VÉSZhelyzet

A Vállalkozások Érdekvédelmi Szervezete (VÉSZ) közleményben figyelmeztetett arra, hogy csapatai kilakoltatják azt a céget, amelyik meg merészelné kísérelni, hogy kilakoltasson egy családot, amelyik a banki hitelfelmondás és az ingatlanjuk átjátszása miatt került ebbe a helyzetbe. Bajnai Gordon eközben bankárokkal és a pénzügyi felügyelet vezetőivel protokollebédelt, majd arra következtetésre jutott, hogy erősíteni kellene a felügyeletek fogyasztóvédelmi szerepét.
A The Economist legfrissebb száma pedig arról számolt be, hogy a Goldman Sachs befektetési bank 11,4 milliárd dollárnyi (mintegy 2210 milliárd forint) prémiumot és juttatást fizetett ki alkalmazottainak az első fél évben.
Ha maradt volna egy szemernyi tekintélye a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF), vagy a közbizalom töredékével is rendelkezne a Bajnai-kabinet, akkor jóindulattal azt mondhatnánk, hogy a három tegnapi hír közül a banki sajtóesemény bír a legnagyobb jelentőséggel, így azonban marad a VÉSZ bankellenes hadüzenete. A pénzintézetek saját maguk számára kidolgozandó magatartási kódexének ígérete nem mutat mást, mint a teljes kormányzati tehetetlenséget, kezdve a banki szerződésekre vonatkozó friss törvény hasznavehetetlenségétől egészen a PSZÁF bénultságáig. Pedig látszólag mindenki teszi a dolgát: Karsai József szocialista honatya a saját maga által elfogadott banktörvény ellen tüntet, a pénzügyi felügyelet a szervezeti felépítésében a nyolc igazgatóság alatt a hatodik szinten álló fogyasztóvédelmet „erősíti”, Bajnai a legszélesebb körű sajtónyilvánosság mellett menti a lakosságot a banki túlkapásoktól, amelyek ellen a Gyurcsány-kormány minisztereként évekig nem tett semmit.
Mindössze egy hónapja annak, hogy a Magyar Bankszövetség elnöke arról beszélt, hogy „a válság idején az ügyfelek érzékenysége, vélt és valós sérelmeik felerősödtek, ezért a kiszolgálásukban, a panaszkezelésben, vagy az erőfölénnyel való visszaélés kezelésében a bankoknak immár el kell végezniük a házi feladatukat”. Úgy tűnik, a sajátosan értelmezett feladat lényege az volt, hogy a pénzintézetek egyoldalú szerződésmódosításáról szóló törvény joghézagjait maximálisan kihasználják. Vagyis, élve törvény adta lehetőségeikkel, szépen körülírhassák, ezentúl milyen okoknál fogva módosíthatják a korábban megkötött hitelszerződések feltételeit. A megállapodás szerint ehhez kellene körítésképpen egy magatartási kódexet hozzábiggyeszteniük „kormányzati nyomásra”.
Segítségként egy pofonegyszerű tétel: elfogadhatatlan, hogy a kereskedelmi bankok lényegében bármilyen belső költségük emelkedését áthárítsák a fogyasztókra. Ez azt a mesebeli állapotot eredményezi számukra, hogy elégtelen vagy alacsony hatékonyságú működésük, sőt akár a bank vezetői rossz döntéseinek árát – saját belátásuk szerint – a lakossági és vállakozói ügyfelek nyakába varrnák. A kormánynak nem szabadna automatikus garanciát adnia a bankoknak a nyereséges működésre, ez ugyanis nem lenne sem etikus, sem igazságos, sem piaci megoldás.
Ma Magyarországon 860 ezer ingatlant, vagyis egy teljes Budapestnyi lakásállományt terhel jelzálog, ebből 560 ezer család kölcsöne devizaalapú. Az óriási médiafelhajtással kísért banki szerződésmódosításról szóló új jogszabály értelmében a bankok „kizárólag” a kamatot, a díjakat vagy a költségeket módosíthatják, de csak akkor, ha erről időben értesítik ügyfeleiket.
Felcsuti Péter bankszövetségi elnöktől tegnap óta tudjuk: értesítették őket.