Bár a szakértők véleménye megoszlik abban, hogy a klímaváltozás, a globális felmelegedés pontosan milyen és mekkora változásokat okoz éghajlatunkban, egy dolog egyértelmű, a szélsőséges időjárási körülmények egyre gyakoribbá válnak – jelentette ki lapunk megkeresésére Csóka György, az Erdészeti Tudományos Intézet erdővédelmi osztályának vezetője, tudományos főmunkatárs. Látványosnak nevezte, hogy az aszályos időszakok gyakorisága és súlyossága növekszik, ami közvetve és közvetlenül komoly károkat okoz a hazai erődállományban. Az utóbbi két-három évtizedben egyre gyakrabban visszatérő aszályos évek negatív hatással voltak úgy az őshonos – tölgy és bükk –, mint a betelepített – főként fenyő – erdőállományra. A legsúlyosabb károk a jellemzően a viszonylag nagyobb magasság felett tenyésző lucfenyvesekben keletkeztek. A szárazabb időszakokat a lucfenyők közvetlenül az alacsonyabb vízháztartásuk miatt sínylik meg, de pusztulásukat inkább a melegebb időszakokban erőteljesen elszaporodó kártékony rovarok idézik elő, vagyis a közvetett hatás sokkal erőteljesebb – mutatott rá a szakértő.
A lucosok léte gyakorlatilag egész Magyarországon megkérdőjeleződött, de Vas és Győr-Moson-Sopron megyékben már most eltűnőfélben vannak. Vas megyében az elmúlt években az összes fakitermelés közel felét már az egészségügyi okok miatt voltak kénytelenek elvégezni. Ez pedig hosszú távon ellehetetlenítheti a gazdálkodás feltételeit, és tönkreteszi az erdők ellenálló-képességét is – mondta Szép Tibor, a Szombathelyi Erdészeti Zrt. igazgatója a privatbankar.hu gazdasági portálnak. A szakemberek szerint a károk a természetvédelmi rendeltetésű erdőket is komolyan veszélyeztetik, hosszú távon az egyszerű passzív természetvédelem nem jelent megoldást, csak aktív beavatkozással, erdészeti módszerekkel mérsékelhetők a károk és a további pusztulás.
A közvetett – főként a melegebb időszakokban jelentősen elszaporodó szú rovarok okozta – károk egyébként az őshonos erdőállomány esetében is erőteljesebbek. Bár nem a fenyőerdőkhöz hasonlítható mértékben, de az aszályos évek komoly pusztítást okoztak az őshonos, bükkös és tölgyes erdőkben is. A tölgyesek esetében a „magányos” aszályos évek általában nem okoznak jelentős károkat, általában csak a két-három egymást követő, erősen aszályos év hatására mutatnak állapotromlást. E hatások pedig gyakran ugyancsak két-három év eltolódással jelentkeznek – jelezte Csóka György. A bükkösök – különösen a Dél-Dunántúlon és ezen belül is Zala megyében – esetében már egy-egy erősen aszályos év is számottevő állapotromlást idéz elő. Mint mondta, megyéink közül Zala látszik a legérzékenyebbnek ilyen tekintetben. Egy-egy erősen aszályos év vagy késleltetve, vagy azonnal, de jelentős romlást okoz az erdők állapotában. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a megyében 2004-ben 100 ezer köbmétert meghaladó egészségügyi kitermelést kellett végrehajtani két, eddig jószerivel ismeretlen kártevő rovar – a zöld karcsúdíszbogár és a bóbitás bükkszú – tömeges elszaporodása miatt. A két faj robbanásszerű elterjedése egyértelműen az előző évek aszályos időszakához köthető. Csóka György tájékoztatása szerint az Erdészeti Tudományos Intézet kutatásai az mutatják, hogy a Bakonyban ilyen szempontból általában jobb a helyzet, itt a bükk és a tölgy faállomány az optimális termőhely miatt általában jobban bírja a száraz időszakokat. Ugyanakkor az ERTI szakértői szerint amennyiben az aszályos időszakok gyakorisága és időtartama növekszik, úgy az eddigieknél gyakoribb és nagyobb területeken fellépő rovarkárokra kell számítani, ami jelentős fapusztulásokhoz vezethet. A rovarkárok területi növekedésén túl számos további problémával lehet számolni. Várható, hogy olyan rovarfajok is elterjednek, amelyeknek korábban nem tulajdonítottak számottevő jelentőséget, illetve olyan fajok is fognak károkat okozni, amelyek kártételéről nagyon hosszú ideig nem hallottunk. Ez utóbbira jó példa a már említett zöld karcsúdíszbogár elszaporodása.
Otthon Start Program
Uniós élmezőnyben az Otthon start, nyerő a fix 3 százalék
