéria tárlata, amely nem egyszerűen bemutat az 1965–77 közötti munkák közül néhány tucatot, de Jáky Balázs és Zsákovics Ferenc fel is dolgozta az anyagot, datálva, a technikát, méretet megjelölve szerepelteti a műveket a tárlaton és a katalógusban. A dokumentáció így akkor is segítheti az életmű kutatását, ha a művek egy része különböző magángyűjteményekbe kerül, s elvész a nyilvánosság számára. Ami azonban talán még fontosabb, a mostani tárlat látogatói számára is még élvezetesebbé teszi a művek szemlélését. Lépésről lépésre követhető ugyanis, hogy az 1965-ös, linómetszettel készült Fiúfejet követően hogyan jelennek meg új és új technikák, festői, grafikai értékek, míg a hetvenes évek közepére kialakul az az abszolút festői világ, amely azóta is jellemzi Swierkiewiczet, s amelyen belül a szín az uralkodó, de a grafikai elemeknek, a kollázsnak, a szövegképnek is döntő jelentősége van. Költőiség a képzőművészetben? Vagy éppen vizuális költészet? Kategóriákba nem illeszthetők már e korai munkák, rajzok, nyomatok, festmények, az akkori években igen nagy számban készült monotípiák sem – mondjuk rájuk inkább azt, amiről születésük idején Magyarországon nem nagyon illett beszélni: a szabadságvágy dokumentumai.
(Swierkiewicz Róbert 1965– 1977 közötti művei, 20’21 Galéria, június 20-ig.)