Új kezdet Tusnádon

Tusványos, azaz a Tusnádfürdőn rendezett, de a hivatalos eredeti nevet máig megtartó Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor immár huszadik esztendeje mozgat meg tömegeket, ad keretet tabudöntögető vitáknak. A tusnádi kulturált politikai párbeszéd olykor döntő módon segített az erdélyi magyar ellentétek elsimításában, s évről évre formálni tudta a magyar–román kapcsolatokat. Bár sok hasonló rendezvény jellemzője, hogy az idők során veszít vonzerejéből, elszürkül, Tusványos esetében épp e tendencia ellenkezője az igaz. A rendezvény húsz év alatt kinőtte Bálványost, és lassan már Tusnádfürdő is szűknek bizonyul.
A huszadik évfordulón a szabadegyetemnek ismét sikerült igazán nagyot dobnia. Először látogatott el hivatalban lévő román államfő a táborba, és ha már ott volt, vállalta a nyílt színi párbeszédet is. Szinte állandó résztvevője ugyan a szabadegyetemnek, de elnöki mandátuma idején még Emil Constantinescu sem tette tiszteletét Tusnádfürdőn, kerülve egyrészt az esetleges román nacionalista támadásokat, illetve a magyar belpolitika egyik meghatározó szegmense melletti állásfoglalásnak a látszatát. Kétség sem fér hozzá, hogy Traian Basescu látogatása politikatörténeti eseménynek számít. A sajtó persze elsősorban a hallgatóság egy részének fütyülésére figyelt, holott az Orbán Viktor és Tőkés László társaságában előadó román elnök vizitje jó néhány, a magyar– román kapcsolatok jövőjét alapvetően befolyásolható kérdést tisztázott. Például azt, hogy a Basescu által irányított bukaresti jobboldal egyértelműen partnerként tekint a Fideszre. Az energetikai politikától kezdve a néppárti közös érdekek uniós érvényesítését vagy a kommunistaellenességen keresztül egészen a kettős állampolgárságig számos ügyben azonos nézetet vall a román politikát már most, a magyart pedig várhatóan egy éven belül kormányzati szinten is meghatározó két jobbközép erő. Ez a nyíltan megnyilvánuló kölcsönös bizalom (Orbán Viktor egyébként egy kérdésre válaszolva Basescu győzelme mellett érvelt az ősszel esedékes romániai elnökválasztás második fordulójában, ahol magyar jelölt már nem lesz) még akkor is stabillá teheti az államközi viszonyt, ha nem fog a székelyföldi autonómia megteremtéséhez vezetni. Utóbbi kérdésben ugyanis hajthatatlan Románia államfője, és ezen véleményét nem is próbálja meg diplomáciai köntösbe öltöztetni. Az emiatt joggal háborgóknak azonban tudniuk kell, hogy Basescu az első román elnök, aki kész beszélni az autonómiáról, azt nem kezeli tabuként, és a központosítás leépítésének a híve. Mellesleg egyetlen olyan aktív politikus sincs Romániában, aki támogatná a területi autonómiát.
A következő – minden jel szerint a Fidesz alkotta – magyar kormánynak azért is érdeke az együttműködés Bukaresttel, mert az igazi, drámai következményekkel járható jogsértések nem keleti szomszédunknál, hanem Szlovákiában, valamint Ukrajnában sújtják ma az ott élő magyarokat. Az unióban egyedülállóan diszkriminatív, az asszimilációt célzó szlovák nyelvtörvény, általában a pozsonyi állami szintű nacionalizmus és a kárpátaljai magyar oktatás felszámolásához vezető ukránosítás elleni fellépés kötelező módon prioritása kell legyen az új budapesti vezetésnek. Az ukrajnai helyzet kezelésében Románia akár harcostárs is lehet, hiszen az Észak-Bukovinában nagy számban élő román kisebbséget ugyanúgy érinti Kijev oktatási offenzívája, mint a magyarokat.
Tusványos útjára indított egy folyamatot. Egy olyan magyar– román kapcsolat ígéretét, amely nem semmitmondó alapszerződésekben és médiacsalogató közös kormányülésekben merül ki, hanem azonos érdekeken s a vitákat is vállaló bizalmon alapszik.