Fejlődésképtelen MSZP

Növelheti Ficsor befolyását, hogy a szolgálatok irányításával töltött hónapok alatt adatok tömkelegét gyűjthette össze. Ennek köszönhetően változatlanul az MSZP ütőerén tarthatja a kezét az Apró–Gyurcsány–Bajnai-érdekcsoport, amelyik a hivatalos titulusoktól függetlenül továbbra is a párt legfőbb hatalmi centrumának számít.

Minden idők legdurvább, legaljasabb kampányára készül az MSZP – ezt a kemény kijelentést Demeter Ervin fideszes országgyűlési képviselő tette. Nyilvánosságra került ugyanis, hogy a szocialista párton belüli hatalomátrendezési folyamat első lépéseként Ficsor Ádám, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító tárca nélküli miniszter néhány hét múlva lemond jelenlegi pozíciójáról, mivel a továbbiakban a választási kampánnyal kapcsolatos szervezőmunkának fogja szentelni minden idejét. Várhatóan a jelöltállítás, illetve a képviselőjelöltek felkészítése lesz a feladata. A mindössze 29 éves politikus eredeti végzettsége közgazdász, szűkebb értelemben vett szakterületének pedig a mezőgazdaságot tekinthetjük. Életrajza szerint soha nem volt országgyűlési képviselő, és más olyan funkciót sem töltött be, amelyhez a választópolgárok bizalmának elnyerése volt szükséges. Olyasféle politikatudományi vagy kommunikációs tanulmányokat sem folytatott, amelyek alapján feltételezhető lenne, hogy ő a legalkalmasabb személy a nála jóval tapasztaltabb képviselőjelöltek kiválasztásának és tréningjeinek irányítására. Hirtelen megnőtt pártbéli ázsiója legalább akkora talány, mint az, hogy áprilisban miért éppen ő váltotta Szilvásy Györgyöt a titkosszolgálatok felügyeletével megbízott miniszterként. Kormánytaggá válása az idei esztendő egyik legnagyobb botránya lett, miután annak ellenére ülhetett bele az egyik legfontosabb bársonyszékbe, hogy az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága az ellenzéki képviselők tiltakozása, valamint a szabad demokrata Gulyás József tartózkodása miatt nem támogatta a személyét.
Nem Ficsor az egyetlen, aki kivonul az államigazgatásból. Az MSZP-s forrásokból származó nyilatkozatok alapján valószínűnek tűnik, hogy néhány hónapon belül további kormánytagok is lemondhatnak hivatalukról, hogy bekapcsolódjanak a választási kampány előkészítésébe. Többnyire Szekeres Imre, Kiss Péter és Molnár Csaba neve kerül említésre. Konkrét szerepvállalásukról még csak találgatások hangzottak el, és távozásuk is csupán a jövő évi költségvetési törvény elfogadása után valószínűsíthető. Fel lehetne persze tenni a kérdést, mitől olyan biztos az MSZP elnöksége abban, hogy a büdzsét elfogadják? A szocialistáknak nincs abszolút többségük, az SZDSZ Kóka János vezette frakciójának egy része és a független képviselők mocsara pedig korántsem jelent olyan stabil hátteret, ami garantálja a kormány jövő tavaszig történő hivatalban maradását. Arról nem beszélve, hogy az MSZP-frakcióban sem fogadja majd ováció a példátlanul keménynek ígérkező megszorítások újabb hullámát, köztük az önkormányzatok és a közösségi közlekedés összesen 160 milliárd forinttal tervezett megkurtítását. Idén nyárig még fel lehetett használni azt az ütőkártyát, hogy a Bajnai-kormánynak kizárólag az előre hozott választások jelenthetik az alternatíváját. A rendes választási időpont közeledtével azonban lassan okafogyottá válnak az ehhez kapcsolódó félelmek, mivel az elkerülhetetlen megméretés már úgyis itt tornyosul mindenki előtt. Abban pedig még a legnaivabb kormánypárti honatyák sem hihetnek, hogy a kormányzati sikerpropaganda által eredményesnek minősített válságkezelés miatt úgy meghatódnak a kiábrándult szocialista szimpatizánsok, hogy ennek hatására tömegesen sereglenek vissza a piros szegfűs zászlók alá.
Elvileg tehát nincs vesztenivalója az MSZP mezei képviselőinek, azaz már az első fontosabb szeptemberi szavazáson bedönthetnék a kormányt. Mégsem fogják megtenni. Támogató szavazatuk mögött azonban nem államférfiúi nagyság rejlik, hanem egzisztenciális érdek. Minden egyes napon, amit a hatalom csúcsain töltenek, forintmilliárdok sokaságáról születik döntés, amelyek egy része ügyes manőverezéssel átnavigálható a magánzsebekbe. Legalább ekkora hajtóerő a jövőtől való félelem. Számtalan szocialista képviselő szeretné a következő ciklusban is élvezni a mentelmi jog áldásait, ám ehhez újra mandátumot kell szerezni. Eme cél elérésében viszont szeptembertől megkerülhetetlen tényező lesz Ficsor Ádám, a Gyurcsány Ferenc bábáskodásával létrehozott progreszszív platform első embere. Növelheti Ficsor befolyását, hogy a titkosszolgálatok irányításával eltöltött hónapok alatt adatok tömkelegét gyűjthette össze. Ennek köszönhetően változatlanul az MSZP ütőerén tarthatja a kezét az Apró–Gyurcsány–Bajnai-érdekcsoport, amelyik a hivatalos titulusoktól függetlenül továbbra is a párt legfőbb hatalmi centrumának számít.
Az ifjú titokminiszternek volt ideje megtanulnia Gyurcsány környezetében, hogy miképpen lehet a negatív kampányfogások legszélesebb eszköztárát bevetni az ellenfél lejáratására. Szükség van például minél több olyan terhelő információ birtoklására, amelyek megfelelő időben történő nyilvánosságra hozatalával zavaros helyzeteket lehet előidézni. Ezeket legkönnyebben a titkosszolgálatok felhasználásával lehet megszerezni. Ennél a pontnál kell visszatérni Demeter Ervin állításaihoz. A Fidesz képviselője szerint a nemzetbiztonsági szervek a Szilvásy György nevével fémjelzett időszakban folyamatosan beavatkoztak a belpolitikai folyamatokba, hamis botrányokat kreálva, ártatlan embereket és cégeket kompromittálva. Emellett Laborc Sándor és Ficsor Ádám személyében olyan emberek kerültek a legfontosabb pozíciókba, akik személyét nem hagyta jóvá az Országgyűlés szakbizottsága. A mai napig homály fedi, hogy a politikai nyomás alá helyezett szolgálatok milyen mértékben befolyásolták a belpolitikai erőviszonyokat. Demeter szavaiból az következik, hogy a 2006 őszén véres zavargásokba és brutális rendőri fellépésbe torkolló tüntetéssorozat, a rendre megalapozatlannak bizonyuló terrorfenyegetések sora és a társadalom félelmi pszichózisának felerősítése éppúgy felveti a nemzetbiztonsági szervek konspirációjának gyanúját, mint az MDF felszínen tartása vagy a Jobbik meghökkentő gyorsasággal történő erősödése. A végcél valamennyi esetben a szocialisták legfőbb ellenfelének tartott Fidesz befeketítése volt, a legnagyobb ellenzéki párt választási esélyeinek szívós rombolásával egyetemben. Mindez a ciklus hátralévő időszakában még tovább fokozódhat, a közéletet undorba, a választópolgárokat pedig közönybe taszítva.
Ficsor – Molnár Csabával együtt – a szocialista pártot megmérgező Apró klán soron következő generációjának éllovasa. A rágalomszórás műfajában már most méltó az elődeihez. Egyik közelmúltbeli interjújában például a Fidesz politikusait „a gyűlölet napszámosainak” nevezte, akik „félelmet szítanak a mindennapokban, a politikában és egzisztenciális félelmet keltenek a másképp gondolkodókban”. Nem véletlen, hogy rögtön előtör a déja vu érzése, hiszen a fenti szófordulatokat épp elégszer hallhattuk már a bukott Gyurcsány Ferenctől. Csaknem fél évvel a kormányfői székből való távozása után még mindig ez a gyűlölködő hangnem jellemzi az MSZP meghatározó politikusait. Aligha fog tehát meglepetést okozni, amikor valósággá válik a kormány közeli napilap értesülése, amely szerint a párt belső fórumain néhány héten belül újra feltűnhet a Magyarországnak oly sok bajt okozó exminiszterelnök alakja. Gyurcsány első nekifutásra a tudományos és nemzetközi holdudvar kezelésében kaphat szerepet, de számítanak rá bázis- és hálózatépítésben is. Innentől pedig már csak egy lépés a küszöbönálló, semmilyen durvaságtól és aljasságtól vissza nem riadó kampány szellemi – vagy akár valóságos – vezetésének lehetősége. Reálisan erre kell készülni.