A Szent Jobb kálváriája

1989-ben, húsz évvel ezelőtt, Szent István napján – 1947 után – ismét megtartották a körmenetet. Az első 1860. augusztus 20-án volt. 1870-től a budai Várban vonultak fel az ereklyével a hívők. Még 1944-ben is, igaz, akkor a légiriadók miatt kora reggel

Megdöbbentő, megalázó és méltatlan helyzet volt. Huszonegy éven keresztül, 1950 és 1971 között Tarnóczi János esztergomi kanonok plébánosi lakásának szekrényében őrizte a Szent Jobbot. Ismeretes, hogy István király ereklyéjét az Amerikai Katonai Misszió tagjai hozták haza 1945-ben Salzburgból, és ettől kezdve az angolkisasszonyok Váci utcai oratóriumában őrizték. A rend feloszlatása után azonban az akkori egyházi főhatóság dilemma elé került: hová vigyék? Célszerűnek látszott, hogy a Szent István-bazilikába, és ott tartsák biztonságos helyen. Igen ám, de az Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEK) nem járult hozzá ahhoz, hogy nyilvános helyre kerüljön, ezért aztán a bazilika plébánosának lakásában „rejtőzködött”. Pontosabban a ma is meglévő szekrénysor egyik ajtószárnya mögött, a falhoz erősített széfben. A henger alakú Szent István-i ereklyetartó ugyanis elfért benne.
Egyszer egy évben, augusztus 20-án reggel 8-tól este 8 óráig kitették a Szent Jobbot a bazilika jobb oldali márvány mellvédje (áldozati rácsa) mögé, és a hívek libasorban, öt lépcsőfok megtétele után elvonulhattak előtte, de megállniuk nem volt szabad. Akármekkora volt is a tömeg, este 8 órakor a kapukat bezárták. Ezután a bazilika plébánosa, Tarnóczi János visszahelyezte az ereklyét egy bőr szerelőtáskába, és mintha utazna valahová, kisétált az utcára, majd a Szent Jobbot visszavitte a lakásába.
Tarnóczi 1944-ben lett a bazilika plébánosa (1935-től káplán volt ugyanitt), miután a korábbi plébánost, Witz Bélát Serédi Jusztinián hercegprímás budapesti érseki helytartóvá nevezte ki. Az új plébános mély lelkületű pap volt, akiről azt suttogták, hogy ő vitte be 14 éven keresztül az amerikai követségre mindazt, amit az 1956-ban menedéket kapott Mindszenty József hercegprímás kívánt. Sőt azt is tudni vélték, hogy ő volt a hercegprímás gyóntatója. A híreszteléseket azonban sohasem tudták bebizonyítani. Ha így volt is, nem derült ki, és a prímás, illetve a plébános magával vitte a sírba a titkát. Mindenesetre a rebesgetés odáig fajult, hogy megromlott a viszony Tarnóczi és az ÁEH között. Ezért aztán hol ő volt a plébános, hol meg nem. De lemondásra nem kényszerítették soha. Viszont Bellényi-Barabás Ferenc személyében melléhelyeztek egy adminisztrátort, akit plébánosi jogkörrel ruháztak fel, hivatalosan azonban nem iktattak be. Bellényi-Barabás el tudott intézni olyan dolgokat, amiket Tarnóczi az áldatlan helyzetben nem. Mikor aztán az ÁEH némiképp megenyhült iránta, Bellényi-Barabást – a hála adományaként – az Istenhegyi úti Szent László-templomba helyezték el plébánosnak, és így kinevezhették esztergomi kanonoknak.
De mindentől függetlenül Szent István ereklyéjét Tarnóczi őrizte a szekrényében. A Szent Jobb irattárában nem őrzi dokumentum az ereklye áthelyezésének tényét, minden bizonnyal csak szóbeli intézkedés történt. Tarnóczi nem beszélhetett róla, és nem is mutogathatta. Elképzelem, hogy a felelősségen túl, a plébános naponta imádkozott az ereklyéhez, és kérte Szent István segítségét a diktatúrában, a törvénytelenségek korában. Imáinak legbensőbb titkairól sincs tudomásunk, de előéletét ismerve biztos vagyok abban, hogy nem volt érzéketlen a Szent Jobbal szemben. Áthatotta a kegyelem.
Azok után, hogy csodával határos módon menekült meg 1947-ben a haláltól, amikor a bazilika leégett kupoláját újjáépítette. Az egyik este eljövetele előtt szemlét tartott a helyszínen, és eközben zuhant bele egy aknába. A sekrestyés, aki később szintén körbejárt a terepen, felfigyelt a nyöszörgő hangra, és így talált rá a plébánosra. Tarnóczi egész életén át viselte a zuhanás következményeit, bicegett.
Ami a Szent Jobb-körmeneteket illeti: 1947-ben még félmillió ember hajtott térdet és fejet első szent királyunk ereklyéje előtt, és vonult a Szent István-bazilikából – első alkalommal – a Hősök terére. A körmenetet Mindszenty József vezette. Egy évvel később ugyanúgy kérvényt adtak be a körmenetre, mint korábban, de a rendőrség csak ahhoz járult hozzá, hogy a bazilika környékén vonuljanak fel a hívek. A hercegprímás határozott volt és kijelentette: „Nem bujkálunk!” És a körmenet elmaradt.
A lehetetlen állapot mindenképpen feloldást kívánt, nem beszélve arról, hogy időközben Szent István koronájának hazakerülése is felvetődött. Ijjas József kalocsai érsek, a magyar püspöki kar elnöke előterjesztette az óhajt: 1971-ben 200. esztendeje lesz annak, hogy Mária Terézia császárnő visszaszerezte a Szent Jobbot a raguzai domonkosoktól; illő lenne tehát, ha az ereklye méltó elhelyezést nyerne. A kéréshez hozzájárultak. Gerő László egyetemi tanár és Dominek György egyházművész terve alapján a Szent Jobb megfelelő környezetbe, a bazilika kápolnájába, egy márvány oltárasztalra került. De úgy helyezték el a tabernákulumot, hogy a Szent Jobbot senki sem láthatta. Csak tudták, hogy ott van. Még mindig féltek attól, hogy kultusz alakul ki körülötte.
A bazilika kupolájának restaurálásához 1983-ban láttak hozzá. A dátum évfordulóhoz is kötődött: 1083. augusztus 20-án Szent László király jelenlétében felnyitották Székesfehérvárott Szent István király sírját, és VII. Gergely pápa hozzájárult, hogy a szentek sorába iktassák be István királyt, Imre herceget és Gellért püspököt, Lékai László bíboros elérkezettnek látta az időt arra, hogy a Szent Jobb a nyilvánosság elé kerüljön. A jubileumra hivatkozva, főpásztori leiratban fordult az illetékesekhez, s közölte, hogy a bazilika Szent Lipót-kápolnájának nevét Szent Jobb-kápolnára változtassák át, és az ereklyét helyezzék el üvegtárlóban. 1982-ben Szabó Géza kanonok lett a plébános, egyben a Szent Jobb őre, és ő kapta a feladatot, hogy a Szent Jobb-tisztelet kultuszát lendítse fel. Időközben Lékai meghalt, s a Szent Jobb-kápolnát már Paskai László bíboros, érsek áldotta meg 1987-ben. Az üvegtárló szintén elkészült, mégpedig golyóálló üvegből, és biztonsági rendszert is kapcsoltak hozzá.
Szent István király halálának 950. évfordulóján, 1988-ban a jubileumi év lehetővé tette, hogy a Szent Jobbot országjáráson mutassák be. (1938-ban, Szent István halálának 900. évfordulóján aranyvonat vitte állomásról állomásra.) 1988-ban a Magyar Nemzeti Bank Mercedes típusú páncélgépkocsijával és a rendőrség biztonságos kíséretével tizenkét településre jutott el az ereklye. Augusztus 20-án kivitték a Szent Jobbot a Szent István térre – 1985 után most már másodszor. Ekkor jelentette be Paskai László bíboros, érsek, hogy Straub F. Brunó, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke meghívta II. János Pál pápát Budapestre.
És 1989-ben, húsz évvel ezelőtt, Szent István napján – 1947 után – ismét megtartották a körmenetet. Az első 1860. augusztus 20-án volt. 1870-től a budai Várban vonultak fel az ereklyével a hívők. Még 1944-ben is, igaz, akkor – a légiriadók miatt – kora reggel 8 órakor. De felvonultak. És 1944. december 24-én Budapest körbezárásának dacára megtartották az éjféli szentmisét. Igaz, délután 3 órakor, Tarnóczi János celebrálásával. Mise közben hatalmas robbanás rázta meg a levegőt. Tarnóczi a hívek felé fordulva megjegyezte: aki fél, nyugodtan hazamehet, misehallgatásnak számít a jelenléte, de ő marad. Senki sem távozott a bazilikából.
Az 1989-ben megtartott körmenet idején a bazilika egykori plébánosa tizenöt éve már halott volt, de imája meghallgatásra talált. A Szent Jobb újra erőt sugárzott és irányt mutatott.