Napi ötpercnyi nyelvművelés

Amikor az adósok feje fölül árverezik el a házakat, egyre fontosabbnak látszik az apró betű ott a lap alján. A figyelmetlenség, a bizalom, de lehet, hogy csak az olvasástudás hiánya végzetes következményekkel járhat. Utóbbi a szövegértés képességének hiánya is lehet. Nem értjük, amit olvasunk. De nem biztos, hogy az olvasó a hibás. Aki akár három diplomával a zsebében forgatott már értetlenkedve magyarnak látszó szöveget, tudja, miről beszélek. Az értelmetlen szöveget jóindulattal tekinthetjük emberi tudatlanság eredményének, kisebb rosszindulat is elég azonban ahhoz, hogy arra gondoljunk: szándékosan tették megérthetetlenné. Nehogy rájöjjünk, mit jelent. Mert akkor esetleg vagy elmegy a kedvünk az üzlettől, vagy olyan kérdéseket teszünk fel, amelyek ronthatják annak kimenetelét.
Amíg egy szöveg érthető, amíg akinek szól, az dekódolja, felesleges nyelvromlást vizionálni, mondják a nyelvápolás és -művelés ellenzői. Csakhogy eljutottunk már arra a pontra, amikor tömegével kerülnek elénk dekódolhatatlan szövegek, amelyeket bátran vissza kellene dobnunk. Ha nem hinnénk folyton azt, hogy a szöveg a jó, és mi vagyunk a tudatlanok. Balázs Géza áll a vártán, udvariasan hárítja a támadásokat (kap belőlük bőven), és derűs mosollyal nyugtázza, hogy eljön az ő ideje. Ha még nincs itt. Az ő füle érzékenyebb. Jegyzetfüzetébe, amelyből már többkötetnyi szó- és kifejezésgyűjtemény került ki, folyamatosan írja azokat az újdonságokat és furcsaságokat, amelyeket hall. Amikor a hétköznaponta a közszolgálaton nyelvművelésre biztosított öt percben, a Tetten ért szavakban ezt Kövesdy Zsuzsanna szerkesztő segítségével elénk teszi, előfordul, első hallásra nem értjük, miről beszél. Mi abban a rossz, amit szóvá tesz? Hiszen még értjük, sőt, egyik-másikat már meg is szoktuk. Vitatkozni tehát mindig lehet vele, hisz nem tévedhetetlen, de gyakrabban fordul elő, hogy az érveit hallgatva neki adunk igazat.
Tehetik a közszolgálaton ide-oda a nyelvi műsort, levehetik az adásidejét, akkor sem fogy el a hallgatósága. Mindig maradnak, akiknek fontos lesz az anyanyelvük állapota. Akik megértették, hogy a pontos, közérthető fogalmazás a sikerük záloga. És persze mindig lesznek, remélhetőleg nem kevesen, akik számára szellemi élvezetül szolgál egy-egy új nyelvi jelenség, vagy a régiek felelevenítése. Balázs Géza olyan nyelvművelő – írhatnánk, fiatal, ám csak nálunk mérik negyven évben a fiatalságot –, aki tanult az öregektől, és hozzátette a maga friss szemléletét. És ami nagyon fontos, makacsul hisz abban, hogy ez a szakma nincs halálra ítélve. Sőt, előbb-utóbb még piacképes is lehet. És ehhez talán nincs is szükség globális válságra.
(Tetten ért szavak, naponta 19.25–19.30, Kossuth rádió.)