Érdeksértő tender

A negyedik mobilszolgáltató megjelenését segítő mobiltender sikertelensége után a Nemzeti Hírközlési Hatóság (NHH) energiáit már az új frekvenciapolitika kidolgozása köti le, amit nem mellesleg az európai folyamatok is megkövetelnek. Pataki Dániel, az NHH elnöke lapunknak adott interjújában kifejtette: már a közeljövőben lehet beszélni a mobilpiac bővítéséről.

A negyedik mobilszolgáltató megjelenésére kiírt tender eredménytelen lezárása miatt viharos időszakot tudhat a háta mögött a hírközlési hatóság. Ugyanakkor a napokban a Fővárosi Bíróság a hivatalnak adott igazat a tenderrel kapcsolatos felülvizsgálati kérelmek ügyében. Nyugvópontra ért az ügy?
– Mivel a Fővárosi Bíróság végzése ellen további jogorvoslatra nincs lehetőség, remélem, hogy valóban lezárult a történetnek ez a része, és immár a jövőre lehet koncentrálni. A döntés igazolta, hogy helyesen és jogszerűen jártunk el. Felelős döntést hoztunk, amikor a megváltozott gazdasági körülmények közepette nem vállaltunk az állam nevében túlzott kockázatot.
– A tenderrel kapcsolatos döntésük indokai között a világválság is szerepel, amiről a távközlési piac apraja-nagyja azt hangoztatja, hogy kevésbé érinti az ágazatot. Miért állítják mégis az ellenkezőjét?
– Az információtechnológiai, telekommunikációs iparágat valóban kevésbé sújtja a krízis, mint sok más területet, de érinti. Tavaly októberben, a pályázat kiírásakor még nem láthattuk, hogy hogyan hat majd ez az egész gazdaságra, és azt sem, hogy miképpen alakítja át a hírközlés helyzetét. Ma ez utóbbi már számokkal is kifejezhető: a havi gyorsjelentéseinkből is egyértelműen látszik, hogy hónapok óta zsugorodik a piac, ami a mobiltechnológia 15 éves hazai ittléte óta példátlan. Ez is azt mutatja, hogy helyesen döntöttünk a pályázat megszüntetése és a frekvenciavagyon későbbi értékesítése mellett.
– Az NHH tehát nem hibázott? Mit csinálnának másként a továbbiakban?
– Első lépésként valószínűleg felülvizsgáljuk a hatóság által önként meghatározott kétéves moratóriumot, amely egy újabb tender kiírásának időpontját hivatott kitolni. Ez a mostani helyzetben öngól lehet, mivel a válságtól függetlenül az európai fejlesztések diktálják a tempót. Az „alacsony belépési küszöb, komoly elvárt garanciák és magas kockázatvállalás” struktúrája nem jött be, ezt is át kell gondolni.
– Nincs abban ellentmondás, hogy a válság közepette az újabb mobiltender mihamarabbi kiírását tervezik, miközben az előző pályázat épp a válság hatására végződött eredmény nélkül?
– Nem állítom, hogy rögvest ki kell írni az új pályázatot, de azt sem, hogy feltétlenül két évet kell erre várni. A célunk az, hogy még az idén új frekvenciapolitikát alakítsunk ki, reagálva az európai frekvenciagazdálkodás változásaira, a technológiák fejlődésére. Nagyon fontos, hogy napokon belül megváltozik a GSM-irányelv, aminek az a lényege, hogy a 900 megahertzes tartományban is megjelenhetnek a legkorszerűbb mobil-szélessávú szolgáltatások. Ez azért jó, mert itt a szolgáltatók olcsóbban tudják hálózataikat fejleszteni, miáltal folytatódhat a mobilinternet elterjedése és az árak csökkenése is. További fontos fejlemény, hogy hamarosan számolni kell az úgynevezett digitális maradék felhasználásával is, ami 2012-ben, az analóg műsorszórás lekapcsolásával szabadul majd fel. Tény az is, hogy felül kell vizsgálni a frekvenciadíjakat, mivel ezek nem ösztönzik kellőképp a mobil-szélessáv terjedését.
– A mobiltender kudarca után idén tavasszal megjelent egy, a hivatal és személy szerint az ön működéséről szóló, nem éppen hízelgő jelentés és sor került egy tanácstag kizárására is. A kettő között sejthető némi összefüggés…
– A mobiltenderrel kapcsolatos döntéseink sok érdeket sértettek és nem kizárt, hogy a lapjukban közölt, állítólag a Miniszterelnöki Hivatal számára készült jelentés is ennek köszönhető. A hírközlést felügyelő szakminisztérium ismereteim szerint nem tartotta megalapozottnak az állításokat, legalábbis további vizsgálatról nem tudok. Debreczeni Sándor tanácstag ügyében azért indult eljárás, mert alapos gyanú merült fel, hogy a munkakörével kapcsolatos kötelezettségeit vétkesen megszegte. Miután ez beigazolódott, a fegyelmi tanács hivatalvesztéssel büntette.
– A közvélemény számára kevéssé ismert, hogy Debreczeni volt a mobiltender egyik felelőse – persze nincs alapom vitatni a fegyelmi eljárás alapját. Időzzünk kicsit az érdekeknél: az NHH döntése – a pályázat lezárása – kedvezett a pályázatot erős kritikával illető nagy szolgáltatóknak, a Vodafone-nak, a Pannonnak és a T-Mobile-nak.
– Tegyünk világossá valamit: mi örültünk a legkevésbé annak, hogy le kellett fújni a mobiltendert. A mi célunk a versenyélénkítés volt, hiszen az ráfér a piacra. Az NHH-n múlott, hogy meghirdeti-e a frekvenciát, vagy sem. Meghirdettük. Miért tettük volna, ha nem bízunk a sikerben? Annak érdekében, hogy legyen valós esély a negyedik szolgáltató belépésére, olyan megoldást választottunk, amelyben a meghirdetett alacsony belépési küszöbbel az állam is felelősséget, kockázatot vállalt a verseny fokozása érdekében. A válság hatására azonban ezek a kockázatok óriási mértékűre nőttek, és veszélyeztették a magyar frekvenciavagyont.
– Manapság a szolgáltatók, a hatóság és a kormányzat váltig hangsúlyozzák a szélessávú internet szükségességét, ami korunkban már-már olyan fontos, mint a levegő vagy a tiszta víz. De valójában mit értenek széles sáv alatt?
– Én nem hiszek abban a technokrata megközelítésben, amelyik pontosan meghatározza a sávszélesség tartományát. Jobb ennél a felhasználó szempontú megközelítés. Igazi széles sávról a mai igények mellett 2–5 megás letöltési sebesség esetében beszélhetünk, de ez a jövőben akár 50 megára is nőhet. Az épülő új generációs üveghálózatok erre lesznek képesek, a kábel pedig már ma is produkálhatja ezt. A negyedik generációs mobilszolgáltatás is tudja majd ezt a sávszélességet. Az új lehetőségek a kommunikációban, a szórakoztatásban komoly változást hoznak, ami például a vezeték nélküli szélessávú kommunikáció még gyorsabb elterjedésében ölt testet.
– Nyolcszáz hazai kistelepülés nem rendelkezik internet-hozzáféréssel. Mi lesz velük?
– Vannak olyan területek, ahová maguktól nem jutnak el a szolgáltatók, hiszen az infrastruktúra kiépítése túl nagy költséget jelent a fogyasztók számához viszonyítva. Itt kell szerepet vállalnia az államnak, ezt célozza a digitális közmű kiépítése is. A távközlési tenderen ugyancsak sikertelenül meghirdetett 450 megahertzes frekvencia a nem vagy csak gyengén ellátott településeken valamilyen szintű internetszolgáltatásra alkalmas lett volna, ám a jövőt jelentő 50 megás sávszélességet ez a technológia nem képes teljesíteni, így nem várható, hogy ez legyen a megoldás.