Magára hagyták a vidéki lakosságot

Morális válságot okoz, hogy a hátrányos térségekben a munka nélkül összegyűjtött szociális juttatásokból, valamint az illegális jövedelemszerzéssel nagyságrendekkel nagyobb családi bevétel érhető el, mint a legális munkavégzéssel – áll az Agrárgazdasági Kutatóintézet legfrissebb publikációjában.

Két évtized telt el a rendszerváltás óta, ám a vidék eltartóképességét, a vidéki népesség megélhetését, életszínvonalát a konszolidáció helyett továbbra is a mélyülő gazdasági, társadalmi és szociális feszültségek jellemzik – olvasható az Agrárgazdasági Kutatóintézet tegnap közzétett legfrissebb tanulmányában. A leghátrányosabb helyzetű kistérségekben végzett vizsgálat szerint az utóbbi években egyre élesebben vetődött fel a kérdés, hogy a vidéken élő népesség megélhetését munkahelyteremtés, munkavállalás helyett meddig, milyen feltételekkel és milyen mértékben finanszírozhatja a társadalom szociális ellátás, támogatás formájában. A Dorogai László, Kapronczai István, Juhász Anikó, Kovács Gábor, Mihók Zsolt, Popp József, Potori Norbert és Udovecz Gábor által jegyzett tanulmány felhívja a figyelmet arra: egyik oldalon felmerül, hogy az érintettek többsége a rendszerváltozást követően nagyobbrészt önhibáján kívül került kritikus helyzetbe, vált munkanélkülivé, tehát társadalmi segítségre szorul. Másrészt viszont egyre hangosabbak a munka nélkül, szociális juttatásokból élő népességet, a visszaéléseket elmarasztaló vélemények, nem is beszélve a költségvetési finanszírozás nehézségeiről. Az AKI elemzése szerint a rendszerváltást követően felerősödött a jövedelemegyenlőtlenség – az életszínvonal lassú növekedése ellenére –, s a kilencvenes évek vége óta stabilizálódott, a népesség alsó és felső tizedének egy főre jutó jövedelmében közel nyolcszoros a különbség. A jövedelmi skála két szélén lévők között a fogyasztás tekintetében négy és félszeres a különbség. A rendszeres kiadások 70 százalékát az élelmiszerek, a lakásfenntartás és a közlekedés költségei teszik ki. Az alsó jövedelemtizedbe tartozók kiadásainak csaknem egyharmadát élelmiszerekre fordítják, miközben a saját termelésű élelmiszer-fogyasztás az elmúlt évtizedben megfeleződött. A munkanélküliek száma közben folyamatosan nő, a gazdasági aktivitás szerény javulása csak látszólagos. Az agrárágazatban kimutatott jövedelmek közben jelentős lemaradást mutatnak az átlagjövedelmekhez képest. A bruttó átlagbérekben 32– 43 százalék, a nettó – adó és járulékok levonása után – összegekben 25 százalék körüli a különbség. Egyúttal egyre élesebben vetődik fel a jövedelemtől, illetve a tényleges rászorultságtól függő juttatások közötti arány módosítása, a rászorultság elvének jóval kiterjedtebb érvényesítése. Az ország népességének 30 százaléka, mintegy hárommillió fő részesül nyugdíjban, ez az összes jövedelem 20 százalékát adja, s a társadalmi juttatások háromnegyedét teszik ki. Ezért egyértelmű, hogy a jelenlegi helyzetben elengedhetetlen a munkahelyek számának növelése.
A fenti jellemzők hatványozottan jelennek meg a gazdaságilag elmaradottabb térségekben, így például a vizsgálatba bevont Borsod-Abaúj-Zemplén, Tolna és Baranya megyében. A leghátrányosabb besorolású harminchárom kistérség rosszul megközelíthető, elöregedő népességgel rendelkező, megrendült gazdasági bázisú település. E helyeken igen magas a munkanélküliség, és az átlagot jóval meghaladja az agrárfoglalkoztatás. A munkából származó jövedelem pedig rendkívül alacsony, átlagban havi 51 ezer forint, a rendszeres segélyben részesülők aránya pedig öt-hatszorosan meghaladja az országos átlagot.
E településeken a nagyüzemek átalakulása rendítette meg a gazdasági bázist, amelyhez szinte minden hagyományos tevékenység, a kiegészítő jövedelemszerzés lehetősége is kapcsolódott. A tanulmányban megkérdezettek válaszai szerint a családtagok 54 százalékának volt munkahelye, jellemzően az önkormányzat foglalkoztatta őket, vagy a mezőgazdaságban helyezkedtek el. Ráadásul a dolgozók több mint fele bizonytalannak tartotta munkahelyét és 80 százalékuk elégedetlen volt munkabérével. A munkavállalási korú családtagok közel 21 százaléka munkanélküli, a felnőttek egyharmada pedig nyugdíjban részesül. Az AKI megjegyzi, hogy a munkával megalapozott nyugdíj és a jelenlegi aktív munkavégzés egy főre vetített jövedelme az érintettek többségénél egyaránt a létminimum alatt marad. A családtagok csaknem 80 százaléka foglalkozik mezőgazdasági termeléssel, leggyakrabban önellátás és jövedelemkiegészítés céljából.
A szerényen élő, törekvő, minden munkalehetőséget megragadó családok mellett sajnos növekszik az ügyeskedő, segélyre váró, a közösségi normákat semmibe vevő, deviáns magatartású lakosság száma, olvasható a tanulmányban. Az éleződő feszültségek döntő, morális válságot okozó tényezője, hogy valós jogcím a munka nélkül összegyűjtött szociális juttatásokból, valamint az illegális jövedelemszerzéssel nagyságrendekkel nagyobb családi bevétel érhető el, mint a legális munkavégzéssel.
Közben az állami útkeresés is kudarcot vallott – jegyzi meg az AKI. A munkaerő-piaci támogatások csak tüneti kezelésnek voltak jók, sőt egyre többen maradtak ki a rendszerből. Az alacsony képzettség, a kistelepülések bezártsága – például a busz- és vonatjáratok megszüntetése –, a lehetőségek éles hiánya miatt a szakadék inkább mélyült, a kritikus helyzet konzerválódott. A közmunkaprogram eredményei szerények, az AKI véleménye szerint az erre alapozott Út a munkához programtól sem várható gyökeres változás.