Angyalszárny és sörbuborék

Visegrádon a róla elnevezett téren Áprily Lajosra emlékeztek az élő Dunakanyar antológia költői. Mezey Péter (fuvola) és Lábos Szabolcs (pengetős hangszerek) koncertjével zárult vasárnap a XXI. Ekszpanzió nemzetközi kortárs művészeti találkozó, amelyben jól megfértek egymással sörbuborékok és angyalszárnyak.

A pénteki programsorozat címe Hrabaliánák volt. A koncertek, performance-ok, felhangzó versek és prózák Hagymásy András most bemutatott Prágai Kocsmakalauza és persze Hrabal alakja köré sűrűsödtek.
A Forrás Kávéházban Galántai Csaba tolmácsolásában több prágai sörözőbe, köztük a Fekete ökörbe is virtuális, ám érzékletes látogatást tehettünk, és arról is sokat hallottunk, milyen komoly elhivatottságot igénylő és összetett műfaj a kocsmológia. Megemlékeztünk továbbá a néhai Maláta című sörfolyóiratról. Néhányan Hrabal világát, vagy éppen csak a mámor különféle formáit megidéző prózákkal, versekkel is készültek a Hrabaliánákra, majd némi meglepetésre azt hallottuk a főszervező Németh Péter Mikolától, hogy Hrabal azért került a programba, mert világa az ő számára idegen, és kíváncsi volt, hogy a fesztiválra érkező művészek közelebb hozzák-e hozzá alakját, műveit. Pedig a főszervező egyik örökbecsű, sokat emlegetett alkotása, a régebben általa előadott híres Sörszonett című performance, amelyet ezúttal angyalnak öltözött fiatalok celebráltak, ünnepélyesen elkortyolva a szonettsorok számának megfelelő tizennégy söröcskét. Szombaton délelőtt Visegrádon az Áprily Lajos téren, a Költészet a mi utcánkból sorozatban az évek óta már csak élőben létező Dunakanyar antológia idei kiadása mutatkozott be. Néhány járókelő meg is állt, hogy belehallgasson a népdalokkal fűszerezett felolvasásokba, amelyek kiadott témája a Reangelizáció, vagyis a Visszaangyalítás volt. Fel is vonultak a felhangzó versekben a haragvó, dühös angyalok, az őrző angyalok, a tudást vigyázó angyalok, s a kétkedő, bukásra hajlók is, angyalkérdésben messze meghaladva a másik feladatot, nevezetesen, hogy a résztvevők így emlékezzenek meg Áprily Lajosról, a Visegrádon élt költőről, akinek életműve, túl a kortárs magyar irodalom posztmodern bolyongásain, talán új életre kelhet, új ihletővé lehet. A harangzúgás – kinek örömére, kinek bánatára – olykor belefojtotta a szót a költőkbe, Tari István délvidéki alkotó végül kijelentette, hogy az ő írásához pont illenek az érces-öblös kondulások, s harangzúgásban hallgathattuk, ahogy ömlik belőle a véres, megrendítő, személyes krónika, amely annyira jellemző ma a Délvidék irodalmára.
Délután a Mátyás király múzeumban, a királyi konyha területén kiállításmegnyitó performance-szal folytatódott az angyalok – az Isten és az emberek közti közvetítők – visszacsalogatása. Sokat tett ezért Borbély Mihály és fia, Miklós meg Kovács Gergő: úgy fújták azt a három szaxofont, miközben Németh Péter Mikola angyalvárat hordott össze vakítóan fehér kövekből, hogy arra azért néhány éteri szárnyas alak csak odakaphatta a fejét. A szombat este krónikájához tartozik még Kettős Tamás és a Vadszamarak koncertje, és Kovács István performer megrendítően szépséges tükrön átlépő angyal performance-a is. Vasárnap két Bujtás József-zenemű csendült fel Visegrádon: a római katolikus templomban Kuzsner Péter orgonán adta elő az Elmélkedések Krisztusról című darabot, a városháza dísztermében a Három transzcendentális tétel négy klarinétra című művet szólaltatta meg Klenyán Csaba, Pálfi Csaba, Szűcs Péter, Szakács Domonkos és Kiss Péter. Ugyanitt Miklóssy Endre filozófus és Pálfi Ágnes költő Tíz angyali értelem címmel beszélgetett.