Tiszaszőlős csöndes falu, állapítom meg, bár Kerekes András polgármester azt mondja: a nyári főszezonban a főút igen forgalmas. De a község csöndben gyarapszik is, közli, amint körbesétálunk az ezerhétszáz lelkes falu centrumában. Saját erejéből és a folyamatosan megpályázott és elnyert forrásoknak köszönhetően megújult a községháza, az iskola, az óvoda, a rendelő, a könyvtár, a faluközpontban világháborús és ötvenhatos emlékmű áll gondozott park közepén.
A Tisza-tó mentén a településhez tartozik a leghosszabb, 6,5 kilométeres gátszakasz, és a községgel szemközt simul a Tiszába a harmincnégy hektáros Aranyosi-sziget. Ahol a mesterséges földdarab előtt kettéválik a folyó, egy háromszáz méteres partsávon csónakkikötőt építene egy vállalkozó. A szándék szépséghibája, hogy Tiszaszőlősnek ugyanez a terve, mi több, évek óta bírja az illetékes hatóságok ígéretét arra vonatkozóan, hogy a kikötő bérleti jogát ingyen megkapják.
A község 2002-ben vált le Tiszafüredről és lépett az önállósodás útjára, s már akkor elkészült egy rendezési terv, amely tartalmazta a fiatal település kitörési lehetőségeit, távlati céljait. Ezek között szerepelt a turisztikai vonzerő fejlesztése, így strand, üdülők és egy kikötő építése. Hogy a tervek valóra is válhassanak, az önkormányzat négy évvel ezelőtt levélben kérte a Közép-Tisza-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóságtól (Kötivízig), hogy a hatóság kössön szerződést a községgel a kikötő – amelyet addig a Kinizsi Sporthorgász Egyesület bérelt – bérletbe adásáról.
A Kötivízig 2005 novemberében Vadai Ágnes szocialista országgyűlési képviselőnek küldött bérleti szerződéssel kapcsolatos tájékoztatásában Varga László igazgató kijelentette: „a bérleti szándékát bejelentő települési önkormányzat a tulajdonos magyar állam képviseletében eljáró Kötivízig számára megfelelő partner, hiszen engedélyező hatóság lévén tisztában van a betartandó szabályokkal és eljárásokkal”.
Ennél is konkrétabban fogalmazott a vízügy december 6-án kelt, önkormányzatnak küldött levelében Böhm János gazdasági igazgatóhelyettes: „2006. január hónapban (…) a bérleti feltételeket egyeztetni tudjuk, és a szerződés aláírására sor kerülhet”, alább pedig azt írta, „… a közöttünk létrejövő egyezség esetén per-, igény- és tehermentesen kerüljön átadásra az egész terület”. Eközben a horgászegyesületnek írt levelében Varga László nyomatékosította, hogy „amennyiben a tiszaszőlősi önkormányzat írásban kéri (…) a Tisza-parti területet (…), szerződéses alapon az önkormányzat fogja fejlesztési elképzeléseit megvalósítani”.
A következő év februárjában Denes István, a vízügy igazgatási osztályvezetője úgy fogalmazott, hogy a Kötivízignek „továbbra is szándékában áll” az önkormányzattal bérleti szerződést kötni. Az írásbeli ígéretekkel a zsebében az önkormányzat terveket készíttetett a terület fejlesztésére.
Miután a vízügy rendezte jogvitáját a bérlő horgászklubbal, érthetetlenül mégis pályázatot írt ki a terület hasznosítására, amin nem a település nyert, noha a vízügy által elvárt ötszázezer forintos éves bérleti díj helyett egymilliót ajánlott a testület, hogy nyomatékosítsa: komolyak a szándékai. Mivel az önkormányzat csak testületi ülésen hozhatott döntést, a többi pályázó már tudta, milyen ajánlattal lehet megszerezni a csónakkikötőt. A vízügyi hatóság vezetője a döntést követően nyugdíjba vonult.
Varga Mihály, a Fidesz országgyűlési képviselője interpellációt nyújtott be a pénzügyminiszterhez, amelyben azt kérdezte: miként lehetséges, hogy az ígéretek ellenére mégis magánkézbe juttatta a vízügy a kérdéses területet. Katona Tamás, a Pénzügyminisztérium államtitkára válaszában elmondta: a falu kikötőjét ugyanúgy bérbe adták, mint korábban a Tisza-tónál lévő 14 másik kikötőt, és külön hangsúlyozta, hogy a bérleti jog megszerzésének szándékát korábban a helyi önkormányzat nem jelezte. A fenti idézetek egyértelműen cáfolják állítását.
Katona kitért arra is: a pályázatok elbírálása a megajánlott bérleti díj, a hasznosításra vonatkozó elképzelések, tervek kidolgozottsága, valamint hasonló területen végzett tevékenység referenciája alapján került sor. A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. a győztes pályázóval köt bérleti szerződést.
Túl azon, hogy a kikötő kialakítása évek óta szerepel az önkormányzat rendezési tervében, az sem közömbös, mennyivel többe kerülne a községnek, ha máshol kívánná megvalósítani elképzeléseit. A területet ugyanis a község horgászai korábban alkalmassá tették csónakkikötésre, később az a vállalkozó közművesítette a kikötő környékét, aki közvetve az egyesülettől „bérelte” a telket. – Tízmilliós nagyságrenddel kellene növelni kiadásainkat, ha máshol kapnánk bérleti jogot, oda ugyanis csak a gátat átfúrva, földkábelben vezethetnénk el az áramot, és kutakat is fúrnunk kellene – érvel igaza mellett Kerekes András.
– Még mindig ezzel van a cirkusz? – kérdi a kapujában Bognár László, annak a vállalkozónak az édesapja, aki megnyerte a vízügy által kiírt pályázatot. Bognár Tamással viszont nem sikerül találkoznunk, mint megtudjuk, az üzletember a fővárosban dolgozik, apja úgy fogalmaz, „magánügy, mit”. Idősebb Bognár szerint a polgármester kelt zűrzavart az ügyben. – Tavaly egész évben üresen állt a terület, az önkormányzat nem tett ajánlatot a vízügynek egy éven át – mondja.
Hozzáteszi: maga is tag a horgászegyesületben, így adódott az ötlet, hogy fia fejlessze majd a kikötőt. Közbevetem, az infrastruktúra a területen adott, amit az ősz hajú férfi készséggel elismer, de megjegyzi: „nekünk ehhez mi közünk, ez a vízügy problémája”. Bognár László nem érti, az önkormányzat miért ajánlott egymillió forintot a kikötő bérleti jogáért, ha 500 ezer forintért is hozzájuthatott volna. Felvetjük, ugyanez áll vállalkozó fiára is: miért kínált egymillió 200 ezer forintot, ha megkaphatta volna területet 501 ezerért is. – Megtudtuk, hogy egy vállalkozó egymillió-ötvenezer forintos ajánlatot tett, ezért ígértünk rá – válaszolja.
A vitatott kikötőbe indulunk. A gáton egy nyomsávos úton haladunk, jobbra a Tisza, szemben a part végig természetvédelmi terület. A folyó mentén több kikötő is található, területükön dokkokon álló, öbleikben ringatózó jachtokkal.
Kerekes András elmondja: az idős horgászok ezer köbméter földet hordtak ide, hogy csónakjaikat biztonságosan elhelyezhessék. A kikötőben most is több ladik hintázik a vízen, havonta – mérettől függően – 5 és 15 ezer forint közötti öszszegért bérelhetnek helyet a horgászok. Amíg a távolban az Aranyosi-szigetet vizslatjuk, megcsörren a polgármester telefonja. Bognár Tamás keresi a község első emberét. A két férfi nem ért egyet, ám a polgármester leszögezi: nem a vállalkozó, hanem a vízügy ellen harcol. Minden fórumot bejár, amíg a község igazának érvényt szerez.
origo.hu
Orbán Viktor a Tihanyi Apátság átadóján: Az európai élet fundamentuma van veszélyben – videó
