Felszabadító felhívás Csehszlovákiából

Kevés figyelmet szentel manapság a cseh és a szlovák sajtó egy húsz évvel ezelőtti eseménynek, annak az 1989. augusztus 5-i levélnek, amelyet a „prágai tavasz” két jelentős egyénisége, Alexander Dubcek volt pártfőtitkár és Oldrich Cerník, a ’68-as reformkormány feje írt alá.

Dubcek és Cerník arra szólította fel a Csehszlovákiát 1968. augusztus 21-én megszálló öt ország kommunista pártját és kormányát, hogy ítéljék el az inváziót, illetve azt a „brezsnyevi doktrínát”, amely a szocialista országok szuverenitásának korlátozását tette lehetővé, azaz Csehszlovákia megszállását.
Dubcek és Cerník levelének nagy nemzetközi visszhangja volt, a csehszlovákiai rendszerváltás szempontjából mégis fontosabb a hazai társadalmi kihatása. Csehszlovákiában ebben az időszakban már erős hatása volt a Václav Havel nevével fémjelzett Charta 77 polgárjogi csoportnak, amely alig egy hónappal korábban, június 29-én tette közzé az akkor még illegális Lidové noviny újságban a Néhány mondat című felhívását. Ebben a dokumentumban az ellenzékiek társadalmi változásokat szorgalmaznak, s konkrétan követelik a politikai foglyok szabadon bocsátását, sajtó- és szólásszabadságot, a független „társadalmi kezdeményezések” elismerését, továbbá a gyülekezési és vallási szabadság biztosítását. Mindemellett vitára szólították fel a kommunista pártot az ötvenes évek állami terrorjáról és a „prágai tavasz” leveréséről. A Szovjetunió segítségével hatalomhoz juttatott „vaskalapos” kommunisták, Gustáv Husák köztársasági elnök és Milos Jakes pártfőtitkár vezetésével azonnal „szovjet- és szocialistaellenes pamfletnek” nevezték a Néhány mondatot, a pártsajtón keresztül pedig megszervezték a „dolgozó tömegek, a szocialista brigádok” tiltakozását a „felforgató”-tevékenység ellen, ami vissza is fogta a szélesebb társadalmi megmozdulásokat, de legfőképpen a kommunista párt reformszárnyát bénította meg. Különösen azt követően, hogy a kommunista hatalom július folyamán nemcsak Havelék ellen indított eljárást „társadalmi felforgatás” címen, hanem sok művész és értelmiségi ellen is, akik támogatták aláírásukkal a Néhány mondatot. Dubcek és Cerník öt országnak címzett felhívása – amelyről a csehszlovák társadalom a Szabad Európa Rádióból értesült – éppen ezt a bénultságot szüntette meg.
A gorbacsovi peresztrojka hatására ugyanis a hatalom csöndes beleegyezésével akkorra már megalakult az Obroda nevű polgári szervezet, amely a szocializmus megújítását tűzte ki célul, s éppen a „prágai tavaszt” követő tisztogatás során a pártból kizárt egykori reformkommunistákat tömörítette, köztük Dubceket és Cerníket. Kettejük megszólalása kivette Jakesék kezéből az egyszerű embereknek szánt „riasztó argumentumot”, amely szerint Havelék csak egy „jobboldali csőcselék”, ezzel szemben aktivizálta az addig passzív párton kívüli baloldali értelmiséget éppúgy, mint az egyszerű munkásokat is. Ezt bizonyítja, hogy bár a Néhány mondat szövege egyetlen hivatalos lapban sem jelent meg, augusztusban és szeptemberben több tízezren csatlakoztak hozzá aláírásukkal. Igazából akkor szakadt végérvényesen ketté a kommunista hatalom és a társadalom, augusztusban, szeptemberben erősödött fel a társadalomban az a rendszerváltó hangulat, amely november 17-én, a bársonyos forradalomban csúcsosodott ki.