Nincs még egy olyan stadion a földkerekségen, mint az 1936-os berlini olimpiára épített, ahol ennyire megérintené az embert a történelem. A tervező Werner Marchot a római Colosseum ihlette, ami tökéletesen megfelelt Hitler kényes ízlésének, a germán törzsekről elnevezett oszlopok most is itt magasodnak a szürke falakon kívül, és a náci megalománia megmaradt emléke még a katonai parádék színhelyéül szolgáló, hatalmas, füves terület, ahol 250 ezren fértek el.
A 36-os olimpián aztán a színes bőrű Jesse Owens írta be magát a történelembe azzal, hogy négy aranyat nyert, a mába ugorva pedig hétfőn egy másik atléta, Usain Bolt került be a históriás könyvekbe. A vb kétségkívül legnagyobb érdeklődéssel várt döntőjében, 100 méteren 9,58 másodperces világcsúccsal győzött, azaz a már a pekingi olimpián is felfoghatatlan, 9,69-es rekordjából több mint egy tizedet faragott le! A világ csak ámul. Szegény Tyson Gay, aki címvédőként nagyon fente a fogát Boltra, és most 9,71-et futott, értetlen arccal bóklászott a stadionban, miközben a földkerekség leggyorsabb embere a tomboló publikum gyönyörűségére újra és újra beállt az olimpián már védjegyévé vált puskás pózába, grimaszolt és mutogatott.
És az eufória akkor sem hagyott alább, amikor mikrofonokat toltak az orra alá: „Kész voltam rá, hogy megint világcsúcsot fussak! Bevallom, arra azért nem számítottam, hogy ilyen időt érek el, de úgy látszik, számomra nincs lehetetlen! Nagy nap ez a történelemben, Jamaicában is, telefonon már gratulált a miniszterelnökünk is” – újságolta Bolt, aki amúgy napra pontosan egy évvel a pekingi első győzelme után aratott diadalt.
Bár kalapácsvetésben Pars Krisztián az idén mind a tizennyolc versenyét megnyerte, világranglista-vezetőként 81,43 méteres eredménnyel érkezett a vb-re, és a selejtezőből is az első helyen, 78,68-cal került be a tegnap esti döntőbe, nekünk azért volt kiktől tartanunk. Korábbi eredményei miatt a regnáló olimpiai bajnok szlovén Primoz Kozmustól és a Sydneyben győztes lengyel Szymon Ziolkowsiktól mindenképpen. S az is ott motoszkálhatott bennünk, hogy parádés ugyan olimpiai második helyezettünk veretlenségi sorozata, de mondjuk Bydgoszczban, Lapinlahtiban és Veszprémben bizonyosan könnyebb szívvel lehet elengedni a kalapácsot, mint egy világbajnoki döntőben, ahol az is a tét, hogy négy ezüst és öt bronz után végre megszületik-e a sportág első magyar vb-aranya.
Még a selejtezőben megzavarta Parsot, hogy a menetrendhez képest háromnegyedórás csúszással kellett a dobókörbe lépnie – az első kísérletét el is rontotta –, tegnap azonban flottul indult a program. Elsőként szólított versenyzőnk szereplésére ezt már nem mondhattuk, mert a biztonsági, 75,51-es bemutatkozása után másodikra a hálóba vágta a kalapácsot, fogta is a fejét. Az éppen utána következő Kozmus ugyanakkor pár perc múlva diadalmasan csapott a magasba, és a szlovén edző is az öklét rázta a 79,74-es dobás után. Az olimpiai bajnok ezzel két sorozat után vezetett is, Pars csak az ötödik volt. Majd harmadikra is a hálót szaggatta meg, és bizony rághattuk a körmünket, hogy a mögötte álló hét vetélytársából a harmadik kísérletükkel legfeljebb hárman előzzék meg, mert különben számára véget ér a verseny. Amikor a vb-3. szlovák Libor Charfreitag elszállt, fellélegezhettünk, majd elkönyveltük, hogy a sydneyi ezüstérmes olasz Nicola Vizzoni is kiesett. A nyolcas döntőben új verseny kezdődött, és Pars Krisztiánnak a hatodik helyről kellett felkapaszkodnia. Negyedikre 77,45-tel ideiglenesen felküzdötte magát harmadinak, Kozmus és Ziolkowski mögé.
Az ötödik sorozatban aztán az orosz Alekszej Zagronij még azt a kis örömünket – ha ez az előzmények ismeretében az lett volna – is elvette, hogy van egy bronzunk. Mert 78,09-cel övé lett a harmadik hely. Utána Pars dobása a hálót súrolta, le se mérette. Bezzeg Kozmus a végén 80,84-ig vágta a kalapácsot, Ziolkowski maradt 79,30-on. Ami pedig a legfájóbb, Pars a 77,45-ön. S ezt legalább olyan hihetetlen, mint Usain Bolttól a 9,58.
A német Markus Esser, aki a 2005-ös helsinki világbajnokságon negyedik volt, és most a hazai közönség előtt csak hatodik lett, sírva fakadt, a mi versenyzőnket pedig belülről feszítette a düh. S ez nem csillapodott, ameddig az Olimpiai stadionban a futópálya mellett végigbaktatva a rá váró magyar újságírókhoz ért, mert intett, hogy most egy szót sem kíván mondani. Az aranyérmes Kozmus bezzeg megállt, és rá is kitért: „Azt hittem, hogy Pars erős lesz, de akit ma láttunk, az nem ő volt.” S erre magyar részről rímelt az edzői nyilatkozat is: „Krisztián sajnos ma technikailag nagyon bizonytalan volt…” – kommentálta a történteket finomítva Németh Zsolt, az 1999-es sevillai vb ezüstérmese, a mélyebb szakmai elemzés majd ezután jön.
Tegnap Parsnál jóval nagyobb esélyes is fejre állt: női rúdugrásban a világversenyeken 2003 óta veretlen Jelena Iszinbajeva eredmény nélkül esett ki, 475-ön, majd 480-ra emeltetve is elpackázta a kísérleteit. De ez legyen az oroszok baja, nekünk is megvan a magunké.
Eredmények, férfiak, kalapácsvetés: 1. Primoz Kozmus (szlovén) 80,84, … 4. Pars Krisztián 77,45; 10 000 m: 1. Kenenisa Bekele (etióp) 26:46.31; Nők, 3000 m akadály: 1. Marta Dominguez (spanyol) 9:07.32; rúdugrás: 1. Anna Rogowska (lengyel) 475 cm.
Lengyelország
Miért rendelték vissza Tuskék a lengyel nagykövetet Budapestről?
