Ellenfél és játszótárs

A Svédország és Portugália elleni szeptember eleji világbajnoki selejtezőkre hangolva a magyar labdarúgó-válogatott ma este a Puskás Ferenc Stadionban (20.00, Sport1) felkészülési mérkőzést játszik Romániával. Amit a február nyolcadikán meggyilkolt román, de magyar klubban, a Veszprémben szerepelt kézilabdázó, Marian Cozma emlékének szentelnek, ezért szinte kötelességünk lenne barátságosnak nevezni. Ám a három héttel ezelőtti Újpest–Steaua öszszecsapás tanulsága, valamint az MLSZ ámokfutása a magyar klubok és szurkolók ellen óvatosságra késztet bennünket.

A találkozó lélektanával tegnapi számunkban részletesen foglalkoztunk, e helyütt csupán két adalék. A stadionba csak magyar és román nemzeti színű zászlókat lehet bevinni, a korábban már jóváhagyott és lepecsételt drapériákat nem. Nyilván a „sovinizmus” kiszűrése a cél, de így nemcsak a Nagy-Magyarországot, hanem a Marian Cozma portréját ábrázoló pólókat, transzparenseket is kitiltják a meccsről. A Budapestre érkező mintegy kétszáz román szurkolóra ezer biztonsági ember és rendőr fog vigyázni. A szólás és a véleménynyilvánítás szabadságának eltiprásával, valamint az erőszakszervezet mozgósításával csak átmenetileg lehet rendet rakni a stadionokban, hát még a lelkekben.
A mérkőzésre szokatlan alaphelyzetből készül a két csapat. A magyar még dédelgeti a dél-afrikai világbajnoki részvételről szövögetett álmait, a román már leszámolt vele. (Egyaránt hat mérkőzés után Magyarország az első európai csoportban tizenhárom ponttal a második, Románia a hetedikben héttel az ötödik.) Dacára annak, csak nagyon kevesen vitatnák, hogy a román futball jelenleg – miként arról az Újpest–Steaua párharc is árulkodott – lényegesen erősebb a magyarnál. Sőt, a jelenleg helyett helyesebb azt írnunk, hogy immár két évtizede. Románia kijutott az 1990-es, az 1994-es és az 1998-as világbajnokságra, továbbá az 1996-os, a 2000-es és a 2008-as Európa-bajnokságra, miközben számunkra 1986 óta nem terem babér.
Nem csak közvetett összehasonlításra kell hagyatkoznunk. A 2000-es Eb selejtezői során 1-1-gyel és 2-0-val, két évvel később a vb-ért összefutva 2-0, 2-0-val páholtak el bennünket keleti szomszédaink. A mostani magyar keretből Dárdai Pál és Király Gábor már szerepelt eme mérkőzéseken. Érthető, hogy nem szívesen gondolnak vissza rájuk.
– Nem szívesen emlékszem a románok elleni találkozókra, hiszen a négyből egyszer sem sikerült legyőznünk őket – mondta Dárdai, majd rátért a mai meccs jelentőségére: – Nagyon fontosnak tartom, hogy mindenki szerephez jusson ezen a találkozón, hiszen utána már a svédek és a portugálok elleni két világbajnoki selejtező jön, az elmúlt tíz év két legfontosabb erőpróbája.
Király Gábor nemcsak a múlt tanúja, hanem a jelen visszatérője is lehet a mai meccsen. A kapus utoljára 2006 októberében, a gyászos emlékű máltai Eb-selejtezőn védte a válogatott kapuját, ami után Várhidi Péter és eddig Erwin Koeman sem számított rá. Bár Babos Gábor és Fülöp Márton mögött csak a harmadik számú kapusnak számít, az 1860 München játékosa örömmel jött a hívó szóra:
– A válogatottság számomra a piramis csúcsa, több mint nyolc évig védtem a nemzeti tizenegyben, de akkor is készen álltam arra, hogy egyszer második vagy harmadik számú kapus leszek. Az elmúlt években, amíg nem voltam tagja a keretnek, csak szurkoltam a válogatottnak, és azt láttam, hogy tudatos, tervszerű munka zajlik a csapatnál.
Aminek a dandárja még hátravan. S nem a ma estére gondolunk. A románok ezúttal csak másodsorban ellenfeleink, elsősorban játszótársaink a vb-selejtezőket megelőző főpróbán.