Az embrióbeültetés és az erkölcsi kérdések újragondolása

Júniusban a Magyar Nemzet számaiban a meddőség kezelésének egyes problémáival foglalkozó írásokat olvashattunk. A kérdéshez komoly szakmai tekintély is hozzászólt. (Prof. Dr. Kaáli Géza; Magyar Nemzet, 2009. június 29.) A vita elsősorban pénzben kifejezhető anyagi vonatkozásokat érintett. Nyilvánvaló, hogy a dolgok valóságához ezek is hozzátartoznak. Ezeket is a tényleges helyzetnek megfelelően kell tekintetbe venni és értékelni; ez nem felesleges. Részletkérdések tárgyalása és megvitatása azonban erősítheti azt az általános érzést, hogy amit most nem (is) vitatunk, maga az eljárás, az természetesen helyénvaló dolog.
Senkinek sincs joga eleve tagadni, hogy az in vitro fertilizáció módszereit emberek fájdalmas problémájának megoldása érdekében dolgozták ki. Nagyon meggondolandó azonban, hogy minden áron kell-e segítenünk, nincsenek-e erkölcsi határok, amelyeket az emberi cselekvés nem hagyhat figyelmen kívül? Emberi személy életének élő személyekből vett nyersanyaggal, de mesterségesen történő előállítása semmiképpen sem tekinthető jó vagy közömbös cselekedetnek.
A dolog természetéből szükségszerűen következő szempontok (házastársi szerelem és az életét megkezdő gyermek méltósága, amit sért a gyártási eljárássá, illetve annak termékévé történő lefokozás) lehet, hogy nem annyira könnyen megfoghatók a mindennapi élet embere számára. A járulékos tényezők azonban, amelyek a mai lehetőségek között gyakorlatilag nem kerülhetők ki és előreláthatólag még jó ideig fennmaradnak, mindenkit meggondolásra kell hogy késztessenek.
Az emberi élet értékéről, illetve veszélyeztetéséről vagy éppen kioltásáról van szó. Az ember élete ugyanis szülei ivarsejtjeinek egyesülésétől kezdődik. Ettől kezdve az ember természetes haláláig ugyanarról a biológiai egyedről van szól. Nem lehet fejlődése során olyan pontot megjelölni, amelyben minőségileg más valamivé vagy valakivé lenne. Ugyanaz az ember késő öregségének napjaiban, újszülöttként vagy az anyja szíve alatt a primitív csík, vagy éppen a morula kialakulásakor. Életének kioltása vagy folytatásának egyszerűen lehetetlenné tevése emberölés, adott esetben gyilkosság, akár a várandósság első heteiben történik, akár akkor, amikor feje még éppen nem hagyta el anyja szülőcsatornáját (amikor egyes amerikai államok törvényei még lehetővé tették az abortuszt), akár bármikor élete folyamán, egészen annak végéig.
Súlyosan ítélendő nemcsak az ember közvetlen megölése, hanem életének veszélyeztetése is. Az in vitro előállított embrió élete viszont az első pillanattól kezdve súlyos veszélynek van kitéve. Maga Kaáli professzor úr említi, hogy 2007 folyamán lombikbébi-kezelések eredményeként mindegy 30 százalékban zajlott le szülés, a többi eset vetéléssel végződött. Vagyis emberhalállal. Eredményeik megfelelnek a nemzetközi statisztikáknak, tehát nem az adott intézet szakmailag kifogásolható hibájáról van szó. Maga az eljárás, az in vitro fertilizáció idézi elő, voltaképpen jó cél, emberek élete és meddő házaspárok kétségbeejtő helyzetének orvoslása érdekében sokkal több embrió (vagyis még meg nem született ember) halálát. Jó cél érdekében rosszat?
Még nyilvánvalóbb ez a helyzet a beültetendő embriók számának korlátozásakor. Vannak országok, ahol tilos kettőnél több embriót beültetni a megtartottak minél biztosabb életben maradásáért. Nyilvánvaló, hogy jó dolog az ember életét óvni – de azon az áron, hogy ezért egy vagy több testvérét kiiktatjuk az életből? A cél nem szentesíti az eszközt. Emberi életeket veszélybe sodorni és kioltani más ember élete érdekében sem szabad. Az in vitro fertilizáció során pedig ez (is) történik. Az eljárás évek óta, állami jogszabályok által megszabott keretek közt folyik. Nem eredmények nélkül, de ezek nézetem szerint nem feledtethetik a vele járó veszteségeket. Nem anyagiakról, hanem emberi életek százairól-ezreiről van szó.
A részletkérdésekről folytatott vita alkalom az erkölcsi szempontok újbóli megfontolására.

A szerző nyugdíjas orvos, szerzetes pap