Egy nem politikai természetű össznépi sorsrontásról

Fantáziajátékot ajánlok. Képzeletünkben ugyanabba a zárkába rakjunk liberálist és konzervatívat, népnemzetit és urbánust, újnácit és örökbolsit, no meg feltétlenül anarchistát és környezetvédőt is. E sokféle világlátású embert mardosson egy közös kín, egy közös szenvedélyfüggés. Mindannyian dohányosok.
Töprengjünk el azon, vajon meddig tartana és tipikusnak mutatkozna-e elvi meggyőződésükhöz ragaszkodásuk? Különösen, ha egy teljes heti nikotinabsztinenciával sújtást követően bejelentenénk nekik: két-három naponta kaphatnak tőlünk egy pakli cigarettát, amennyiben azon testvériesen osztoznak.
A szenvedélybetegségeket kicsit is ismerőnek nem kétséges a válasz. A politikai gyűlölködések kinyilvánításával jellemzően az történne, mint amikor a némelyek által türelmetlenül várt tömegtüntetés napját hirtelenül az évszakhoz képest nagyon rossz idő fogadja. Hasonló megfontolásokra jutunk súlyos állapotban levő kórházi páciensként. Ki a fenét érdekel, hogy melyik párt uralja a kormányhatalmat, ha – mondjuk – köpni-nyelni alig tudó, frissen műtött torokrákosként küzdünk életünkért?
Fránya betegség a bagózás. Belopakodott életünk mindenperceibe, hétköznapi és magaskultúránkba. Fütyül rangra, hatalomra. Nincs tekintettel vagyonra, műveltségre. Nem érdekli a társadalmi hierarchia, a munkamegosztás. Életkor, egészségi állapot, elesettség se számít. Globalista nagytőkés, a külföldi konkurencia kizárásáért sóvárgó hazai kapitalista, ipari vagy mezőgazdasági vállalkozó, bukdácsoló kistulajdonos, vezető és beosztott, értelmiségi és fizikai dolgozó, orvos és beteg, tanár és diák, ifjú és öreg, férfi és nő szinte bárhol és bármikor tömörülhet füstöléspárti alkalmi vagy tartós népfrontba. Ráadásul e koalíciót körbeveszi a velük közös légterű dohányzást szükségből, megalkuvásból, számításból eltűrő nem dohányzók „védőövezete”. Így aztán közmegegyezésnek álcázott kényszert erőltetnek a dohányosok a nem dohányosokra. Holott az utóbbiak minimum kiteszik a társadalom felét-kétharmadát, s tudományosan is bizonyított nem pusztán az aktív, hanem a passzív dohányzás egészségromboló hatása.
Ráadásul a szenvedélybetegek gyógyítói közül nem kevesen bort isznak és vizet prédikálnak – e tekintetben. Nemrégiben például az ATV Hőmérő című közéleti műsorának drogellenes (!) adásában dr. Zacher Gábor kábítószereseket kezelő toxikológus főorvos hivalkodott pipázási kedvtelésével (valami ilyesmit állítván: egy szenvedélye minden embernek lehet). Az esténkénti ernyedéseit cigarettával bódító (saját dicsekvése!) médiasztár műsorvezető, a „tanár úr” (Havas Henrik) pedig élénken helyeselt neki. Mindketten összemosták a magánélet kizárólagosságába utalható szenvedély fogalmát és az addikció, a káros-kóros, mások testi-lelki állapotát betegítő szenvedélyfüggés tényét. Hozzáteszem, ugyanebben az adásban a „kulturált drogfogyasztásért” (?!) viaskodó Kendermag Egyesület szóvivője (Juhász Péter) meg rettenthetetlen „bátorsággal” – gyakorlatilag a jelenlevők sajnálatos asszisztálásával – oktatott ki mindenkit, aki kicsit is jelezni próbálta, hogy ő és kompániája csupán az „anyag” köldökzsinórjába kapaszkodva szuverén személyiségek. Függő szabadsághősök…
Kérem az olvasókat, bal- és jobboldaliakat egyaránt, dugjuk össze a kobakunkat. Mit tehetünk gyerekeink, az idősek és a betegek, a várandós kismamák, a bagózni nem kívánó, ám a dohányfüsttel szemben védekezni nem képes, elesett embertársaink érdekében? Igaz, van törvényi szabályozásunk a nem dohányzók védelmében. Azonban szinte semmit se ér. Vizsgáljuk meg együtt, miért.
A következetes baloldali megállapítja: a dohányzás (is) a kapitalizmus terméke. Társadalmi jelenség. A jobboldali politikai felfogású embertársam szintén nem sorolja primer problémák közé ezt az ügyet. Dacára, hogy az éppen a primer szükségletek dimenziójában jelenik meg.
Én meg igenis igénylem, akár bal-, akár jobboldali politikai vélekedésű vagyok, ne fújja az arcomba a cigarettafüstöt az intenzíven a nővér (orvosi tűréssel!), mint ahogy ezt történt velem rákműtéteimet (!) követően.
Tegyünk hát valamit, végre valami érdemit a nem dohányzó és a még dohányzó polgárok egészségért – a nikotinszenvedéllyel szemben!
Ez is össznemzeti ügy. Vagy nem?
Befejező, pontosabban vészjelző megjegyzés. A szakminisztérium által koordinált Lelki egészség országos programjából teljesen kimaradt a dohányzás. No comment.

A szerző mentálpedagógus