– Szép ez a föld!
– A falu is ilyen szép, az egész Szatmár gyönyörű, és minél többet utazom külföldre, annál szebbnek találom visszatérve – mondja Lakatosné Sira Magdolna polgármester a Túristvándi határában elterülő öthektárnyi önkormányzati uborkaföld mellett. Hozzáteszi, az itteniek összetartó emberek, és errefelé mindig köszönnek még az ismeretlennek is.
Miután kiszállunk a gépkocsiból, magam is tapasztalom. A rekkenő hőségben egy árnyékot adó fészer oldalában pihennek a földön dolgozó asszonyok és férfiak, akik hangosan üdvözölnek bennünket.
Az uborkaföld egyike azoknak az újításoknak, amelyeket a tizenhárom éve hivatalban álló polgármester asszony és képviselő-testülete megvalósított. – Mi úgy adunk támogatást, hogy földet biztosítunk azoknak a rászorulóknak, akik dolgozni szeretnének, de önhibájukon kívül nem rendelkeznek az ehhez szükséges földterülettel és eszközökkel – sorolja újításaik egyikét Lakatosné. A programban azok a családok vehetnek részt, amelyekben egy szülő munkanélküli, és a családfő jövedelme nem haladja meg a nyugdíjminimumot.
Korábban tehenészettel foglalkoztak, de miután tönkrement a tejpiac, uborkát termelnek, amihez egy kis támogatást is mindig kapnak a szociális tárcától, segítségével már a palántákat is maguk nevelik saját melegházaikban. A tyukodi konzervgyár évek óta átveszi a Túristvándiban megtermelt zöldséget, a bevételen a termelők és a település nagyjából fele-fele arányban osztoznak. A földprogramban a helyi kisebbség is nagy számban részt vesz, amint a polgármester mondja, ők inkább foglalkoztatni szeretik az embereket, semmint segélyt osztani nekik. – Tizenhárom év közös sikere, hogy nem is nagyon járnak kérni a polgármesteri hivatalba, de az önkormányzat az igazán rászorulóknak kérés nélkül is ad, mindig tudjuk, ki kerül éppen nagy bajba – teszi hozzá.
Az ágyások végén táblák jelzik, melyik sort ki műveli. A dús növényzet rejtekéből két fiatal roma lány bújik elő épp vödörrel a kezében, a sorok között Fagy-gyas Sándorné dacol a kánikulával.
– Hogy bírja a meleget? – lépek hozzá.
– Megszoktam, csinálom már, mióta uborkázás megyen a faluban – válaszolja a fejkendős nyugdíjas, miközben a kacsokat futtatja. – Júniustól szeptemberig tart a munka, iskolakezdésre jól jön az az ötven-hatvanezer forint, amit az uborka után kapunk. Ha nem csinálnánk, még az kevéske sem lenne – mondja az uborkázás mellett napszámba is eljáró aszszony. Errefelé a kicsit is becsülik, állapítom meg.
Saját piac a háztájinak
Túristvándiban az évek alatt kétszáz vendégágyat hoztak létre, a szálláshelyeknek köszönhetően évente hatezer vendégéjszakát regisztrálnak. A helyiek abban reménykedtek, hogy a fejlődő turizmus és az abból származó idegenforgalmi adó megoldhatja a község problémáit. Azzal azonban nem számoltak, hogy a faluba látogatók jelentős része nyugdíjas és gyermek lesz, akik mentesülnek a turisztikai adó fizetése alól. Máshonnan kellett pótolni a várt bevételt, ekkor jött a 770 lelkes község újabb ötlete: idén márciusban tizenhárom munkanélküli szociális szövetkezetet alapított.
– Mint háziasszony kezdtem el gondolkodni, hiszen egy háztartás kicsiben úgy működik, mint nagyban egy önkormányzat – eleveníti fel a közelmúlt eseményeit Sira Magdolna. Kiszámolták, hogy Túristvándiban a családok havonta nagyjából húszmillió forint bevételhez jutnak, aminek harminc százalékát költik élelmiszerre. – Már régen nem kapirgálnak tyúkok az udvarokban, krumplit sem kapálnak a kiskertben az emberek, mindent a multiktól szereznek be, akik tönkretették a magyar mezőgazdaságot – festi le a szomorú valóságot a polgármester, így arra jutottak: miért ne termelnék meg maguknak helyben a szükséges élelmiszereket.
– Ezen a területen épülne fel a szociális piac – mutat körbe vendéglátóm a több száz éves vízi malomhoz közeli fás telken. Az engedélyeztetés már a finisben tart, tudom meg, s a turistalátványosságként is működő, százhúszmillió forintba kerülő piac a falu egyik kitörési pontjává, gazdaságának ösztönzőjévé válhat.
– A sertéshús felvásárlási ára négyszáz forint, de mi azt mondjuk: adunk érte hatszázat is a gazdának, ha felneveli és feldolgozza a jószágot, és azt a helyi piacon értékesíti. Így ő is jól jár, és a helyiek is, akik ugyanannyit fizetnek érte, de nem kell elutazniuk a portékáért Mátészalkára, és tudják, hogy amit vesznek, biztosan jó ízű – érvel Sira Magdolna a szövetkezet léte mellett, amely üzemelteti majd a piacot. További előny, hogy a szövetkezet munkatársai össze is tudják írni, mire van igény a faluban, így ad hoc igényeket is ki tudnak elégíteni. A községet irányító testület úgy számol, hogy a vásárlói szokások megváltoztatásával akár 150 millió forintot is a faluban tarthatnak.
– A rendszereket össze is köthetnénk: a keletkező szerves trágyából biogázt szeretnénk előállítani, így a falu idővel nem lenne rászorulva a gáztársaságokra, és ez akár az országra is igaz, csökkenthetnénk a kiszolgáltatottságunkat – mondja a polgármester lelkesen, és hozzáteszi, reméli, a jövőben megváltozik az a jelenleg még érvényben lévő szabályozás, amely szerint a helyben megtermelt zöldáramot be kell szolgáltatni a közös ellátó rendszerbe. – Van itt folyó, elegendő napsütés és szél is, miért ne használnánk ki? – kérdi inkább kijelentve.
Kaszálnak, javítanak,
párnát hímeznek
De nem ez az egyetlen ötlet, amellyel segíteni próbál magán a falu. Létrehozták a háztartási-gazdálkodási szolgáltatás intézményét, amelyre meglepően nagy az igény Túristvándiban. Fél éve takarítanak, kaszálnak, nyírják a füvet, végeznek ház körüli javítást, felújítást, és a szolgáltatást nemcsak a panziók veszik igénybe, hanem a község idős, nehezen mozgó nyugdíjasai is.
Újfalusi Zoltánné Magda néni gyermekei már kiröpültek a családi fészekből, és a csípőprotézist kapott asszony, a falu segítségével meszeltetett a szobákban, nyíratott füvet a kertjében. – Olcsó pénzért dolgoznak, és ha gondom van, csak szólok, már jönnek is segíteni, meg vagyok velük elégedve – mondja Magda néni, akinél a megnőtt gazt épp érkezésem előtt kaszálták le óránként négyszáz forintért.
A szövetkezet a falubelieknek biztonságot ad, hiszen a megrendelők ismerik a náluk dolgozókat, a szövetkezet számlát ad, és garanciát vállal, váratlan és egyedi igényeket is ki tud elégíteni. Íme egy másik ötlet, hogyan lehet helyben munkát adni; hamarosan utcanévtáblákat is gyártanak majd, a szükséges gépeket már beszerezte a település. Úgy tervezik, három év alatt a szövetkezet önállóvá válhat.
Túristvándiban kilencven embernek ad munkát az önkormányzat, de azokra is gondolnak, akik csökkent munkaképességűek; a település tulajdona az a kht., amely (amellett hogy segítséget nyújtott a helyi vállalkozóknak, hogy turisztikai szolgáltatásaikat fejleszteni tudják) harminc embernek biztosít munkalehetőséget.
Elsétálunk a teleházba. Az asszonyok éppen ebédszünetet tartanak, de készséggel mutatják, mivel foglalkoznak. A Tisza vidéki és beregi keresztszemes terítők, falvédők mellett készítenek könyvjelzőt, kulcstartót, tűpárnát, illatzsákot, szalvétát, több terméken már az idei, augusztus 20-a után rendezendő halászléfőző-verseny emblémájával. – Szeretik a hozzánk látogató turisták a kendőket, a díszpárnákat is – mondja egyikük.
Népfőiskola a Túr partján?
Két szobával odébb alakították ki az ifjúsági házat, és itt található az ifjúsági önkormányzat is, amelynek a település fiatalságot érintő kérdéseiben vétójoga van. A dolgozók éppen a gyerekek nyári túráját szervezik. Megtudom, csak azok az ifjak utazhatnak, akik az évközi rendezvényeken segítik a települést munkájukkal. – Településfejlesztés nincs helyi közösségfejlesztés nélkül – jegyzi meg Pásztor Csaba, az ifjúsági önkormányzat vezetője. Egy követendő minta az identitástudat erősítésére. A teleházban emellett száz helyi őstermelő elektronikus ügyintézését végzik, de könyvelnek, és nemcsak a helyieknek, hanem a környező települések lakosságának is, így mára a teleház önfenntartóvá vált.
Visszaindulunk a falu centrumába, út közben betérünk a gótikus alapokra emelt, barokk stílusban átépített református templomba, amely a 2000-es árvízben ugyan megsérült, de az Orbán-kormány helyreállíttatta, így a gyönyörű fakazettás mennyezet és karzat visszanyerte régi pompáját. Emellett a szatmári fesztivál (amelyet több más környező községgel közösen rendeznek) és a nemzetközi molnártalálkozó is idecsalogatja a turistákat, az eseményre még Spanyolországból is érkeznek a gabonaőrlés mesterségét űzők.
Tervekből azonban nem fogy ki az agilis testület: új óvodát és szennyvízhálózatot építenének, felújítanák az iskolát, ahogy Sira Magdolna fogalmaz, Móricz Zsigmond hajdani lakóhelyén minden igényt kielégítő iskolának illik állnia. Az ötletekhez folyamatosan pályáznak, újabban már határokon átívelő, kistérségi távlatokban gondolkodva, kárpátaljai, partiumi, felvidéki településekkel összefogva. A helyieknek kétségük sincs a felől, hogy az Ung–Tisza–Túr területi csoportosulás hamarosan felépítheti a Túr partján a Bethlen Gáborról elnevezett népfőiskolát, ahol hagyományaink és történelmünk mellett szövetkezeti gazdaképzést oktatnak majd.
Háromszáz kilométerre Budapesttől e kis szatmári falu lakói nem ismerik a lehetetlent.
Thaiföld
Éles bevetésen a Gripenek + videó
