Justitia sarujában (5.)

Napsütötte reggelekre ébredünk, így van ez rendjén nyáridőben, még akkor is, ha a hőmérő higanyszála délben akár 30 fok fölé kúszik. Az már kevésbé, hogy fergeteges viharok, jégverések és özönvízszerű esőzések, nem ritkán jelentős hőmérsékletesés teszi próbára napjainkat. Mondhatni, az időjárás összhangban van társadalmi közérzetünkkel és mediterrán nyugalomnak számít, ha legalább egy területen reménykeltő rendezés felé tartunk. Élve a véleménynyilvánítás szabadságával, engedtessék meg e témakörben pár gondolatot közreadnom.
Meglehetősen nehéz időszakot tudnak maguk mögött a harmadik hatalmi ághoz tartozó bíróságok. Egy év óta, változó hangerővel nem csak a médiában volt jelen a Legfelsőbb Bíróság elnöki állásának betöltése. A folyamat tipikus kis magyar történet, amelyből vonja le ki-ki a maga következtetését. Egy bizonyos, hogy többségünk megelégedéssel veszi tudomásul az eredményt.
Nem lesz könnyű dolga a végül is imponáló parlamenti többséggel megválasztott Legfelsőbb Bíróság elnökének, aki egyben az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) elnöke. A sajtóban közzétett nyilatkozataiból is kitűnik, hogy a helyzettel tisztában van, és elképzelései megegyeznek a társadalmi elvárással, a hivatásrend reményeivel. De kiemelném egyik mondatát: „Óvnék mindenkit a csodavárástól.”
Nem lesz könnyű dolga azért sem, mert sikerült a közvélekedést egy jól meghatározható, jelentős médiafelülettel rendelkező csoportnak tematizálni. Miszerint a bíróságok munkája összességében lassú, átláthatatlan, konzervatív, haladásellenes megyei elnöki oligarchák uralják, homofób bírák végzik ártalmas tevékenységüket, és a legmagasabb fórumon fasiszta ítélkezés folyik. Következmény nélkül be lehetett sározni akárkit a véleményszabadságára hivatkozva.
Könyvek jelentek meg a tényszerűség látszatát keltve, a kevés valóság melletti féligazságokkal, csúsztatásokkal igazolt következtetésekkel, alkalmasint személyeket sértő a nagyobb nyilvánosság előtti rágalmazás határesetével. Érdemes lesz ezen írásokat egyszer alaposan elemezni.
Meg van az orákulum, akit minden esetben megtalálnak és megmondja a „frankót”. Elsősorban a bíróságok működéséről, igazgatásról, ha kell közigazgatás vagy akár tüntetés jogszerűségének kérdésében. Most épp annak a veszélyére hívják fel a figyelmet, hogy a „reformellenes” megyei vezetők – mindegy az, hogy demokratikusan titkos választással – újra bekerülhetnek a legfelsőbb igazgatási testületbe.
Innen indulunk. Persze ennek mi is okai vagyunk. Érdemi reagálás nélkül, mondhatni legyintve, eltűrtünk mindent, még ha le is köptek bennünket a tárgyalóban. Azt is tudomásul véve és megszokva, hogy egy jogerős, akár felülvizsgálati kérelem elutasításával megerősített ítélet miatt, pervesztes fél államigazgatási jogkörben okozott kár címén beperelheti a bírót, és keresetlevél kibocsátása nélkül nem utasítják el kérelmét, hanem a bíróság képviselője alperesként jár egy másik bíróságra. Ez már szinte kaffkai. Nem folytatom. „Akinek füle van, hallja meg”.
Nem lesz könnyű dolga az új elnöknek azért sem, mert a bíróságok és a bírák alulfinanszírozottak. De most hagyjuk a megélhetést, beszéljünk a működésről. Annál is inkább, mivel költségvetési tárgyalások előtt állunk.
Ugye nem feledtük, egyik nagyra becsült birodalmi császárnőnk mondását, miszerint a birkát, hogy nyírni lehessen, etetni kell. Még akkor is, ha szűken van az abrak. Örök igazság és vonatkoztatható az élet minden területére. Tehát az államnak sanyarú körülmények között is működtetnie kell a társadalmat szolgáló mechanizmusokat. S ha többletet kíván, annak alapjait csak forrás biztosításával érheti el, mert különben vergődés lesz a vége. A bíróságok dologi működtetése évek óta alulfinanszírozott, de ez nem gátolja a törvényhozót abban, hogy az igényeknek megfelelően, újabb és újabb feladatokkal lássa el. Jelen felület nem alkalmas arra, hogy ennek részletes elemzésébe bocsátkozzam, csupán egy-két gondolat engedtessék meg, mint az egyik közepes nagyságú megye felelőse, tapasztalataimból közreadjak.
Éves költségvetésünk az állam által biztosított pénzből és a kötelezőn tervezett saját bevételből áll, ami például tavaly Somogyban 180 millió forint volt, aminek alig 70 százalékát sikerült teljesíteni. Nem először írom le, alapvetően aggályosnak tartom, hogy a bíróságok bevételt tervezzenek működésükhöz. Bevételük: a pénzbüntetések, a vagyonelkobzások, az elkobzások, az illetékek egy része.
Ennek tervezése összeférhetetlen az ítélkezői tevékenységgel. A bevétel legyen az államé, nagyságától függetlenül. A látszatát is kerülni kell, hogy ebben a bíróságok érdekeltek lennének, mint az adóhivatal a befolyt összeg után járó prémiummal. Ellenben mindentől függetlenül biztosítsa a zavartalan működéshez szükséges költségeket.
A tervezett bevételt évek óta nem sikerül teljesíteni. Ebben benne van a társadalom elszegényesedése is. A kiszabott pénzbüntetést az emberek egyre nehezebben tudják kifizetni, inkább leülik. És sorolhatnám. Tehát nem jön a bevétel, és ami nem folyik be a kasszába, azt nem lehet elkölteni, mondjuk villanyszámlára.
A tervezetten felül növekednek a szakértői díjak. Polgári ügyszakban a költségmentes ügyekben, az állam fizeti a szakértői díjat, a bíróság költségvetésébe építve. Csakhogy a díjak emelkedésével ez alig követhető. Büntetőügyekben a szakértői díjat a bíróság előlegezi, ugyan megállapításra kerül a bűnügyi költségként, csak éppen a behajtása majdnem lehetetlen. Ez a helyzet a kirendelt védői díjakkal is. Somogyban az elmúlt év első fél évéhez képest 23 százalékkal emelkedtek. Törvényi rendelkezés folytán emelkedtek a tanúk megjelenésével kapcsolatos kifizetések is.
A szabálysértési eljárásokkal kapcsolatos költségeket a bíróságok fedezik, de a kiszabott pénzbírság az illetékes jegyzőhöz folyik be.
Az egyik legkritikusabb terület: a bíró által engedélyezett költségmentességi ügyekben előlegezni kell az önálló végrehajtó munkadíját. A végrehajtók igényelte összeg több millió forint egy évben. Ezt a bíróságnak vissza kellene utalnia, csakhogy sok esetben a végrehajtóhoz sem folyik be, mivel nincs mit végrehajtania. De az előlegként kifizetett összeg munkadíjként nála marad. Ennek következtében például a múlt évben Somogyban, az átutalt összeg mindössze 6,4 százaléka térült csak meg.
Ha a bíróság nem előlegez, a végrehajtó nem foglalkozik az üggyel, a jogosultnak pedig sokszor ezen múlik a megélhetése. Évek óta a költségelőlegek igénye többszöröse a költségvetésünkben erre megállapított összegnél. S akkor még nem említettem az inflációt, az ár- és áfaemeléseket, különös tekintettel az energiaárakra. Mindezek következtében nem lesz rendkívüli, ha a bíróságok fizetésképtelenné válnak.
Mi a megoldás? Egyértelmű a válasz. Az ésszerű takarékosság által nem fedezett összeget a költségvetésnek kell biztosítania.
Jogos igény, hogy a bíróságok időszerűen végezzék munkájukat. Ehhez megfelelő dologi és személyi feltételek szükségesek. Az előbbiről szóltam, az utóbbiról csak nagyon röviden.
A vezetői értekezleteken rendre megfogalmazódik, hogy a bírói létszám – talán a főváros és környéke kivételével – megfelelő, ellenben a segédhivatali alig. Országosan 2005 és 2007 között hozzávetőlegesen 360 ezer-rel nőtt az ügyérkezés, amihez a költségvetés mindöszsze pár álláshelyet biztosított.
Somogyban ezt úgy oldottuk meg, hogy a tartósan távollévők bérmegtakarítása terhére, határozott időre vettünk fel írnokokat. Így is az európai átlaghoz képest, ahol egy bíróra legalább 3 kiszolgálószemélyzet jut, nálunk egy bíró mellé alig két személy. Ennek következtében a személyi részen nem képződik tartalék, amit a hiányos dologira át lehetne csoportosítani. S vannak megyék, ahol még rosszabb a helyzet. A dilemma tehát leegyszerűsítve: időben leírt és kikézbesített ítéletek, avagy gázszámla-kiegyenlítés. Ugyebár ez a kör négyszögesítéséhez hasonlatos probléma.
Ezekhez képest persze nem elhanyagolhatók a bírósági szervezettel kapcsolatos felvetések, és itt nem lehet kérdés, hogy ki milyen pozíciót tölt majd be az új felállásban. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy hatalmas csúsztatás annak sztereotip hangoztatása, hogy a megyei elnökök azért nem kívánatosak az OIT-ba, mert magukat ellenőrzik. A testületnek 15 tagja van, ebből jelenleg 6 személy megyei elnök. A külső, nem bíró tagok tudják igazolni, semmi előnyt nem élvezünk a döntések meghozatalánál.
Talán azért a lejárató kampány, mert a rendszerváltás óta egyedül ez a kar maradt meg viszonylag változatlanul. Akiket – egyes kivételek voltak az első, 1992-es kinevezéskor, de ezután – minden alkalommal, titkos szavazással, nagy többséggel ajánlottak az összbírói értekezletek. Kinevezte őket jobboldali kormány és a baloldali. Két különböző összetételű OIT.
Minden lehető eszközzel igyekeztünk megőrizni a hatalmi ág függetlenségét, a korrupció betörését és politikai befolyások érvényesülését, ha címkéztek is bennünket. Az sem igaz, hogy ez a kar változásellenes. Elő kellene venni azt a papírhalmazt, amire kidolgoztuk a szervezeti és jogállási törvények módosítására tett javaslatainkat. Pihennek valamelyik előterjesztésre jogosult fiókjában. Ameddig nem lesz törvényhozói, ami egyben politikai akarat a változtatásra, addig marad minden a régiben, s lehet ránk mutogatni.
Időjárással kezdtem, hadd fejezzem be azzal is. A globális éghajlatváltozás új feladatok elé állítja az emberiséget. Határokon túli együttműködés nélkül bizonyára nincs rá elfogadható megoldás. A mi társadalmunkban is globális, mindenkire kiterjedők a nehézségek. Csak közös akarattal és jobbító szándékkal léphetünk előre, és ehhez még csak országhatárokat sem kell átlépnünk.

A szerző a Somogy Megyei Bíróság elnöke