Rajt-cél győzelem a páston

V Í V Á SAzt nem mondhatjuk, hogy minden jó lett, ám a vége a legjobban alakult számunkra a plovdivi vívó Európa-bajnokságon; a zárónapon ugyanis a Boczkó Gábor, Imre Géza, Rédli András, Somfai Péter összetételű férfi párbajtőrcsapatunk aranyérmet szerzett.

Még szombaton női párbajtőr- és férfi tőrcsapatunk egyaránt három győzelemmel és egy vereséggel zárt, s csupán ezt tudva hihetnénk, hogy akkor legalább az egyik gárda érmes lett. Sajnos azonban egyik sem lett az, és ebből fakadóan Szász Emesének Plovdiv aligha lesz a szíve csücske. Már az egyéniben is egyetlen találattal maradt le a dobogóról, és a svédek legyőzése után most megint ennyi hiányzott volna ahhoz, hogy a csapat bejusson a legjobb négybe. A németek elleni negyeddöntő utolsó asszójában a Vasas vívónője ledolgozta egytusnyi hátrányát a pekingi olimpiai bajnok Heidemann ellen, de 23-23 és a három perc vívóidő letelte után a ráadásban az ellenfél szúrása ült. A mieink ezután az oroszokat, majd a világranglista-vezető franciákat is legyűrték, ám így is csak ötödikek lehettek. Férfi tőrözőink kikaptak a spanyoloktól, utána viszont az alsó ágon a portugálokat, a fehéroroszokat és az ukránokat is verték, ami a 9. helyhez volt elegendő.
A zárónapon női kardcsapatunk a szűkebb mezőnyben rögtön a negyeddöntőben kezdve 45-43-ra nyert a franciák ellen, vagyis bejutott négy közé, ám végül nem jutott éremhez. Tudniillik az elődöntőt elbukta az ukránok (36-45), a harmadik helyért vívott meccset pedig az olaszok ellen (40-45).
Az Eb-t mégsem csupán két halovány bronzéremmel kellett zárnunk – az egyéni versenyeken a tőröző Varga Gabriella és a párbajtőröző Boczkó Gábor állhatott fel a dobogó alsó fokára –, mert férfi párbajtőrcsapatunk alaposan feljavította az összképet. Az athéni olimpián ezüstérmes, Pekingben ötödik együttesből ugyan Kulcsár Krisztián és Kovács Iván is kivált, de Boczkó és Imre Géza mellé az addigi második vonalból szépen beépült Rédli András és Somfai Péter. Egyikük sem éppen ifjú titán, hiszen előbbi 26., utóbbi 29. évét tapossa, ám a párbajtőr nem is a sihederek fegyvere, leginkább itt kél el a bölcsesség. A 22 együttes között a mieink 45-27-re verték a briteket, 45-35-re az ukránokat, majd az elődöntőben 30-29-re az egyéni olimpiai bajnok Tagliariollal felálló olaszokat. Csapatunk végig vezetett, két asszóval a vége előtt 22-15-re, ám az előnyből előbb Rédli elherdált négy tust, majd 45 másodperccel a vége előtt Confalonieri 29-29-re kiegyenlített Boczkó ellen. Itt is jött tehát a „hirtelen halál”, de most az ellenfelünket ragadta magával.
A másik ágon a svájciak két nem akármilyen tettet végrehajtva verekedték be magukat a döntőbe, mert a pekingi finálé mindkét résztvevőjét alaposan elkalapálták. Előbb 45-32-re az olimpiai bajnok franciákat, az elődöntőben pedig 42-36-ra a lengyeleket, mégpedig úgy, hogy a legvégén a jószerivel ismeretlen Heinzer vesztett helyzetből 17-7-re tönkreverte a rutinos Motykát. Reméltük, hogy ennyi bravúr bőségesen elegendő egy napra a helvéteknek, és nem kellett csalatkoznunk. A Boczkó, Imre, Rédli trió könnyed győzelmet aratott; 13-5-ös, 18-12-es, 25-14-es, az egyetlen Rédli-megingásnál 27-21-es részeredményekkel. A végén Heinzernek Boczkó ellen nem volt hatásos fegyvere, a nagy adok-kapokban 11 tust adott ugyan, de 18-at kapott, így a magyar Eb-aranyat 45-32-es végeredmény szentesítette.
S ha az előző napokban akadt is hiányérzetünk – lásd férfi kard –, a zárásra nem lehet panaszunk.